PÉNZT ÉS HÍRNEVET HOZ AZ EXIT
Lényegében a Milošević-ellenes ifjúsági aktivisták nyári szabadtéri lázadásából nőtte ki magát a vajdasági, újvidéki, négynapos Exit. A világviszonylatban is topkategóriás és Európa legjobb zenei fesztiváljának többször kikiáltott rendezvényt a péterváradi várban tartják, az idén július 4-e és 7-e között. A politika sohasem állt igazán távol ettől a négy napon át dübörgő „megmozdulástól”. Még néhány esztendővel ezelőtt is – amikor azon vitázott a hatalom és az ellenzék, hogy Újvidék vajon fővárosi címmel rendelkező központja-e Szerbia északi tartományának, a Vajdaságnak, vagy csupán a székhelye, székvárosa – egy hatalmas, a Duna túlpartjáról is jól olvasható kiírás jelent meg a fesztivál ideje alatt a várfalon: Újvidék márpedig főváros. Persze ezekből a belpolitikai üzenetekből, a Vajdaság autonómiájával kapcsolatos vitákból sokat nem ért a várost már napokkal korábban elözönlő rengeteg külföldi turista. A vendégek csaknem száz százaléka a világsztárok, az önfeledt szórakozás, a különleges helyszín és a gyönyörű panoráma végett érkezik ide.
Mára már a politika is másként tekint az Exitre. Régebben a kelet–nyugati törésvonal által mélyen megosztott szerb társadalomnak csak a nyugati orientáltságú, uniópárti része érezte a magáénak a poptól, rocktól, elektronikus zenétől hangos újvidéki népünnepélyt, az oroszbarát, EU-ellenes, magát nemzeti szerbként meghatározó tábornak pedig ott volt a gučai rézfúvós fesztivál, egy igazi balkáni feelinget adó, évente megszervezett esemény. Immár mindenki elismeri, hogy az országnak mindkét rendezvényre óriási szüksége van: idegenforgalmat, pénzt, népszerűséget hoznak, s nem feltétlenül kell felsorakozni csak az egyik vagy a másik mögé. A közönség is keveredik; a nyári kikapcsolódást kereső fiatalok és középkorúak hadát egy ideje nem igazán érdekli, hogy Szerbia éppen keletre vagy nyugatra tart-e, melyik politikai erő van hatalmon, s miről mit gondolnak a fesztivál szervezői. A hosszú esztendőkön át tartó vitába annak idején még Aleksandar Vučić mai államfő is beleszólt, akkor még keményvonalas ellenzéki politikusként: közölte, hogy az Exitre is ugyanolyan szükség van, mint Gučára, s maga sem veti meg a technót, attól függetlenül, hogy teljesen nemzeti érzületű politikusnak vallja magát… Valahol itt érhetett véget a fesztiválok harca déli szomszédunkban.
A szervezők valóban arra törekednek évről évre, hogy egy igazi „kijáratot” teremtsenek a mindennapokból egy külön világ felé. Az Exit „állam az államban”, ahol minden zónában, zenei arénában más és más kikapcsolódásra van lehetőség: különböző stílusú koncertek, változatos szabadidős tevékenységek, foglalkozások közül válogathatnak a látogatók.
Tavaly 13,3 millió eurót hozott a város és az állam konyhájára a négynapos koncertsorozat. Ebbe az összegbe nem számították bele az Exit népszerűsítéséből eredő további, Újvidéken eltöltött vendégéjszakák bevételét, valamint a városban és a régióban elköltött pénzt. Az idén is több mint hetven országból érkeznek a turisták, számuk meghaladja a kétszáz-ezret, így ezekben a napokban megkétszereződik Újvidék lakossága. Ilyenkor minden felgyorsul és bonyolódik a városban: kétszer annyi árura van szükség a boltok polcain, tömegben haladva lehet csak átgyalogolni a Péterváradra vezető hídon, a helyszín közelében mindenütt ételt-italt kínáló oázisok nőnek ki a semmiből, s gyakran lehet találkozni bódulattól botladozó fiatalokkal is, főként britekkel. Onnan lehet tudni, hogy közeledik az Exit ideje, hogy a kioszkok körül mindenütt újabb, üdítővel, vízzel, sörrel, energiaitallal teli hűtőszekrények jelennek meg, megy az áru, kell a tartalék is.
A vendégek tíz százaléka tavaly már Európától távolabb eső vidékekről érkezett, ami azt jelenti, hogy a fesztivál a kontinens határain túl is népszerűséget szerzett magának. Amerikaiak, ausztrálok, törökök voltak a legjelentősebb „távoli” látogatók. A volt Jugoszlávia területein is népszerű a rendezvény, innen kel útra a péterváradi várnál zajló banzáj résztvevőinek a 19 százaléka, további 20 százalék nyugat-európai, 13 százalék pedig kelet- vagy közép-európai, persze magyarországi is.
