Válóper helyett mézeshetek

Mátrix
A borítékolt konfliktus ellenére egyelőre kifejezetten jó a viszony a politikai és a monetáris vezetés között.

A 2016-os választási kampányban Donald Trump keményen nekiment az amerikai jegybank, a Federal Reserve (Fed) elnökének, Janet Yellennek. Azzal vádolta, hogy monetáris politikájával a demokratákat segíti. Így amikor a republikánus jelöltet megválasztották, sokan kódolva látták a feszültséget a politika és a gazdaság két legfőbb irányítója között. Ehhez képest a Trump-éra első hónapjai ebből a szempontból meglepően simán teltek el. Az elnöktől nem érkezett kritika a márciusi és a múlt heti Fed-kamatemelésre sem.

A KATALIZÁTOR

Fehér házi bennfentesek hírügynökségeknek megsúgták, hogy a katalizátor szerepét Gary Cohn, Trump gazdasági főtanácsadója tölti be. Yellen és az elnök személyes találkozóján a kiszivárogtatás szerint az USA első számú vezetője „az alacsony kamatok emberének” nevezte a jegybankárt, s hozzátette, hogy magát is annak tartja. Trump egy a Wall Street Journalnek adott interjúban nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy mandátuma jövő februári lejártakor ismét Yellent jelöli a Fed élére. A jelölésről egyébként a Fehér Ház Nemzeti Gazdasági Tanácsa dönt majd, amelyet Gary Cohn vezet. A legtöbb elemző egyébként nem tartja valószínűnek, hogy a testület a jelenlegi elnököt preferálja majd. Sokkal nagyobb esélyt adnak annak, hogy maga Cohn lesz a jelölt. Utóbbi egyébként, hasonlóan Steven Mnuchin pénzügyminiszterhez, jó pár évet húzott le a Goldman Sachs befektetési banknál.

A Wall Street-i öreg rókák közvetítésére valószínűleg szükség is volt. Keresve sem lehetne találni két egymással ennyire ellentétes személyiséget, mint Trump és Yellen, bár alig két hónap korkülönbség van köztük, és New York egymással szomszédos negyedeiben nőttek fel. Az amerikai elnök, aki Queensben született, harsány személyiség és márkaépítő üzletember. Gyakran hagyatkozik döntéseinél az ösztöneire, kevés érdeklődést mutat az akadémiai világ iránt, és mélységes szkepszissel viseltetik a washingtoni politikai intézményekkel szemben. Yellen viszont, aki Brooklynból származik, az akadémiai világ szülötte, kockázatkerülő és -felmérő közgazdász, s aprólékosan felkészül nyilvános szerepléseire. Feltehetően nyaralni is bőröndnyi szakkönyvvel utazik.

KERÜLGETIK EGYMÁST

Kettejük között azonban ezen túlmenően is borítékolva van a konfliktus – amit eddig jól kezeltek. Trump gyorsítani akarja a gazdasági növekedést, így nem szeretné, ha a jegybank a kelleténél agresszívebb kamatemelésekkel hűtené a gazdaságot. Yellen pedig szeretné megőrizni az intézmény függetlenségét, valószínűleg erős politikai támadásokra készült fel. Az elnök legalább 3 százalékosra akarja feltornázni az amerikai növekedést. A Fed szerint ugyanakkor az alacsony termelékenység és a demográfiai trendek csupán 2 százalékos hosszú távon is fenntartható gazdasági bővülést engednek meg.

A munkanélküliségi ráta jelenleg 4,3 százalékos, csökkenő tendenciát mutat, így a Fed várhatóan gyorsítja a monetáris szigorítást, ha az elnök a kereslet növelésével, például az állami kiadások emelésével próbálja meg élénkíteni a gazdaságot. Jól látszik, hogy a két erő kerülgeti egymást. A kongresszus egyelőre nem adta áldását Trump gazdaságpolitikai elképzeléseire. Talán ennek is köszönhető az a kifejezetten óvatos hangvételű közlemény, amelyet a Fed a múlt heti kamatemelése után kiadott. Ebben az áll, hogy az idén még egy kamatnöveléssel számolnak, de kizárólag abban az esetben, ha kiderül, hogy a gazdaság jelenlegi lassulása csak átmeneti. Az amerikai GDP üteme az első negyedévben 0,7 százalékosra csökkent az egy negyedévvel korábbi 2,1-ről. Közölték azt is, hogy lassan, fokozatosan, de elkezdik leépíteni a jegybank mérlegében felhalmozódott 4,5 ezer milliárd dolláros kötvényállományt. Az elmúlt időszakban a Fed kötvényvásárlásokkal igyekezett segíteni a növekedést, így pumpált pénzt a gazdaságba.

VÁLTOZNAK A PÉNZÜGYI JÁTÉKSZABÁLYOK

Az amerikai pénzügyi tárca összeállította javaslatait a bankrendszer átfogó szabályozásának a megváltoztatására a jelzálog-hitelezéstől a tőzsdei kereskedésig szinte minden területen. Összességében a szabályozás lazítását javasolják, a bankok régóta hangoztatott vágyai szerepelnek a dokumentumban. Gyakorlatilag arról van szó, hogy az Obama-adminisztráció szigorításainak nagy részét vonnák vissza. Az előző elnök azzal érvelt, hogy a pénzügyi válság után, egy újabb megelőzése érdekében szükség van a szektor kockázatvállalási hajlandóságának a korlátozására.

A jelenlegi pénzügyi vezetés szerint azonban ma már szükségtelenek ezek az intézkedések, csupán akadályozzák a gazdaság hatékony működését és a növekedést. Ilyen korlátozás például az, hogy az eladósodott vállalatokat nem lehet egy bizonyos szint felett a nagyobb kockázatért magasabb kamattal tovább hitelezni. Ez az intézkedés kihúzta a talajt a nagybankok egyik hagyományos üzletága alól. Változnának a kötelezően előírt pénzintézeti stressztesztek is, kevesebb banknak és ritkábban kellene ezeknek alávetnie magát.

Borítófotó: Janet Yellen. 2 százalékos gazdasági növekedést gondol tarthatónak. Donald Trump. 3 százalékos GDP-növekedést szeretne

Ezek is érdekelhetnek

További híreink