– A Diaszpóra Tanácsot először 2011-ben hívták össze. Azóta mi változott?
– 2010-ben a magyar kormány elhatározta, hogy felkarolja a Kárpát-medencén kívüli magyarság szervezeteit, s mivel problémáik különböznek az elszakított nemzetrészek gondjaitól, új fórumot hozott létre számukra. Az első ülésen mintegy félszáz szervezet, egyesület képviseltette magát, most már több mint kilencvenen vannak.
A kormány több, a magyar gyökerek ápolását, az identitás megtartását elősegítő programot is indított, rendszerszintű a magyarnyelv-oktatás, évente több tucat ösztöndíjas segíti a világban szétszórt magyar egyesületek, egyházak napi tevékenységét, de kulturális projekteket, táborokat is szervez a kabinet, ez a Kőrösi Csoma Sándor-program. Zajlik a magyar hagyatékok, archívumok feltérképezése, megmentése, hazahozatala is a Mikes Kelemen-, valamint a magyar emlékek összegyűjtése a Julianus-program keretében. Korábban nem tapasztalt pezsgésről számolnak be a szórványság képviselői, mintegy 150 ezren kérték a magyar honosítást, visszahonosítást.
Az állampolgárság kiterjesztésével szavazati jog is jár, s ezzel a lehetőséggel sokan éltek is. Önálló ágazattá nőtte ki magát a diaszpórapolitika. Revitalizálódott tehát a diaszpóra, állandó a kapcsolata Budapesttel. Igényli is, hogy a kormány képviselői kiutazzanak a magyar közösségekhez. S bármilyen politikai támadás éri hazánkat vagy a Kárpát-medencei véreinket, a külföldi magyarok összezárnak, megvédik anyaországukat a nemzetközi porondon.
– A rendszerváltozás, de főként EU-tagságunk kezdete óta egy új szórványréteg jelent meg Európában és a tengerentúlon is. A külföldön munkát vállalóké.
– Nagy feladat, hogy a diaszpóra szervezetei bevonják tevékenységükbe őket és családjaikat, például azzal, hogy magyar oktatásban is részesítsék gyermekeiket. Fontos, hogy ne veszítsék el identitásukat, s nyitva maradjon számukra a kapu a hazatérésre.
– A Diaszpóra Tanács regionális (nyugat-európai, észak- és dél-amerikai, ausztráliai stb.) elnökei pénteken a Máért ülésén is részt vesznek. A világban szétszórt magyarság képviselői támogatják Kárpát-medencei testvéreik jogérvényesülését, ha kell, lobbimunkával, állásfoglalással, tüntetésekkel. A Máért tanácskozása mindig a nemzetrészek képviselőinek beszámolójával, helyzetjelentésével kezdődik.
– Számvetéssel, hogy mi történt, milyen politikai folyamatok, problémák voltak az elmúlt évben a szomszédos országokban. Utána a magyar állam nemzetpolitikájának a fő csapásirányait jelölik ki.
– Várhatóan lesz egy közös állásfoglalás az utóbbi esztendőben Ukrajnában tapasztalható magyarellenes hangulatkeltésről, törvényekről, valamint a romániai jogtipró folyamatokról és a felvidéki, a vajdasági, a horvátországi (drávaszögi), továbbá a szlovéniai (muravidéki) magyarság problémáiról.
– A kárpátaljai magyarság közérzete a legrosszabb ma, a megyének vagy Ukrajnának nyújtott támogatások ellenére. Magyarország segített a vízumkényszer eltörlésében, táboroztatta a frontkatonák gyermekeit, amikor kellett, oltóanyagot küldött, vagy klórt a víztisztításhoz, hozzájárult az orvosieszköz-fejlesztéshez, kiállt Ukrajna euroatlanti integrációs törekvései mellett. De amikor tavaly ősszel elfogadták Kijevben a kárpátaljai magyar nyelvű oktatást elsorvasztó, a magyar közösség ottani megmaradását veszélyeztető törvényt, vállalni kellett a konfliktust mind a kétoldalú viszonyban, mind nemzetközi színtéren, akár az ország NATO-hoz való közeledésének a fékezésével. Az Európa Tanács Velencei Bizottsága ajánlásait sem vette még át a kijevi kormány, tehát nincs mit tenni. Hátralépni nem szabad, hiszen védenünk kell a magyar közösséget. Egyértelmű prioritásunk a méltóságában megsértett, nehéz anyagi helyzetben élő kárpátaljai magyarság megsegítése. A szülőföldön való boldogulást az anyaország több programmal támogatja, az óvodafejlesztésektől egészen a gazdaságélénkítő Egán Ede-tervig. Ebből pedig az ott élő ukránok, ruszinok is profitálnak. Kárpátalján jó a viszony minden nemzetiség között, ezt egy korábbi kutatásunk is igazolja. A központi hangulatgerjesztés ellenére nő a magyar nyelv presztízse. Mintegy négyezer más nemzetiségű ember jár magyarnyelv-tanfolyamra, és szépszerével adják gyermekeiket magyar iskolába ukrán családok.
