Végtelen történet?

Mátrix
Holnap 11 óra után az eredeti tervek szerint Nagy-Britannia már nem lenne az Európai Unió tagja, ám jelenleg aligha van olyan felelős vezető az EU-ban, aki merne konkrét dátumot mondani a kilépés tényleges bekövetkeztére.

BREXIT

Nem sok lehetőség maradt nyitva, az egész kontinens a brit belpolitikai patthelyzet foglya, amelyből nem látszik a kiút.

Április 12-ig adtak határidőt az uniós kormányfők a szigetországnak. Ha eddig az időpontig sikerül elfogadtatni a parlamenttel a kilépési megállapodást, akkor május 22. lesz a távozás napja. Ennyi idő elég ahhoz, hogy a tagállami országgyűlések ratifikálják az egyezményt, és a britek szintén elfogadhassák az elszakadáshoz szükséges egyéb törvényeiket is. Ha mindez nem sikerül, maradhatnak tovább, de akkor európai parlamenti választásokat kell tartaniuk.

 

MILLIÓK A MARADÁS MELLETT

Bár úgy tűnhet, a megállapodás elfogadásának a kulcskérdése az ír–északír határnak a nagypénteki egyezményben biztosított átjárhatósága, az alapvető problémát az jelenti, hogy máig nincs többségi támogatást élvező elképzelés arról, pontosan milyen kapcsolatban szeretne maradni a királyság az EU-val. A határellenőrzés elkerülését a legegyszerűbben a vámunió fennmaradása biztosítaná, de ez a megoldás alapvetően korlátozná a britek lehetőségét a harmadik országokkal való kereskedelmi egyezmények területén. A másik kiút az északír területek különleges státuszának a kidolgozása lenne, de az országon belüli vámhatár felállítását érthető módon szeretnék elkerülni.

A konvenció kétszeri leszavazásának is az volt a fő indoka, hogy nem látván a távlati megoldást, az ellenzők attól tartanak, hogy korlátlan ideig a vámunióban ragadhat Nagy-Britannia. 

A társadalom egy jelentős része azonban az egészet visszacsinálná. Már több mint négymillióan írták alá az új népszavazást követelő petíciót, és a hét végén több százezres (egyes tudósítások szerint milliós) tüntetésen nyomatékosították a követelést Londonban.

A konzervatív tábor elutasítja az újabb referendumot, mondván: nem lehet addig szavaztatni a népet, amíg a nekünk tetsző eredmény születik – bár úgy tűnik, ezt a szabályt a parlamentre a kormány nem alkalmazná. De ezen az érvelési hibán túl annyi igazsága van az álláspontjuknak, hogy semmi remény nem látszik arra, hogy egy ismételt népszavazás segíthetne lecsillapítani az indulatokat.

A brit társadalom ugyanis végletesen megosztott az EU-tagság kérdésében. A referendumon a várakozásokkal ellentétben a kilépéspártiak kerültek többségbe, de a két tábor között mindössze kétszázalékos volt az eltérés, és az azóta eltelt csaknem három év felméréseiben felváltva vezetnek – nagyjából ekkora különbséggel – a két álláspont hívei.

 

NE HIGGY A MÉRÉSNEK!

Ráadásul az álláspontok tovább polarizálódtak: a felmérések szerint a megállapodás nélküli kilépés is elfogadható a szavazók 43 százalékának. Ami pedig végképp behatárolja a konzervatív képviselők mozgásterét: a párt tagjai körében nyolcvan százalék a konvenció nélküli távozást támogatók aránya, márpedig ők szavaznak majd arról, ki lehet képviselőjelölt a következő választáson.

Hogy mennyire veszélyes csak a közvélemény-kutatásokra támaszkodva választásokat kiírni, azt a brexitről szóló referendum és a Theresa May kormányfő által kiírt előre hozott megmérettetés eredménye is mutatja.

A 2017-es előre hozott választás kiírásakor a Konzervatív Párt jelentős, majd húszszázalékos fölénnyel vezetett a Munkáspárt előtt. A számok alapján jó esélyek voltak arra, hogy jelentősebb többséget tudnak szerezni, és ezzel a brexitszavazáshoz szükséges többséget is biztosítani tudják a képviselőcsoporton belül. A választási kampány viszont a balközép megerősödését és a toryk gyengülését hozta. Az eredmények alapján a közvélemény-kutatók a Konzervatív Pártot általában felülmérték, míg a Munkáspárt támogatottságát alulbecsülték.

Az angol választási rendszer sajátossága folytán – csak egyéni választókerületek vannak – hiába szerzett öt százalékkal több voksot a kormánypárt, mint az előző megmérettetésen, mégis elvesztette képviselőinek a négy százalékát és ezzel a többségét is a parlamentben.

 

ABSZURD BENNMARADÁS

Ráadásul azzal is számot kell vetniük, hogy a kilépés következményeként fellépő gazdasági hátrányok miatt a választók azokat büntetik majd, akiket ezért felelősnek tartanak, és egy „no-deal” távozás esetén ezek a hátrányok halmozottan fognak jelentkezni.

Időközben kétségessé vált az is, hogy lesz-e lehetősége a kormánynak harmadszor is szavazást kérnie a megállapodásról. Az alsóház elnöke ugyanis bejelentette, hogy egy négyszáz éves szabály értelmében amennyiben nincs érdemi változtatás az egyszer már elvetett javaslaton, akkor az nem bocsátható ismét szavazásra. 

Ha nem sikerül túllépni a közjogi problémán, készülődhetnek az európai parlamenti megmérettetésre, amit senki sem akar igazán. A brit belpolitikában most nem igazán vágynak egy újabb választási kampányra, és a bent maradó tagállamok sem lelkesednek érte. Egyrészt mert a britek helyeit már elosztották egymás közt, másrészt a szigetország képviselőinek a választások után nem sokkal már olyan kérdésekben kellene határozniuk, mint a következő hétéves költségvetés vagy az Európai Bizottság elnöke és tagjai, amely döntések következményeit elméletileg csak rövid ideig viselik.

Magyar szempontból annyi előnye van ennek az eseménynek, hogy a britek a szuverenisták táborát erősítik, így kiegyensúlyozó szerepet tölthetnek be a német–francia föderalista törekvésekkel szemben.

 

Borítófotó: Még a kutyások is megosztottak a kilépéssel kapcsolatban. Négymillióan már visszacsinálnák a brexitet