Listavezetővel, nem miniszterelnök-jelölttel vág neki az MSZP a jövő évi választásoknak – ezt támogatta a párt választmánya a múlt hét végi ülésén. Nem határoztak viszont arról, hogy mi lesz a baloldali pártok koordinált egyéni jelöltállításával, mindenesetre úgy tűnik, a Gyurcsány Ferencet támogatók győzedelmeskedtek a lemondott Botka László kormányfőjelölt felett.
A szocialisták ugyanis egy héttel a szegedi polgármester visszalépése után rögtön egyeztetésbe fogtak a Gyurcsány vezette Demokratikus Koalícióval (DK), egyelőre csak az egyéni körzetekről. Azonban MSZP-s forrásunk egyértelműsítette: a céljuk az, hogy közös országos listát állítsanak a pártból 2011-ben kilépett egykori tagok szervezetével. Csak legyintett arra a felvetésünkre, hogy a DK korábban közölte: saját listát szeretnének. Mint magyarázta, ez még Botka lemondása előtt volt, mostanra azonban minden megváltozott.
A hétfői egyeztetés barátira sikeredett, mintha még most is egy pártban ülnének – tudtuk meg. A megbeszélésen valóban csak az egyéni indulók nevei kerültek szóba. A találkozón azonban nem vett részt a Bokros Lajos vezette MoMa képviselője, miközben tavaly ők voltak a harmadik megállapodó fél. A még nem pártelnöki szintű egyeztetés első fordulója tulajdonképpen a múlt év végén berekesztett tárgyalások folytatása volt. Akkor, karácsony előtt tartották az utolsó pártközi megbeszélést, és abban maradtak, hogy ez év január 10-én elfogadják azt a politikai nyilatkozatot, amely a közös értékrendet és politikai céljaikat tartalmazza. Ami a legfontosabb, hogy már akkor kinyilvánították: az ellenzéki pártok mind a 106 egyéni körzetben egy közös jelölttel és közös miniszterelnök-jelölttel indulnak 2018-ban. Tehát ebből következett az együttes listaállítás terve is.
CIVIL JELÖLTBEN GONDOLKODNAK
A szocialistáktól úgy tudjuk, ők azért nem is neveztek meg kormányfőjelöltet, mert a DK-val – és több kisebb baloldali formációval – együtt civil, párton kívüli indulóban gondolkodnak. A civil jelölt csak a közös lista létrehozásának a keretében értelmezhető.
Informátorunk kifejtette: akár már egy-két héten belül megnevezhetik a választottjukat, aki nem a Botka lemondása előtti napokban „miniszterelnök-jelölti zavaró repülést vállaló” Lattmann Tamás nemzetközi jogász lesz.
Különös, hogy miután a szegedi polgármester kiszállt, Lattmann és a vele szoros kapcsolatban lévő, harcosan Botka-ellenes nyilatkozatokkal előálló, sőt Magyar Progresszív Mozgalom néven még egy baloldali választási együttműködést sürgető szervezetet alapító Tarjányi Péter rögtön a háttérbe húzódott. Hiába, Botka lelépésével, úgy tűnik, mégis lesz összefogás a baloldali pártok között.
Hogy mi változhat most a baloldalon Botka stratégiájához képest? A szegedi polgármester tavaly decemberben azt gondolta: őszre a saját népszerűségével úgy „felhúzza” az MSZP-t, hogy a többi kis párt szinte imádkozni fog a vele való együttműködésért. Az év elején – bizonyosan az újdonság hatása miatt – volt is erre remény, de aztán szép lassan kiégett a nagy ígéret: tavasszal már Botka saját tetszési indexe sem nőtt, a Molnár Zsolt elnökségi taggal való nyári nyilvános adok-kapok pedig a mélybe lökte az MSZP-t. Az utolsó csepp a pohárban a többi párt által elutasított közös lista felvetése és a Medián tanulmánya volt, amikor már csak kilenc százalékra mérték a szocialistákat. Ez 27 éves negatív rekord.
Az imént említett Botka-féle és a mostani baloldali közös lista tulajdonképpen nem sok újdonságot jelentene a 2014-es összefogáshoz képest. (Persze a polgármester kihagyta volna a névsorból Gyurcsányt, de másban nem volt nagy újító – a szerk.)
Az immár Botka nélküli kilátások annyiban mások, hogy a DK még kéreti magát listaügyben, viszont az Együtt–P bizonyosan külön névsort állít, de eddig már ők is többször deklarálták, hogy az egyéni körzetekben egy baloldali jelöltet szeretnének támogatni.
Csakhogy az MSZP-ben már felmerült az is: szép és jó dolog a külön listákon való indulás, de ezzel a pártok nem a közös kampányra, hanem a saját korteskedésükre fognak odafigyelni. És a kisebb szervezeteknél az sem elhanyagolható tény, hogy az országos lista állításához legalább huszonhét egyéni induló szükséges. Így a 106 körzetből eleve fel kell adniuk 27-et, ahol egymás ellen is indulniuk kell.
MI LESZ A TÖBBI KIS PÁRTTAL?