– A kelet-ukrajnai háború, a rossz gazdasági, anyagi helyzet és a központból gerjesztett magyarellenesség miatt mennyien fogtak vándorbotot? Mindig egy 150 ezer fős magyarságról beszélünk.
– 2001-ben volt az utolsó népszámlálás. Akkor mintegy 151 ezres volt a közösség, de egy nemrég készített felmérés szerint jelenleg 131 ezerre tehető a kárpátaljai magyarok száma. Ha ezt a csökkenést összevetjük a többi Kárpát-medencei nemzetrész népszámlálási eredményeivel, megállapítható, hogy ebben a régióban lassabban fogy a magyarság. Ez a szülőföld szeretetének, az anyaországi támogatásnak és a helyi szervezeteknek, az egyházaknak köszönhető. Természetesen sokan vállalnak munkát külföldön, de jó részük hazajár a családhoz, a gyermekeihez. Ebben a reménytelen helyzetben, amelyben Ukrajna van, a magyarok számára mégiscsak pislákol a remény.
– Túl fogja élni a kárpátaljai magyarság ezt a nehéz periódust?
– Igen, ilyen már nemegyszer volt a történetében. Húzogatták fölötte a határokat, mégis megmaradt a szülőföldjén. Jobbak a lehetőségei, mert szervezettebb közösség, mint a többségi nemzet. Innovatív, s célirányosan tervezi az életét, a magyar kormány segítségével. S ha van remény, vízió, akkor kevésbé vágyik a külföldi életfeltételekre, hiszen úgy mérlegel: jobb lesz a szülőföldön maradni, itt boldogulni, mint vállalni a távollétet, az idegenséget, az újrakezdés kockázatát. A tudat, hogy az anyaország mögöttük van, erőt ad a kárpátaljai magyaroknak.
– Romániában az Erdély elcsatolását kimondó gyulafehérvári román népgyűlés századik évfordulóját ünneplik. Decem-ber elsején van a centenárium. A magyarellenes megnyilvánulások a már megszokott mederben zajlanak: magyar és székely jelképek kitűzését elítélő bírósági határozatok, a korrupcióellenes harc jegyében meghurcolt személyiségek, a terrorizmussal vádolt, felmentett, majd ismét börtönbe juttatott kézdivásárhelyiek ügye, az egyházaknak vagy arisztokratáknak visszaszolgáltatott ingatlanok visszaállamosítása és folytathatnánk.
– Sokan azt gondoltuk, hogy Romániában ez az év a centenárium felmagasztalásáról szól majd, s az egész magyarságon fog csattanni, nagyon rossz közérzetet teremtve, de szerencsére mind ez idáig nem szerveztek nagy szimbolikus ünneplést. Ebben szerepet játszott a román kormány és ellenzéke közötti tartós konfliktus. A jobboldali ellenzék kritizálja is a balliberális koalíciót, hogy mindeddig észrevehetetlen volt az ünnep, s nem szerveztek körítést hozzá nemzetközi porondon.
– Volt Juncker európai bizottsági elnöknek egy minket mélyen sértő nyilatkozata, amelyet Klaus Johannis román államfő jelenlétében mondott, hogy egész Európának ünnep a román centenárium.
– Ez volt az egyetlen európai visszhang. Másfelől Magyarországot gyakorta pozitív kontextusban említi a román média, hogy mennyire törődik a határon túli nemzetrészeivel, támogatja diaszpóráját, s erről Bukarest is példát vehetne. Ezt nem csak a magyarbarát újságírók mondják, sőt. Ami pedig a magyarellenességet illeti, egyelőre nincs összefüggésben a centenáriummal; ez egy állandósult folyamat, fellelhető szinte az összes román pártban. De a legmagasabb (politikai) szintről áthelyeződött jogi és lokális szintre, gondoljunk csak a jelképhasználat vagy a kétnyelvű feliratozás miatti ítéletekre, az ingatlan-visszaszolgáltatás megakadályozására, az iskolabezárásra vagy a fogyasztóvédelmi hatóság bírságaira. Ez egy mélyebb, alattomosabb, gyakorlati következményekkel járó nacionalizmus, amely bénítja az erdélyi magyar társadalmat.
