MAGYAR RECEPT
– A Máglyatűz című regénye – amelynek stílusát leginkább geopolitikai thrillerként lehetne meghatározni – egy kitalált történet, amelyben egy újabb gazdasági világválságot vetít előre. A valóságban is lát erre esélyt?
– Amikor a regényt elkezdtem írni, még semmi sem utalt arra, hogy egy újabb válság kialakulhat. Ez a történet fikció, a gazdasági válság csupán hátteret, motivációkat adott hozzá. Ma már azonban egyre többen beszélnek és írnak arról az amerikai, illetve a nyugat-európai médiában, hogy nem kizárt, hogy hamarosan beköszönt az újabb válság.
– Ez ön szerint milyen következményekkel járna a térségünk államaiban?
– Egy mostani krach sokkal veszélyesebb lenne, mint amin 2008 után átestünk. Ugyanis a régió országaiban nincsenek gazdasági tartalékok: Ukrajna már most a padlón van, Moldova és a balkáni országok is sérülékenyebbek. Ahogy Görögországot sem biztos, hogy újra meg lehetne menteni a csődtől. Romániában szintén nem stabil a helyzet. És ezek az államok közvetlenül hatással vannak Közép-Európa országaira, Magyarországra is. A kontinens nagy államai, például Franciaország vagy Olaszország jelenleg is gondban vannak, de Németországban sem jók a gazdasági kilátások. Egy újabb válságot sokkal nehezebben lehetne kezelni, mint tizenegy éve, komoly politikai instabilitást is okozna a régió országaiban.
– Egy ilyen helyzetben mit tennének az amerikaiak a térségben?
– Ukrajna már most sem működne amerikai és európai segítség nélkül. A térség fontos az amerikaiak számára, ha tudnák, talán a víz felett tartanák az ukránokat. Nem engednék Oroszország győzelmét, amelynek visszaszorításán dolgoznak. De ez attól függne, mennyire van lekötve az USA máshol, vagy éppen saját belső problémáival.
– Valójában mi a cél Oroszország meggyengítésével?
– Stratégiailag ez teljesen érthetetlen politika. Ha kudarcot vall, azért nem jó, ha sikeres, azért. Nem lehet ugyanis elvonatkoztatni az amerikai–kínai geopolitikai és gazdasági versengéstől. Oroszország további gyengítésével Kínát erősítenék meg, így az kínai befolyás alá kerülhetne, kisebbik partnerként egy szövetségben. Ez lenne a legrosszabb forgatókönyv, mert ez a koalíció potenciálisan olyan erős, mint az USA és szövetségesei. Egy esetleges oroszországi káosz ugyancsak veszélyes lenne, az országból fegyverek áramlanának ki a világ minden tájára, és ne feledkezzünk meg a nukleáris biztonság kérdéséről sem.
– Az amerikaiak az előző évtizedekben folyamatosan Oroszország meggyengítésén fáradoztak, jó példa erre az ukrajnai helyzet, de a NATO terjeszkedési tervei is.
– Az biztos, hogy nem értették meg, melyek Oroszország „vörös vonalai”. Lehet, hogy tényleg nem gondolták végig a következményeket akkor, amikor NATO-tagságot ígértek Ukrajnának és Grúziának, és Amerika most már kényszerpályán halad. Arcvesztés nélkül nem lehet ebből kivonulni. Most az lesz a kérdés, hogy egy Kínával kiéleződő konfliktus közepette megéri-e az oroszok elleni politikai és gazdasági hadakozás. Hogy a kínai helyzet egyre forróbb, arra számos jel figyelmeztet, a kisebb-nagyobb provokációk szaporodnak mindkét oldalról. Az amerikaiak ázsiai szerepvállalása bizonyosan kihatna az európai térségben folytatott politikájukra. A geopolitika felfogható egy sakkjátszmának is, amelyben az amerikaiak a jövőben olyan bástyákat is feláldozhatnak, amelyekre ma még nem gondolunk. Ez természetesen hipotézis, de egy ilyen helyzetben egyáltalán nem lenne elképzelhetetlen lépés a részükről mondjuk Ukrajna „beáldozása”.
– Az oroszok viszont más cipőben járnak.
– Oroszország a térségben semmit nem tud feladni: Ukrajna, a Dnyeszter mente, Grúzia, Moldova számukra elsődleges fontosságú, vörös vonalat jelentenek, amelyet más államoknak vagy a NATO-nak nem ajánlott átlépni. Oroszország – bármennyire is meggyengült 1990 után – egy világhatalom. Hangsúlyozom, hogy egyáltalán nem csak Putyin elnök vallja ezt, ebben az orosz politikai elit egységes. Putyin elnöksége után sem fognak kivonulni a Krímből, és nem fogják feladni Kelet-Ukrajnát sem.
– Az amerikaiak és a nyugat-európai államok miért nincsenek ezzel tisztában?
