Az IÁ még életben lévő vezetői fontolgatják a mozgalom székhelyének áttelepítését. Több forgatókönyv ismert. Az egyik szerint maradnak a térségben, de központjukként Líbiát vagy Jement szemelik ki. Líbia esélyei nagyobbak ilyen szempontból, a terrorszervezet szorosabb ellenőrzést gyakorolna az észak-afrikai ország kőolaj- és földgázkitermelő helyei felett. Ezzel komoly bevételhez jutna, amelyből finanszírozhatná a kalifátus államstruktúrájának az újjáépítését.
Vannak azonban bázistól független, állandó pénzforrások is, amelyek feltételezhetően a Perzsa-öböl gazdag országaiból, például Szaúd-Arábiából erednek. Ha ez igaz, akkor a terror kalifátusa áttelepülhet bármely olyan államba, amelynek népes muszlim lakossága van, radikalizálható kisebbséggel. Például a világ legnépesebb muzulmán országába, Indonéziába, de emlegetik Malajziát és a Fülöp-szigetek iszlamista szeparatisták által ellenőrzött déli részét és Közép-Ázsiát is. Afganisztánban a közelmúltban megjelent Iszlám Állam katonai egységei harcban állnak a náluk mérsékeltebb tálibokkal és természetesen a nyugati koalíció által támogatott kabuli kormánycsapatokkal. Az afganisztáni IÁ-erők az ország északi részén összpontosulnak, mintegy hídfőállást nyitva Közép-Ázsia instabil, egykori szovjet tagköztársaságai, elsősorban Tádzsikisztán irányába.
NINCS MEGADÁS
Feltűnő, hogy az Iszlám Állam ellen harcoló koalíció moszuli és rakkai hadműveletekkel kapcsolatos hadszíntéri jelentéseiben, a helyszíni tudósítók riport-jai-ban alig szerepelnek foglyul ejtett terroristák. Abdul Gáni el-Aszadi, az iraki kormányerők altábornagya, a moszuli ütközet egyik irányítója, a speciális terroristavadász erők parancsnoka a Reutersnek nyilatkozva egyértelművé tette, hogy nem ejtenek foglyokat. „Bekerítjük, aztán megöljük valamennyit” – fogalmazott. A moszuli harcok utolsó fázisában 200-300 terrorista – többségük külföldi – tartott a Tigris folyó partján egy zsebkendőnyi területet. „Az IÁ harcosai nem ismerik a megadás fogalmát. Tudják, hogy értelmetlen, s jobban járnak, ha harcban esnek el” – mondják iraki katonák.
A két város elestével az Irak és Szíria területén működő, az iszlám jog, a saría szélsőséges értelmezésén alapuló államstruktúrának nincs tere. Ugyanakkor a mögötte lévő ideológia továbbra is jelen van. Félő, hogy a követők terrorcselekményekkel bosszulják meg az Iszlám Állam leverését. Szélsőséges vallási alapú terrormerényletek újabb hulláma várható Európában, amely mögött az Irakban vagy Szíriában életüket vesztett IÁ-harcosok családtagjai, hittársai, alvó sejtek ezrei lehetnek.
A KURD KAPCSOLAT
Az IÁ leverése nem oldja meg, sőt, inkább kiélezi a Közel-Keleten, elsősorban Szíriában és Irakban a belső feszültségeket. Megnő Irak szétesésének a veszélye. A Moszul ostromában nagy szerepet vállaló kurd nemzeti mozgalmak tagjai, az YPG milícia harcosai és a konszolidáltabb, a kurd államgépezet hivatalos haderejének tekinthető, jól felszerelt Pesmerga katonái fokozzák a nyomást, hogy megtartsák a szeptember 25-ére tervezett népszavazást a népcsoport iraki területeinek további sorsáról. A függetlenségi mozgalmat évtizedek óta vezető Barzáni-klán feje, az iraki kurd területek elnöke, Maszúd Barzáni a kurd Rudaw hírügynökség nemrég kiadott közleménye szerint Brüsszelben tárgyalt EU-s illetékesekkel. (Apja, Musztafa Barzáni, a Vörös Hadsereg tábornoka hosszú időt töltött a Szovjetunióban, Oroszországnak így a kurd kapcsolat fenntartásában, építésében van mire támaszkodnia.)
Az elnök azt kérte az európai parlamenti képviselőktől, hogy ha már nem tudják támogatni a kurd függetlenség ügyét, legalább maradjanak semlegesek. (E nép önállósága nemcsak az Egyesült Államok védnöksége alatt felállított bagdadi kormány, hanem mindenekelőtt a független kurd állam gondolata ellen foggal-körömmel küzdő Törökország érdekeit is sérti.) Barzáni találkozott Belgium flamand részének a kormányfőjével, Geert Bourgeois-val is, aki szerint a tervezett függetlenségi népszavazás eredményét tiszteletben kell tartani.
SZÍRIA SZÉTESŐBEN
A háború sújtotta ország keleti része, valamint a Rakka körüli területek is kurd befolyás alá kerülhetnek, mert a régió lakossága retteg attól, hogy Aszad szír elnök beváltja ígéretét, és az egész országra kiterjeszti ellenőrzését. Rakka körül – talán amerikai–orosz egyeztetés folyományaként – a szárazföldi harcokban elsősorban az USA által támogatott szíriai csoportok vesznek részt, a damaszkuszi egységek távol tartják magukat a régiótól. Ez nem vonatkozik a légitámadásokra, amelyek eredményeképpen több, egymástól független forrás szerint egy orosz–szíriai bombatámadás során megölték az Iszlám Állam (kalifátus) vezetőjét, al-Bagdadit is. Kelet-Szíria további sorsa azonban nyitott, függ az amerikai–orosz viszonytól, Törökországtól, a kurdoktól és a szomszédos Iraktól is.
Borítófotó: Apa gyermekével a rommá lőtt Moszulban. A város ostroma 9 hónapig tartott (Benoit Tessier, Reuters)