A nyugati turisták adják ki a legtöbb pénzt ezekben a napokban, tavaly átlagosan 585 eurót hagytak Újvidéken. De a kelet-európaiak sem takarékoskodnak, fejenként 517 eurót költöttek el. Az exjugoszláv térség lakosai közül a szlovének vendégeskedtek a legpazarabb módon, a szegénynek számító boszniaiak 340 euróból élték át a négy napot az idegenforgalmi kimutatások szerint.
Csoda lett volna, ha az idei fesztivál promóciója és műsorszerkesztése alkalmával nem használták volna ki Újvidék ez évi kézzelfogható előnyét: a Vajdaság központja ebben az esztendőben az Európa ifjúsági fővárosa címet viseli (két év múlva pedig Temesvárral és a görög Elefszínával együtt kulturális főváros lesz). A programok is ehhez igazodnak, új tartalmakkal bővülnek.
Az Exit egyébként is minden esztendőben új lehetőségeket nyújt: a táborozóknak most már nemcsak a megszokott kemping áll a rendelkezésére, hanem „glamping” is. A bérelhető puccos sátrakban áram, kellemes fekhely, bútor is van, kényelmesen lehet mobilozni, amikor belefárad az ember a bulizás megpróbáltatásaiba.
A fesztivál a népszerűsége növekedésével maga is terjeszkedni kezdett, s néhány éve már nem csak Újvidékre korlátozódik a szervezők tevékenysége. Felismerték, hogy amennyiben eléggé jól népszerűsítenek más rendezvényeket is, további szórakozásra csalogathatják el a vendégeket, akár Szerbiában, akár más régióbeli országban szervezett buliról van szó, bízva benne, hogy az Exiten jól ismert minőséget kapják majd. Ilyen esemény a Sea Star többnapos partija a horvát tengerparton, az isztriai Umagon, ott lesz a nyáron a Sea Dance fesztivál Montenegróban, Budva Buljarica strandján, majd ősszel, novemberben Belgrádban rendezik meg a No Sleep fesztivált, mellyel az év vége közeledtével is szeretnének még egy attrakciót nyújtani, s némi bevételre szert tenni. Természetesen sokan eljönnek majd az újvidéki fesztiválozók közül az egyébként két és félszer nagyobb látogatottságú, augusztus hetedikén kezdődő hétnapos hajógyári Szigetre.
Az Exiten minden évben megdőlnek a látogatottsági rekordok. A szervezők arra számítanak, hogy a The Cure, a Lost Frequencies, a The Chainsmokers, Tom Walker, Carl Cox, a Bad Copy és további fellépők garmada garancia arra, hogy az idén is nagyon jó adatokat hoz a fesztivál utáni matematika.
PÉTERVÁRAD
A mintegy tizenötezer lakosú kisváros szinte teljesen összenőtt Újvidékkel, de külön közigazgatási egységet alkot a Duna túloldalán.
A várkomplexum 112 hektáron fekszik. Négyszintes alagútrendszerében a folyosók összhossza 16 kilométer, de csak bizonyos részek látogathatók. 1237-ben említik először Peturwarod néven hivatalos dokumentumban. A XIII. század fordulópont volt a vár történelmében. IV. Béla király Franciaországból cisztercita szerzeteseket telepített ide, akik a római korban Cusumnak, később Acumincumnak nevezett erőd helyén, illetve a maradványain monostort építettek, amelyet idővel valódi vármonostorrá alakítottak át. Bélakúti (Belafons) ciszterci apátság néven ismeri a történelem. IV. Béla adománylevelében egyebek mellett ez áll: az apátságnak adományozza „a Szerémségben Péternek, Turwey fiának örökös javait, melyek az illetőnek hűtlensége miatt, mivel a király anyját megölvén felségsértést követett el, a királyi kezekre visszaszállottak”. Az említett Tőre fia Péter nem más, mint a Katona József Bánk bánjában szereplő Petur bán.
Tévedés, hogy a most látható várfalak egészen az Árpád-kor óta védik a lakókat, mert a sziklának támaszkodó impozáns erődöt a törökök kiűzése után, a XVII. század végén kezdték építeni, osztrák hadmérnökök tervei alapján. Az 1780-ig tartó építkezés során a harcokban súlyosan megrongálódott középkori magyar vár és kolostor a föld alá került. Az erőd 1951-ig katonai célokat szolgált, ma a kultúra, a művészet és a turizmus szolgálatában áll. A tövében elterülő Pétervárad utcáit gyönyörű barokk épületek szegélyezik, itt áll a Szent György-templom, Vajdaság legszebb barokk temploma.