– Mi a teendő?
– Itt is az a recept, mint mindegyik Kárpát-medencei nemzetrészünk esetében: a közösségi önszerveződés, a különböző helyi, illetve a magyar állam által támogatott intézmények összehangolt együttműködése települési vagy kisrégiós stratégiák mentén. Ebben szerepük van a magyar önkormányzatoknak, oktatási és kulturális intézményeknek, a vállalkozóknak és az erdélyi magyar politikai szervezeteknek, valamint a parlamenti képviseletnek. Például abban, hogy miként tud egy magyar többségű önkormányzat családbarát programokat megvalósítani.
– Beszéljünk a felvidéki magyarságról. Maradtak a jogsérelmek, tízéves a kettős állampolgárságot sújtó jogszabály, a diszkriminatív nyelvtörvény életben van.
– Szlovákiában látszatra béke van. Nagyon sok területen jó az államközi viszonyunk, s úgy tudom, háttértárgyalások folynak a magyarságot fájdalmasan érintő kérdésekben, az imént említett két jogszabályról is, és előbb-utóbb lesz előrelépés. Ami pedig a magyar érdekképviseletet illeti, a parlamenten kívül rekedt Magyar Közösség Pártja regionális szinten jól teljesít, sikeresen szerepelt a tavalyi megyei választásokon, a múlt hét végén pedig megerősítette jó pozícióit az önkormányzati megmérettetéseken. Országos viszonylatban a harmadik helyen végzett, 1248 önkormányzati képviselője van, majd százzal több, mint négy éve, és 115 önállóan indult polgármestere lesz, nyolccal több, mint eddig. Igaz, a Most–Híd szlovák–magyar párt is erősödött, 1151 képviselője és 127 településvezetője lesz. Egyébként volt, ahol a két vetélytárs koalícióban indult, közösen is szereztek helyeket.
– Politikai szempontból Délvidéken a legkedvezőbb a helyzet. Nagyon jó a magyar–szerb államközi viszony, a vajdasági magyarság kiépítette a kulturális autonómiához vezető utat, most választották meg a 35 fős új kisebbségi önkormányzatot, a Magyar Nemzeti Tanácsot, amelyben a Vajdasági Magyar Szövetség harminc, míg a Magyar Mozgalom nevű ellenzéke öt helyet szerzett. Jól halad a magyar kormány több tíz milliárd forintos támogatásával a gazdaságfejlesztési program, csak a népesség fogy, nagy az elvándorlás és egyre idősebb a korfa. 2002-ben még mintegy 290 ezres volt a lélekszám, a 2011-es népszámláláskor már csak 251 ezer fős, most jó, ha valamivel kétszázezer feletti.
– A gazdaságfejlesztési támogatás nem véletlenül indult el elsőként a Vajdaságban (utána Kárpátalján, a horvátországi Drávaszögben és a szlovéniai Muravidéken, majd a Felvidéken és Erdélyben – a szerk.), hiszen az a cél, hogy elősegítse a szülőföldön való boldogulást.
Több ezer mezőgazdasági vállalkozó jutott valamilyen támogatáshoz, például eszközvásárláshoz, fiatalok számára lehetővé tették a lakás-, ház- vagy földvásárlást. Most a közepes és nagyobb vállalkozásokon a sor, hiszen munkahelyeket teremtenek, versenyképes termékeket tudnak piacra dobni, és a profitjukból is segíthetik a helyi magyar közösséget. Emellett óvodák, iskolák, szakképző intézmények is támogatást kapnak. Bízunk benne, hogy hosszú távon lesz eredménye. Hazamehetnek még azok is, akik külföldre távoztak, ha látják, hogy otthon beindult a gazdaság, jobbak lettek a körülmények.
– Az egész Kárpát-medencei magyarság megmaradásának fontos feltétele, hogy sikerül-e megteremteni nemzetrészenként az autonómiaformák valamelyikét. A kisebbségi közösségi jogokért folytatott küzdelem egyik terepe az Európai Unió, amely egyelőre tagállami hatáskörben hagyja e kérdést. A Máérten nyilván kiemelt szerepet kap a jövő évi európai parlamenti választási kampány, amelynek része lesz a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés, a Minority SafePack. Ezt 1,3 millió aláírással támogatták meg az unió polgárai, a nagy részét a magyarság gyűjtötte össze.
