KERESKEDELEMPOLITIKA
Tovább folyik ugyan a három nagy világgazdasági blokk, az Egyesült Államok, az EU és Kína kereskedelmi háborúja, a „mindenki mindenki ellen” küzdelem, ám a dinamikusan módosuló frontvonalakon további lényeges változások körvonalazódnak. A Washington és Peking közti konfliktusban a fejlemények kevésbé áttekinthetők, s csak mérsékelten biztatók. Donald Trump elnök makacs „America first!” politikája erősen csökkenti az esetleges megegyezés esélyeit. Az USA–EU-viszály kimenetele sem ígér túl sok jót. A legkedvezőbb fejlemények az Európai Unió és Kína kapcsolatában, tárgyalásaiban fedezhetők fel. Brüsszel Washingtonhoz képest kisebb mértékben doktriner, kevésbé merev (kereskedelem)politikája Pekingben is visszhangra talált. A távol-keleti óriás láthatóan felmérte, hogy két legnagyobb, csaknem egyenrangú kereskedelmi partnerével-vetélytársával nem vívhat egy időben harcot, és legalább az egyikkel meg kell egyeznie. Erre pillanatnyilag inkább az EU-nak van esélye.
KÍNAI ÁTTÖRÉS
Az ázsiai országnak ez több szempontból is előnyös. Egyfelől az Európai Unió Peking legnagyobb kereskedelmi partnere, Brüsszel számára pedig Kína a második ebben a tekintetben. A távol-keleti óriás stratégiai terve, az Egy övezet, egy út (az új selyemút) kivitelezésében az Egyesült Államok nem számít potenciális résztvevőnek, Nyugat-Európa viszont igen. Másfelől az EU és Kína kapcsolatait nem terheli katonai elem, Brüsszel nem jelent hadi szempontból fenyegetést Peking számára. Mind az USA, mind Kína a másik felet tartja a legerősebb potenciális katonai ellenfélnek. A Dél-kínai-tenger térségében fennáll a közvetlen kínai–amerikai összecsapás veszélye.
Hszi Csin-ping, az ázsiai hatalom első embere, párt- és államelnök, továbbá miniszterelnöke, Li Ko-csiang ez év márciusában nyugat-európai körutat tett. Ezen Kína fontos gazdasági-diplomáciai győzelmet ért el. Az unió három (a britekkel együtt négy) legfontosabb hatalma egyikét, Olaszországot sikerült megnyernie a föld hatvanöt országát átfogó, a világgazdaságban vélhetőleg új korszakot nyitó gigászi gazdasági-politikai projektje, az új selyemút számára. Róma az első jelentős nyugati hatalom, amely csatlakozik a kezdeményezéshez. Az olasz lépéssel megtört a nagy kínai projekt nem hivatalos nyugat-európai bojkottja.
PEKING ENGEDÉKENY
Li Ko-csiang Brüsszelben, a szokásos éves Kína–EU-csúcstalálkozón most áprilisban két fontos kérdésben tanúsított a korábbinál nagyobb rugalmasságot. Egyfelől megígérte, hogy Peking a belföldi vállalatoknak megszabottakkal azonos feltételek mellett engedi be a kínai piacokra az európai cégeket. (Ez az ígéret egyébként az amerikaiaknak is szólt.) Azaz a továbbiakban nem követeli meg a külföldi társaságoktól, hogy ellenszolgáltatásként osszanak meg velük fontos gazdasági-kereskedelmi-technológiai titkokat, know-how-t. Másfelől a kínai vezetők abban is megegyeztek a brüsszeli irányítókkal, hogy felgyorsítják a vállalatoknak nyújtott állami támogatásokról szóló tárgyalásokat, és 2020-ig megállapodást érnek el. Peking jelezte: az európaiakkal együtt érdekelt az amerikaiak által bírált Kereskedelmi Világszervezet (WTO) megtartásában, erősítésében.
WASHINGTON TÁMAD
Mikor már több jel arra utalt, hogy az amerikai elnök hajlik majd egy az EU-val megkötendő békepaktumra, a vámháború lezárására, beütött a Boeing-válság. Az Egyesült Államok egyik legnagyobb és legfontosabb vállalatáról van szó, amely a polgári gazdasági szférának éppoly jelentős, mint a katonai szektornak. De talán még a Boeing érdekeinél is több húzódik meg a háttérben: Kína a polgári utasszállító gépek legnagyobb vásárlója. A Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) felmérése szerint a távol-keleti óriás a vártnál sokkal hamarabb, már 2022-ben lekörözi az USA-t, elveszi tőle a légi szállítási világelsőséget. Ez további hatalmas géprendeléseket jelenthet, amelyeket az izmosodó kínai iparág még nem tud teljesíteni.
Donald Trump a szokott módon, Twitter-bejegyzésben adott hírt az amerikaiaknak a Boeing kudarcára és az Airbus kínai előretörésére való reagálásáról. Ő mintegy 11 milliárd dolláros különvám kivetését javasolta az EU-ból származó árukra, amivel ismét felszította a súlyos kereskedelmi érdekellentétek parazsát. Az indok (az elnök még az általa nem sokra becsült Kereskedelmi Világszervezetet is felhasználja) egy eddig nem részletezett WTO-jelentés, amelyben az áll, hogy az Európai Unió amerikai értelmezés szerint meg nem engedett támogatásban részesíti a Boeing legnagyobb globális versenytársát, a német–francia–spanyol Airbust. „Az EU a kereskedelemben sok évig kihasználta az Egyesült Államokat. Ennek hamarosan vége lesz!” – így szólt az elnöki tweet.
ELŐNYBEN AZ AIRBUS
Kína részéről márciusban, Hszi Csin-ping franciaországi látogatásán háromszáz Airbus polgári repülőgép vásárlásáról írtak alá szándéknyilatkozatot. Az ügylet értékét harmincmilliárd euróra becsülik. A Reuters megemlíti ennek kapcsán, hogy a múlt év kora tavaszán, amikor Emmanuel Macron francia elnök az ázsiai országban járt, nem sikerült nyélbe ütni a vételt, noha lényegesen kevesebbről, 184 gépről volt szó. Kínai források nem hozzák összefüggésbe a nagy rendelést a Boeing 737 MAX 8-as gépei körüli műszaki problémákkal. Ugyanakkor tény, hogy a távol-keleti óriás volt az első ország, amely az etióp légitársaság ilyen típusú repülőjének a katasztrófája után leállította valamennyi 737 MAX 8-as légi forgalomban való részvételét.
Néhány éve még úgy látszott, hogy a Boeing nyeri a legnagyobb piacért, a kínaiért folytatott csatát az Airbusszal szemben. Donald Trump 2017-es, Kínában tett látogatásán háromszáz Boeing személyszállító repülőgép vásárlásáról egyeztek meg a felek. A szintén ennyi utasszállító eladásáról megkötött egyezménnyel az Airbus legalábbis beérte az amerikai nagyvállalatot az ázsiai ország piacán. A versengés stratégiai jellegű. Guillaume Faury, az Airbus vezetője újságíróknak kijelentette: „Kínai partnereinkkel hosszú távú, idővel tovább mélyülő együttműködésbe kezdtünk, ami a bizalom jele.”
Borítófotó: Trump elnök a repülőgépe felé sétál. Ha Ázsia és Európa összefog, lőttek az America First!-nek
