Az okostelefonok akkumulátora részben egy ritka ásványból, a kobaltból áll. Gondolkodott már rajta, hogy a zsebében lapuló mobilhoz szükséges nyersanyagot hol bányászták ki? A válasz nem túl szívderítő. Ugyanis a világ legnagyobb kobaltlelőhelyei Afrika szívében, Kongóban találhatók. Itt van a világ teljes kobaltkészletének több mint a fele. A helyi bányásztársaságok fő vásárlói között ott találjuk az Apple-t, a Microsoftot, az LG-t, a Samsungot, a Huaweit és a Dellt is.
A Kongói Demokratikus Köztársaság az ellentmondások országa: az ásványkincsekben gazdag állam akár ott lehetne a világ leggazdagabbjai között is, a lakosság nyolctizede mégis mélyszegénységben él. A bányák kézzel ásott, omlásveszélyes járataiban sokszor gyermekek dolgoznak éhbérért. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet szerint a hat németországnyi területen fekvő Kongó délnyugati régiójában már éhínség fenyeget. A felmérésük alapján legalább 250 ezer gyerek szorul azonnali segítségre. A fennálló állapotokról sokat elárul, hogy a helyi légitársaságok gépeit az Európai Unióból teljesen ki-tiltották, mivel az alapvető biztonsági előírásokat sem tartják be.
Hogy jobban megértsük az ország helyzetét, érdemes röviden áttekinteni a közelmúltját. Kongóban az 1990-es évek derekán a ruandai népirtás elől menekülő tömegek polgárháborút robbantottak ki, és megdöntötték a korábbi diktátor, Mobutu uralmát. A térségben ezután teljes káosz alakult ki. A háborúk egymást követték: az emberi életek százezreit követelő konfliktusokból pedig Angolától Szudánig majd minden közeli ország kivette a részét. Bár 2006-ban demokratikus választásokat tartottak, a nyertes Joseph Kabila kormánya nem tudta átvenni a teljes irányítást Kongó felett. Bizonyos térségeket a mai napig lázadó, fegyveres milíciák uralnak. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Kabila, miután 2016-ban lejárt a második elnöki mandátuma, nem akart távozni a hatalomból. Magyarázata szerint az országban csak úgy tartható fenn a stabilitás, ha egy ideig még megtartja az elnöki pozícióját. A következő választásokat mindenesetre ez év decemberére írták ki.
Bár a fegyveres konfliktusok jönnek-mennek – a napokban Kabila-ellenes tüntetőket lőttek le a rendőrök, decemberben pedig a lázadók 14 ENSZ-békefenntartót mészároltak le –, az országban működő nemzetközi bányászcégeket mindez láthatóan kevéssé izgatja. A korrupt kormánnyal jó kapcsolatot ápolnak, cserébe dollármilliárdos üzleteket ütnek nyélbe. A Kongó ásványkincsein a legtöbbet keresők egyike egy svájci cég. A Glencore nevű nyersanyagóriás a délen fekvő mutandai bányákból évente mintegy 24 500 tonna kobaltot hoz a felszínre. Ez a világ teljes termelésének több mint az ötöde (csoportszinten a Glencore éves forgalma eléri a 150 milliárd dollárt). A ritka ásványra pedig újabban egyre nagyobb a kereslet: egy átlagos okostelefonhoz 6, a laptopokhoz 33 gramm, míg egy elektromos autóhoz 15 kilogramm kobaltra van szükség. Az e-járművek térnyerésének hála a kobaltbiznisz csak most fog igazán felpörögni: az előrejelzések szerint a piac mérete a következő évtized végére akár a mostani hatvanszorosára is nőhet.
Talán ebből Joseph Kabila elnök is megérzett valamit, mert a kormányzat és a bányásztársaságok között az utóbbi pár hétben mosolyszünet állt be. A kongói szenátus ugyanis az idén elfogadott egy új törvényt: ennek értelmében a kitermelt tantálra, rézre vagy kobaltra az eddigi kettő után akár 10 százalékos licencdíj is kivethető. Mostantól a társaságok az exportbevételek 60 százalékát kénytelenek lesznek az országban hagyni, a vegyesvállalatokban az állam pedig a korábbi 5 helyett 10 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik majd.
Ivan Glasenberg, a Glencore ügyvezető igazgatója személyesen is felkereste az elnököt a törvény megszavazása előtt, de az új szabályozás bevezetéséről nem tudta lebeszélni. Az érintett cégek többsége egyelőre csak a színfalak mögött kritizálja Kabilát. A nyilvánosság elé eddig egyedül egy brit aranybányászati cég, a Randgold állt ki: közleményük szerint nekik az új törvény akár évi 10 millió dolláros veszteséget is okozhat.
A szabályozás az ország lakosainak viszont akár jó hír is lehetne, hisz a multikra kivetett sarcot bőven lenne mire költeni. Kongó felének még tiszta ivóvízhez sincs hozzáférése, hét gyerekből pedig egy nem éri meg a 15 éves kort. De sajnos elég valószínű, hogy az óriási pénzhegyek el fognak tűnni a korrupció útvesztőiben. Vannak felmérések, amelyek szerint jelenleg az állami bevételeknek körülbelül a kétharmada nem jut el az eredeti rendeltetési helyére.
Első blikkre persze úgy tűnhet, hogy mindez minket nem vagy alig érint. De a kép csalóka. Ha a kobalt árfolyama elkezd felszökni, az felsrófolhatja a technikai eszközök árát. A kongói helyzet az elektromos autók terjedése elé pedig komoly akadályt gördíthet.
A nemzetközi sajtó értesülései szerint azonban a bányászcégek a szigorodó törvényeknél is jobban tartanak Joseph Kabila esetleges bukásától. Attól félnek, hogy a helyét a jövőben egy még kiszámíthatatlanabb diktátor veszi át.
Borítófotó: Kongói kobaltbánya. Életveszélyes körülmények között dolgoznak
