Ezelőtt jó három esztendővel Törökország gazdasági növekedési tempójával az élvonalba tartozott, és „török csodáról” lehetett hallani. Azóta egyenetlenebb teljesítményt mutat. A negatív fordulat 2015-ben következett be, amikor az ország GDP-je dollárban kifejezve csaknem tíz százalékot zuhant az előző évhez mérten. Aztán jött a 2016-os elvetélt államcsínykísérlet, amely csak rontott a helyzeten, és a bruttó hazai termék további 0,8 százalékkal zsugorodott.
Döntő részben az alacsonyabb szintről indulás magyarázta a 2017 harmadik negyedében regisztrált igen nagy, évi 11 százalékot is meghaladó GDP-bővülést. A gazdaság megugrásában jelentős szerepük volt a könnyen elérhető hiteleknek. Ezeket azonban egyszer vissza is kell fizetni – és ez a török gazdasági helyzet egyik legérzékenyebb pontja. Ha tömegesen bedőlnek a törlesztésre képtelen kis- és középvállalkozások, az ország könnyen adósságválságba keveredhet.
ROMLÓ MAKROADATOK
A török központi bank, amelynek ilyen esetben a túlhevülést megakadályozva erőteljesen rá kellene lépnie a fékre, azaz radikálisan emelnie kellene az irányadó kamatot, tavaly decemberben csak óvatosan, mindössze fél százalékkal szigorított. Az alapkamat így is 13 százalék. Az infláció mértéke és a líra gyengülése azonban ennél jóval magasabb szintet indokolna.
Ezek az ellentmondásos folyamatok tükröződnek a török statisztikai hivatal legfrissebb adataiban is. Ez év februárjában mind a fogyasztói árindex, mind a munkanélküliségi ráta 10 százalék fölött volt. A gazdaságpolitika irányítói mindkét mutatót le akarják vinni 5 százalék alá. A külkereskedelmi deficit is felszökött, januárban a behozatal csaknem kétszeresen haladta meg a kivitelt.
A rossz makrogazdasági számok hátterében részben a puccskísérlet utáni hatalmas tisztogatási hullám áll. Ennek során csaknem hatvanezer embert börtönöztek be, s több százezerre becsülik azok számát, akik politikai okokból elvesztették az állásukat.
BÓVLIBAN
A Moody’s nemzetközi hitelminősítő ügynökség a közelmúltban Ba1-ről Ba2-re rontotta Ankara államadósság-besorolását, amelyhez viszont stabil kilátást csatolt. Ezzel Törökország visszaesett a befektetésre nem javasolt (bóvli) kategóriába. A Moody’s két okkal magyarázta a leminősítést. Szerintük gyenge a török intézményrendszer, és nem elég szigorú a monetáris politika. A második indok a folyó fizetési mérleg hiánya és a növekvő külső adósság. A fizetési mérleg deficitje egy esztendő alatt csaknem a harmadával nőtt, és ez év elején elérte a GDP 4,7 százalékát.
Ami az elemzőcég „stabil” besorolását illeti, elsősorban a robusztus, egészében véve is dinamikus török gazdaságnak köszönhető. Ugyanakkor Ankara újabb leminősítés elé nézhet, ha romlik a fizetési mérleg és tovább csökken a gyarapodás üteme.
Tavaly a török gazdaság – kihasználva az államfőtől megrettent, csak kozmetikai korrekciókig merészkedő jegybank tétlenségét, valamint a bőséges nemzetközi likviditást – tövig nyomta a gázpedált, fokozva az eladósodás mértékét. Ennek árát már 2018 elején kezdték megfizetni. Az általános világpiaci hitelbőség ellenére a külföldi befektetők – nagyrészt az Erdoğan köztársasági elnök által folytatott voluntarista politika kapcsán – visszafogták törökországi beruházásaikat. A közvetlen külföldi befektetések (FDI) az esztendő elején alig érték el az egy évtizede mért érték felét.
NŐTTEK A HADIKIADÁSOK
Ankara, hogy fedezni tudja határokon túli (iraki és szíriai) katonai-politikai beavatkozásának a költségeit, tavaly mintegy ötven százalékkal megnövelte katonai büdzséjét, ezzel tovább bővítette az amúgy is kritikus szinthez közelítő költségvetési hiányt. Ebből a nagyobb hadikiadásból fedezte az oroszoktól megvásárolni tervezett Sz–400-as lég- és rakétavédelmi rendszerre Moszkvának kifizetett előleget is – noha a vételi szerződés számos pontját, például a törököknek való technológiaátadást még nem tisztázták. A lépést, amely számos biztonsági kockázatot rejt nemcsak Törökország mint a NATO egyik katonailag legerősebb tagja, hanem az egész észak-atlanti szervezet számára is, mind Brüsszelben, mind Washingtonban keményen bírálták.
JÖNNEK A SZANKCIÓK?
A gazdasági kockázatokat felerősíti Erdoğannak a nyugati szövetségesei körében is fokozódóan autoriternek, kapkodónak tartott külpolitikája. Ankara egyre feszültebb viszonyt alakít ki két meghatározó szövetségesével, az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval. Az Észak-Szíriába behatoló és a kurdokat támadó török csapatok hajszál híján fegyveres konfliktusba keveredtek legfőbb katonai partnerükkel, a kurdokat támogató amerikai hadsereggel. Washingtonban törvényhozók egy csoportja az Oroszországot sújtó szankciókhoz hasonló (emberek, vállalatok, intézmények elleni) intézkedések bevezetését követeli a törökökkel szemben.
A The Wall Street Journal értesülései szerint az USA egyik legnagyobb támaszpontján, a délkelet-törökországi İncirlikben ez év kezdetétől nagymértékben visszaesett a katonai aktivitás. Kivonták a légi közeltámogatás „igáslovait”, a félelmetes Varacskos Disznókat, az A–10-es csatarepülőket. Felvetődött annak a lehetősége is, hogy az Ankara és Washington közti feszültség miatt fokozatosan leépítik a törökországi jelenlétet.
MOSZKVAI MOSOLYOFFENZÍVA
Mindennek a tetejébe Ankara Oroszországgal kialakított kapcsolatrendszere is erősen inog. A törökök Szíriába való betörése Moszkva számára szintén kockázatokat hordoz. Az offenzíva ki nem mondott célja a szíriai kurd erők felmorzsolása és a határ mentén, a szír oldalon, a hagyományosan kurdok lakta részeken egy több száz kilométer hosszú, 30-50 kilométer széles, török felségterületnek tekintett övezet létrehozása. Ez a húzás összeveszejtheti a két felet, mert az oroszok Aszad elnök pártját fogják, aki országa szuverenitása súlyos megsértésének tekinti a török ütközőzóna megteremtésének a terveit.
Ankara, felismerve, hogy könnyen két szék között a pad alá eshet, március közepén tűzoltási céllal Moszkvába küldte egyik kulcsemberét, Mevlüt Çavuşoğlu külügyminisztert. A diplomata mosolyoffenzívába kezdett, méltatta a tavalyi rekordszámú, ötmillió orosz turistát a török tengerpartokon, a tervezett (Paks II.-hez hasonló) orosz építésű, első török atomerőművet (Akkuyu), valamint a Török Áramlat gázvezetéket. Kijátszotta az ászt is: hazája az áprilisi Ankara–Moszkva–Teherán-csúcstalálkozón támogathatja Oroszországot mint kulcsszereplőt Szíria jövője elrendezésében.
Borítókép: Kirándulóhajó Isztambulban a Boszporusz szoroson. Víz alá kerülhet a török gazdaság
Fotó: Murad Sezer, Reuters