Értesüléseink szerint az MSZP és a DK is kizárja, hogy a párbeszédes Karácsony Gergelyt vagy épp az LMP-s Szél Bernadettet támogassák a már megnevezett miniszterelnök-jelöltek közül. A két szervezet hasonló az MSZP–DK-pároshoz, hiszen ők is egy párt voltak hajdanán. Az LMP-ből 2013-ban vált ki a Párbeszéd, akkor a 2014-es választási stratégia volt a szakítópróba: a nagy visszatérőnek tűnő volt kormányfő, Bajnai Gordon osztotta meg a parlamenti pártot és frakciót. Karácsony és néhány társa otthagyta az akkor is az önállóságukat féltő és senkivel sem szövetkező Schiffer Andrásékat. Azóta már Schiffer sincs a pártvezetésben, de a függetlenségüket továbbra is féltik, senkivel sem akarnak összefogni. Fricskának tűnik az MSZP felé az izraeli Ron Werber volt szocialista kampánytanácsadó „elszipkázása”, de úgy tudjuk, valójában a DK maradt hoppon, hiszen Werbert ők akarták szerződtetni a kampányra. (Jöttek helyette segíteni Gyurcsánynak az amerikai, a Demokrata Párthoz közel álló Smoot Tewes Group cég emberei – a szerk.)
Az LMP bizonyosan önálló országos listát állít, de nem zárják ki, hogy egyes választókerületekben elfogadják a baloldal visszalépését a javukra. Ebben az esetben lesznek olyan körzetek, ahol ők sem állítanak majd jelöltet. Mindenesetre az LMP-szavazók nem biztos, hogy jó néven veszik, ha a 2007-ben Gyurcsány politikájának elvetése miatt létrejött párt jelöltje(i) mellett 2018-ban esetleg már a volt miniszterelnök kampányol majd.
Az Együtt–PM közösen készül a jövő évi parlamenti választásra, ami feltehetően közös listát is jelent majd. Mindkét szervezet vezetői hónapokon keresztül próbáltak „kerítőként” is fellépni. Szinte mindennap elmondták, hogy megalakítanák az Új pólust, amelyben a Momentumot és az LMP-t látták volna még szívesen. Ők azonban nem álltak kötélnek, így a már 2014 előtt megköttetett régi pólus, az Együtt-P (akkor még PM) jött létre.
A Momentum az együttműködés elutasításáért megkapta a fejmosást a velük „jóságos nagybácsiként” viselkedő balliberális Bojár Gábor üzletembertől, aki korábban nagy reménységnek tartotta és anyagilag is támogatta a szervezetet. A Momentum önállósodási törekvéseit szinte az egész „baloldali elit” rossz néven veszi, és láthatóan bosszúsan szemlélik, hogy semmiféle közös listát nem támogatnak, és a közös baloldali egyéni jelöltek állítását is elvetik.
Botka távozása miatt a legjobban Fodor Gábor (és a Magyar Liberális Párt) feje fájhat. Ő ugyanis egyedüliként támogathatónak tartotta az MSZP exkormányfőjelöltjének együttes listaállításra tett javaslatát.
A mostani politikai folyamatokat, az MSZP–DK-tárgyalásokat látva nem jó ómen a számára, hogy tavaly Gyurcsány személyesen tessékelte ki pártját az ellenzéki tárgyalásokról. A DK haragja azért lehet fájó, mert az SZDSZ nagy túlélője így lemondhat a 2014-ben megszerzett parlamenti mandátumáról.
VONA MÁR BE IS PRÓBÁLKOZOTT
Miközben Simicska Lajos milliárdos sajátos graffitishow-val hívta föl magára a figyelmet Botka távozásának éjszakáján, addig támogatottja, Vona Gábor rögtön rá is hajtott a szerinte elárvult baloldali szavazókra. Botka lemondása után – vele épp a visszalépés bejelentésének estéjén vitatkozott volna – a pártelnök a közösségi oldalán fogalmazta meg az MSZP-seknek szóló levelét, tudva, hogy vidéken már 2010-ben és 2014-ben is érkeztek hozzájuk baloldali szavazatok. Mint írta, őt nem érdekli, hogy ki a jobboldali és ki a baloldali, csak az, hogy ki akarja velük együtt leváltani ezt a kormányt, s utána részt venni a nyugodt és békés építkezésben. Aki igen, azzal – szerinte – összetartoznak. Mint fogalmazott, a baloldal mindig a társadalmi igazságosságért küzdött, pont úgy, mint most ők.
Bizonyosan ebből a megfontolásból lehetett valamilyen hallgatólagos megállapodás a 2015-ös időközi parlamenti voksolásokon Veszprémben és Tapolcán, illetve a 2016-os salgótarjáni polgármester-választáson a baloldal és a Jobbik között. Ugyanis ekkor a jobbikos jelöltek egyik körzetben sem támadták a baloldali indulókat, akik ezt megköszönve semmit sem foglalkoztak Vona pártjával a kampányukban. Ebben a kölcsönös megnemtámadási helyzetben összehangolt össztüzet zúdítottak a Fidesz–KDNP-re, amely mindhárom vidéki választást el is veszítette. A kormánypártoknál most is arra számítanak, hogy az ellenzék ugyanezt a receptet veszi elő.