– Az amerikaiak részéről nem látom, hogy stratégiai szempontból – a világ bármelyik részét is veszem alapul – eljutottak volna odáig, hogy lássák, hosszú távon mik a lépéseik következményei. Leginkább a korábban Henry Kissinger által képviselt, a valóságból kiinduló realisztikus geopolitikai stratégia hiányzik. 2001. szeptember 11. után teret nyert a neokonzervatív geostratégia, azaz a demokrácia intervencionista terjesztése a világban. Annak ellenére, hogy ez egy hangzatos, idealista ideológia, az a baj vele, hogy mindenhol megbukik. Ukrajna perspektíva nélküli ország, a „demokratikus” Irakban pedig káosz uralkodik. És az Európában megtapasztalt migrációs krízis is részben ennek a politikának a következménye. Irak, Afganisztán, Szíria adja a migrációs hullám keleti forrását, Líbia destabilizálása pedig az afrikai emberáradat előtt nyitotta meg az utat Európa felé. Ha Szíriá-ban sikerül Aszad megbuktatása, még nagyobb káosz alakult volna ki, és sokkal több szír menekült indult volna útnak Európa felé. Végeredményben tehát ez az amerikai politika nem jelentett túl sok jót Európa számára az utóbbi időben. Az érdekes az, hogy az európai vezetők nem a háborúkat kirobbantó és folytató korábbi amerikai adminisztrációkkal kerültek konfliktusba, hanem a mostanival, azzal, amely véget akar vetni ezeknek a katonai szerepvállalásoknak. Elég skizofrén helyzetben vagyunk. Trump elnököt sok minden miatt lehet támadni, de abban igaza van, hogy az intervencionista-idealista külpolitika nem sok jót hozott.
– Mindeközben hogy látja Magyarország helyzetét a térségben és az Európai Unióban?
– 2002 és 2010 között, a baloldali kormányok idején, gazdasági értelemben a régión belül is leszakadtunk, az utóbbi kilenc év sikeres gazdaságpolitikája viszont az élmezőnybe juttatta a magyar növekedést. Ez óriási teljesítmény. A gazdasági növekedés az alapja mindennek, például a hatékony hadsereg kiépítésének is. Olyan időket élünk, amikor a haderő nem luxus. Láttuk az országot elárasztó migránsáradatot, de az ukrajnai krízis is kemény figyelmeztetés. Elég ez a két példa, hogy lássuk, nagyon fontos a határaink védelme, a biztonságunk. Amennyiben megvalósul a Zrínyi 2026 haderőfejlesztési program, a térség egyik legerősebb hadereje áll majd rendelkezésünkre. 2010 előtt Magyarország „láthatatlan” állam volt, csak sodródott, másoknak akart megfelelni, saját nemzeti érdekeit sem védte. Sokszor elfelejtjük azonban, hogy a régióban nem számítunk kis országnak: hét szomszédunk közül csak kettő nagyobb nálunk, a Balkán nagyon fragmentált, még Szerbia gazdasági ereje is jóval kevesebb mint a fele a magyarénak. A nemzetközi politikában is visszaszereztük a súlyunknak megfelelő helyet, sőt sokszor talán még annál is nagyobb szerepet vállalunk. Persze a határozott érdekképviseletet sokan nem nézik jó szemmel.
A magyar kormány történelmi döntést hozott 2015-ben, beláthatatlan következményei lettek volna, ha beállunk az európai bevándorlást kezelő fősodorba, hiszen az emberáradat sokáig nem állt volna meg a balkáni útvonalon. A migráció kiváltó okai még mindig fennállnak, azok az országok, ahonnan a bevándorlók érkeztek, nem lettek életképesebbek, mint 2015-ben. A problémát nem rövid távon kell kezelni, hiszen a következő évtizedekben várhatóan sokkal nagyobb nyomással kell szembenéznünk, mint most. Lehet pár csendesebb év, de az igazán veszélyes idők most jönnek. Kétséges, hogy az olyan államok, mint Nigéria, Etiópia vagy akár Egyiptom, hogyan tudják kezelni a népességrobbanás, a klímaváltozás és a növekvő vallási ellentétek miatti belső feszültségeiket. Ezen három ország népessége most négyszázmillió, de hamarosan nagyobb lesz, mint az egész Európai Unióé. Csak a magyar recept működhet baj esetén: a határainktól messze kell tartani a migránsokat és a kibocsátó államokban kell megpróbálni kezelni a feszültséget.
NÉVJEGY
1976-ban született, Budapesten.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett diplomát történelem-politika-elmélet szakon.
A biztonságpolitika területén közel két évtizedet dolgozott, először a Miniszterelnöki Hivatal kül- és biztonságpolitikai államtitkárságán (1999–2002), majd a Honvédelmi Minisztériumban (2002–2018).
Karrierje során bejárta a világ legfontosabb válságzónáit.
Jelenleg a Máglyatűz című könyve angol adaptációján dolgozik, amely a The Fury of the Tsar címmel várhatóan 2019 második felében jelenik meg.
