EP-VÁLASZTÁSOK
Az idézeteket az idő és a rossz szándék gyakran elferdíti. Orbán Viktor egy 1999-es interjújából is rendszerint csak azt ragadják ki, miszerint „van élet az Európai Unión kívül is”. Ám azt, hogy „De mi nem erre készülünk!”, már nem szokták hozzátenni.
A helyzet most is ugyanaz. A Fidesz és az Európai Néppárt közötti vitában többen idézik a miniszterelnök tavaly júniusban, az Andrássy Egyetemen elmondott beszédét, miszerint az lenne a könnyebb út, ha a fiatal demokraták más közép-európai pártokkal egy szuverenista és bevándorlásellenes új európai pártcsaládot hoznának létre. Orbán Viktor azonban ebben a beszédében is egyértelművé tette, hogy ő az EPP megújítását tartja prioritásnak.
Magyarán az Európai Néppártban maradás a Fidesz A terve, és nincsen B terv. Eddig nem is volt rá igazán szükség, mivel néhány kisebb tagpárton kívül egyetértés volt abban, hogy a Fidesz–KDNP-pártszövetség inkább erősíti, mint gyengíti a legnagyobb európai parlamenti (EP-) frakciót. Vita, valójában irányvita zajlik, amire a magyar kormányfő tavalyi beszédében szintén utalt. Az EPP jelenlegi vezetése támogatja a globalizációt és a migrációt, s ezért az ezeket az értékeket szintén osztó európai szocialistákkal és liberálisokkal keres partnerséget. A Fidesz azonban inkább a néppárttól jobbra keresne bizonyos kérdésekben szövetségeseket, ami eltér a jelenlegi fősodortól.
VÁLASZTÁSI MATEK
Most mindenki számol. Az Európai Parlament mostantól kéthetente hoz nyilvánosságra közvélemény-kutatási adatokat, míg a pollofpolls.eu oldalon naprakész adatokat is olvashatunk.
A legtöbb felmérés és elemzés azt valószínűsíti, hogy az EPP harminc mandátumot veszít, és 180-nal továbbra is a legerősebb pártcsalád marad. Martin Schulz és Frans Timmermans szocialistái akár ötven mandátumot is veszíthetnek, s 130-cal másodikok vagy harmadikok lennének. A feltételes mód onnan adódik, hogy ma még nem tudjuk, megvalósul-e Matteo Salviniék terve, és a jelenlegi három Brüsszel-kritikus frakciót sikerül-e egyetlen (vagy maximum két) új frakcióvá gyúrni.
A képlet innentől sokismeretlenessé válik. Az első változó a brexit. Amennyiben a szigetország átmenetileg uniós tag marad, úgy ott is választanak EP-képviselőket, akik közül a konzervatívok és a kilépéspártiak is életben tudják tartani a nélkülük valószínűleg megszűnő vagy átalakuló frakciókat. A brit alsóházban két hónap és két év közötti átmeneti időről is beszélnek, így egyáltalán nem mindegy, hogy (meddig) kell Nagy-Britannia 73 mandátumával számolni.
A szigetország – átmeneti – maradása persze növelné a Fidesz mozgásterét. Az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakciójának ugyanis a brit és a lengyel kormánypárt is tagja, így a Fidesz–KDNP-vel rögtön háromra nőne a kormánypártok száma. Az ideológiai közelség is adott, hiszen Orbán Viktor 2014 novemberében David Cameron akkori brit miniszterelnökkel közösen vonult ki a teremből, amikor Jean-Claude Juncker bizottsági elnöki kinevezéséről tárgyaltak. A lengyel PiS pedig a Brüsszel által indított 7. cikkely szerinti eljárásban fontos szövetségese Budapestnek. Lengyelországban novemberben parlamenti választás lesz, így egy tempós brexit és a PiS ellenzékbe szorulása jócskán rontana az ECR befolyásán.
SOKAT VESZTHET AZ EPP
Második lehetőségként marad a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) frakció, amely várhatóan legalább hatvan mandátumot szerez. Amennyiben Nyugat- és Észak-Európa-szerte tízmilliós számban érkeznek protestvoksok, úgy akár nyolcvan-száz sem elképzelhetetlen. Salvini január elején Varsóban az ENF-hez való csatlakozásra nógatta a PiS hezitáló vezetését, amelyben jelenleg nincsen kormányfő. Az osztrák FPÖ és az olasz Liga junior partnerként van kormányon, a német AfD a Bundestag legerősebb ellenzéki pártja. Egy előre hozott választáson Salvininek van esélye a miniszterelnökségre, míg Marine Le Pen Macron elnök esélyes kihívójaként csak 2022-ben költözhet be az Élysée-palotába. Amennyiben a Fidesz az ENF-hez csatlakozna, úgy az egy kormányfővel erősödne.
Ha mindezt megfordítjuk, és azt nézzük, hogy az Európai Néppárt mit veszítene a két magyar kormánypárt távozásával, azt kell látnunk, hogy sokat. A 12-13 mandátumon túl egy kormányfőt is, és beszorulnának a szocialisták és a liberálisok mellé. Berlinben, valamint Brüsszelben most úgy okoskodnak, hogy a status quo fenntartásához az EPP mellé eztán nem egy, hanem két pártra lesz szükség. A liberális ALDE Macronék érkezésével valóban meg fog erősödni, s kb. kilencven mandátumra számíthat, ám a mérleg nyelve szerepért komoly politikai árat kér majd.
A Fidesz kilépésével az EPP már csak balra lesz koalícióképes, és ha a következő éveket ki is bekkeli a legerősebb EP-erőként, a szavazók 2024-ben tovább büntetik őket. Egy ilyen 1968-as alapon álló koalíció, amilyenről a német CDU vezetői is álmodnak, már Nyugat-Európában sem többségképes. Svédországtól Hollandián át Németországig egyre több eltérő világnézetű pártra vagy nagykoalícióra van szükség egy ilyen ideológiai alapon álló képződmény hatalomra juttatására vagy abban tartására. Ezt többek között a szerb, a román, a magyar, a szlovák és a lengyel ellenzéki szivárványkoalíciók példája is jól szemlélteti.
ELHALASZTOTT IRÁNYVITA?
Az EPP március 20-án akar a Fidesz sorsáról tárgyalni, addig a fenti mátrixon belül pörögnek az események. Manfred Weber (CSU) Budapestre látogat, talán a kormány tájékoztató plakátkampányának a felfüggesztése elég gesztus lesz felé. Milyen nevetséges is lenne, ha Weber az amerikai külügyminiszternél jobban aggódna a Soros-egyetem akkreditációjáért! Azóta a francia és az olasz EPP-tag pártok kiálltak a Fidesz mellett, s külön-külön is több mandátumot mozgatnak, mint a kizárást kezdeményező tizenhárom minipárt összesen.
Mivel a helyzetet valahogy kezelni kell, ugyanakkor a Fidesz–KDNP mandátumaira nagy szükség van. Ezért egyre többen gondolják úgy, hogy első lépésben a tagság felfüggesztése jöhet, ami egyfajta büntetés, de még nem kenyértörés. Ezzel az irányvita persze nem dől el, csak a választás utánra tolódik. Ami azonban már most is biztos, hogy a lengyel miniszterelnök nemzeti ünnepünkön Budapestre látogat. Brüsszelben is árgus szemekkel figyelik majd szavait és gesztusait.
Borítófotó: Manfred Weber EPP-csúcsjelölt (balra a negyedik) pártja a bajor CSU januári kongresszusán. A markáns néppártiaknak vagy a balra elmosódóknak ad-e igazat?