– Mind a magyar állam, mind pedig a határon túli magyar közösségek aktivizálódtak a nemzetközi porondon. Európai parlamenti (EP-) képviselő a Fidesz színeiben Tőkés László, a vajdasági Deli Andor s a kárpátaljai Bocskor Andrea. Igen aktívak. Rendre napirenden tartják a témát, mint ahogy az MKP-s Csáky Pál vagy az RMDSZ-esek is. Az Európa Tanácsban szintén hatékony tevékenységet folytatunk, az autonómiaformákat ajánló Kalmár-jelentést Hoffmann Rózsa és Magyar Anna jelentése követte, hasonló témakörben. Apró lépések, ám „csapataink harcban állnak”. De gondoljunk az ukrán oktatási törvény által gerjesztett konfliktusra, amelyet Budapest és a magyar közösségek tematizálni tudtak minden színtéren, például az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben (EBESZ), a Velencei Bizottságban, az EP-ben. Az Európa Tanács nyelvi chartájához és a kisebbségi keretegyezményhez a felvidékiek után az erdélyiek és a kárpátaljaiak is készítettek árnyékjelentéseket. Tehát felfelé ível a jogvédelmi küzdelem, egyre professzionálisabb. Mind több a szakember a határon túli magyarok körében. És nagyszerű példa erre a jól szervezett aláírásgyűjtéssel, összefogással a Minority SafePack. Így természetesen témája lesz az európai parlamenti kampánynak, hiszen a következő ciklusban fontos, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek érdekében bővítsék az EU joganyagát. Ez akkor is siker, ha nem lesz nagy áttörés jogszabályi szinten, mert ezt a kérdést nem lehet tovább kerülgetni. E közösségek jogérvényesítése alapelv, amelyet hangsúlyozni kell. És az is természetes, hogy az EP-választáson szavazhassanak a vajdasági és a kárpátaljai magyar állampolgárok is, hiszen jogukban áll. Ez egy logikus folyománya annak, hogy 2014-ben a Fidesz ezeknek a közösségeknek a képviseletére felvette a listájára Deli Andort és Bocskor Andreát.
Európai tudományos körökben szintén egyre hangsúlyosabban vetődik fel a kisebbségi közösségi jogok kiterjesztésének a szükségessége.
– A Máért minden ülésén meghatározza, hogy mi legyen a tematikája a nemzetpolitika következő esztendejének. Az idén a családok éve zajlik, a kormány a határon túlra is kiterjesztette a családtámogatásokat. Mi jön most?
– A kormány mindenképp erősíteni fogja a családpolitikát, úgyhogy marad ez az irány. Hogy mi lesz a címe, arról a Máért dönt, a hangsúly mindenféleképpen a magyar gyermekekre vagy a közösségekre esik. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet nemrég készített a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében egy átfogó demográfiai elemzést és prognózist a magyar születések és az óvodások számának alakulásáról. Ez segítségére lesz a magyar államnak, hogy családpolitikai intézkedésekkel próbálja még jobban lassítani, megállítani a demográfiai csökkenést. Ehhez a magyar óvodahálózat kiépítése, minőségi kínálata, versenyképessége nélkülözhetetlen, de hasznos volna egy bölcsőderendszer is, továbbá a helyi kisiskolák megerősítése. A városi oktatási intézményekben pedig mindenhol napközis felügyelet kellene. Így a vegyes etnikumú családok is inkább a magyar intézménybe küldenék a gyermekeiket, ezt számos példa igazolja. Mert a szórványterületeken a legnagyobb a magyarság lemorzsolódása, asszimiliációja, s ezt a tendenciát csak okos család- és oktatáspolitikával lehet megfékezni. A Kárpát-medencei magyarság megmaradása, fejlődése a közösségépítés sikerén múlik. Ehhez szükség van a különböző szereplők – a magyar kormány, az etnikai pártok, az önkormányzatok, az egyházak, a tanintézmények, az egyesületek, a vállalkozók – fogaskerékszerű együttműködésére településenként, térségenként.
NÉVJEGY
Ötvenéves, Temesváron született
Budapesten és Edinburghban folytatta tanulmányait. Doktori disszertációját a magyar állam és a külhoni magyarok viszonyából írta
Kutatási területe a nemzeti kisebbségek, a külhoni magyarság, a nemzet-politika
Számos hazai és nemzetközi tanulmány és kötet szerzője, szerkesztője. A Kisebbségi Szemle és a Hungarian Journal of Minority Studies folyóirat szerkesztője
Korábban a Teleki László Intézetben és a Magyar Külügyi Intézetben dolgozott. Jelenleg a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Nemzetközi és Politikatudományi Intézet oktatója
2016-ban munkásságát Lőrincz Csaba-díjjal tüntették ki
Nős, három leánygyermek édesapja
Borítófotó: Orbán viktor beszéde a Várkert bazár képernyőjén. Több százan jönnek el idén is a nemzeti csúcstalálkozóra
