Az új francia elnök, Emmanuel Mac-ron az öreg kontinenst országa integrációs szempontjai szerint szeretné átrendezni. Párizs a kisebbé váló EU egyetlen nukleáris hatalma. Az önálló francia atomütőerő, a Force de frappe a NATO-n belül az Egyesült Államok után a második helyen áll a robbanófejek számát illetően, megelőzve Nagy-Britanniát.
A franciák még egy előnye a szigetországgal szemben, hogy nemcsak atomrobbanófejeiket fejlesztették ki saját maguk, hanem a hordozóeszközöket, az interkontinentális, víz alól is indítható ballisztikus rakétákat (M–45, M–51) és az atomfegyver-hordozó repülőgépeiket szintén az ő konstruktőreik alkották meg. Ellentétben a britekkel, akik amerikai interkontinentális ballisztikus rakétákra szerelték saját fejlesztésű nukleáris robbanófejeiket. (Érdekesség, hogy az első brit rendszeresített atomfegyver az ötvenes években a Blue Danube – Kék Duna – kódnevet kapta.)
A PUHA FRANCIA ERŐ
Macron Franciaországának van egy további előnye – még az Egyesült Államokkal szemben is. A Dél-kaliforniai Egyetem és a Portland Communications közösen kidolgozott Soft Power 30 indexe szerint 2017-ben, megelőzve az USA-t, Franciaország a világ legbefolyásosabb „puha erőt” (nem katonai eszközökkel gyakorolt globális befolyás) képviselő állama. Kína és Oroszország ezen a listán a 25. és a 26. helyet foglalja el – erősen megkérdőjelezve a globális orosz befolyásról egyes körökben terjesztett figyelmeztetések hitelességét.
Macron elnök aktív politizálásának tulajdonítják a franciák előretörését a soft power listán, miután Amerika Trump elnöksége alatt a tavalyi első helyről az idén visszaesett a harmadikra, Angela Merkel Németországa pedig, tovább süllyedve a múlt évi negyedik helyről, 2017-ben csak az ötödik pozíciót tudta megszerezni. Mind Németország, mind az EU brüsszeli központja belenyugvással figyeli a feltörekvő franciákat, már csak azért is, mert Macron az adott helyzetben még mindig a legjobb választás. Alternatívája a szélsőjobboldali Marine Le Pen vagy a szélsőbalos Jean-Luc Mélenchon lehetne.
Németország visszacsúszását azonban nagymértékben kompenzálja gazdasági ereje, az unión belüli vitathatatlan elsősége. Berlin július közepén, a nyilvánosságra hozott fehér könyv 2017-es kiadásában fedte fel terveit, hogy az önálló európai védelmi rendszerben, a katonai-fegyverkezési elképzelésekben vezető (legalábbis a franciákkal egyenértékű) szerepet játsszon. Berlin más utat választ, mint Párizs. A fehér könyv 2017-es kiegészítései szerint a Bundeswehrt valamiféle
európai olvasztótégellyé fejlesztenék, megnyitván a németországi fegyveres erőknél a hivatásos katonai pályát az EU-s tagállamok polgárai előtt is.
A Bundeswehr 167 ezres létszámával arányaiban még mindig Európa egyik legkisebb hadereje – figyelembe véve az ország lélekszámát, gazdasági és nemzetközi politikai súlyát. A Németországnál lélekszámban mintegy 20 százalékkal kisebb Franciaországban 204 ezer katona áll fegyverben (az atomütőerő komponenseinél szolgálókat nem számítva). Rendelkezésre áll további 183 ezer tartalékos is. A Bundeswehr és a német védelmi miniszter, Ursula von der Leyen tekintélyét erősen megtépázta a közelmúlt szélsőjobboldali katonatiszti botránya is. (Náciszimpatizánsokat találtak a hadseregben.) Emiatt is szükség van rá, hogy „mutassák magukat”.
AZ ÖTÖDIK GENERÁCIÓ
Párizs és Berlin egyaránt tisztában van azzal, hogy az önálló, ütőképes európai haderő megfelelő hadiipari együttműködés nélkül nehezen képzelhető el. Ez áll annak a hátterében, hogy Emmanuel Macron július 13-án az utóbbi évek legnagyobb közös fegyverzetfejlesztési programját jelentette be: egy ötödik generációs harci repülőgépet fejlesztenek. Hasonlóan az orosz és az amerikai gyakorlathoz, az első ötödik generációs euró-pai vadászbombázó pilóta nélküli változatban is elkészül. A cél, hogy megszűnjön az a tarkabarkaság, az egymással konkuráló hadiipari csoportosulások piacokért folytatott harca, ami a mai Európai Uniót jellemzi.
Jelenleg három EU-s vadászgépprogram fut, a Eurofighteré, a francia Rafale-é, valamint a svéd Gripené. A svédek korábbi partnere, a brit BAE Systems több mint egy évtizede kiszállt a projektből. A Eurofighter Typhoon negyedik generációs vadászgépet Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország közösen tervezte és gyártja. A Rafale a francia Dassault terméke.
A valamikor a 2020-as, 2030-as évekre várható gép fejlesztési költségei, műszaki paraméterei még titkosak. Nyugat-európai védelmi ipari körökből származó információk szerint, szakítva a korábbi hagyományos késlekedéssel, az új típus fejlesztésével egy időben indítják meg a gép által hordozott fegyverzet és technológia kidolgozását. A magyar Gripenek elvben még a század harmincas éveiben is repülhetnek, tekintettel a viszonylag kevés repült órára. Az új európai ötödik generációs gép körülbelül akkorra válik hadra foghatóvá, amikor a hazai Gripenek kiöregednek a szolgálatból.
MEGYÜNK TOVÁBB
Mi történik az eddigi európai katonai repülőgép-fejlesztésben (például a Eurofighterében), -gyártásban szerepet játszó brit BAE Systemsszel, a legnagyobb európai hadiipari konszernnel? Macron, aki a német–francia kezdeményezést Angela Merkel mellett állva ismertette, nem tért ki erre. Egy magát megnevezni nem kívánó német, magas rangú védelmi ipari forrás a Reutersnek meglehetősen szókimondóan így nyilatkozott: „Ez jelzés a briteknek. Azt jelenti: ti kiléptek az EU-ból, mi pedig megyünk tovább. És nem érdekeltek bennünket a továbbiakban, nem fogjátok tovább blokkolni az uniós közös védelmi politikát.”
Borítófotó: Bastille Day, a Forradalom Napja Párizsban. Különböző országok tisztjei fotózzák a légi parádét (Reuters)
