BÉKEKÖTÉS A FEHÉR HÁZBAN?
Még ha úgy tűnik is, nem most akadt el a Belgrád és Priština közötti brüsszeli párbeszéd, hanem tavaly nyáron. Akkor, amikor a koszovói szerbek és a szerbiai albánok által lakott területek cseréjére vonatkozó javaslatot Prištinában megtámadta Ramush Haradinaj kormányfő, s ezzel voltaképpen lehetetlen helyzetbe hozta Koszovó elnökét, Hashim Thaçit, Aleksandar Vučić szerb elnök tárgyalópartnerét. A koszovói államfő tisztában van vele: ha folytatja a területcserés megoldás javasolgatását, akkor otthon esik a népszerűsége. Haradinaj álláspontja szimpatikusabb a koszovói albánok többsége számára, csak annyi a gond vele, hogy éppenséggel sehova sem vezet. Szerinte szigorítani kell a Szerbiához való viszonyulást, el kell utasítani minden belgrádi javaslatot, nem lehet megváltoztatni Koszovó határait, még ha azokat a világ csaknem fele eleve el sem ismeri. Haradinaj rövid távú gondolkodása most több politikai babért hoz, de hosszú távon visszaveti a régió egészét, hiszen megállapodás nélkül nem lehet stabilitásról, európai integrációról beszélni a Balkán-félszigeten. Brüsszel eleinte szinte tudomást sem akart venni arról, hogy a kormányfő irányításával egy új tárgyalócsoport alakult meg Koszovóban, de nemrég megüzente Prištinának, hogy az Európai Unió továbbra is Thaçi elnökkel folytatja a párbeszédet. Mintha ezzel is azt akarták volna mondani: szinte már mindenben megállapodtunk, miért kezdenénk elölről az egészet?
JÁTSZMÁK
A jelenlegi állapotok arra sem igazán engednek megfelelően következtetni, melyik albán politikus kerekedik felül, s meddig tarthat az eredmények nélküli huzavona.
Pedig a prištinai elitnek be kellene látnia, hogy a teljes államiságról, a rangos nemzetközi intézményekben való tagságról csak álmodhat a legfiatalabb balkáni ország mindaddig, ameddig a világ keleti oldala és néhány európai állam által is támogatott Szerbia rá nem bólint arra.
Az utóbbi években inkább Belgrád aratott sikereket nemzetközi színtéren. Brüsszel is iparkodna már a történet lezárásával, hiszen az idén lejár az Európai Bizottság mandátuma, így az uniós adminisztráció minden erejével azon van, hogy saját eredményeként könyvelje el a megállapodást, amely új lapot nyithatna a Balkán történelmében. Másfelől az EU-ba igyekvő Szerbiának is fontos a Koszovóval való rendezett viszony, mert a 35., speciálisan a számára bevezetett tárgyalási fejezet eleve előfeltételként szabja meg, hogy jogilag kötelező érvényű egyezségre kell jutnia még a belépés előtt Prištinával. Az EU ugyanis nem kívánja megismételni saját korábbi hibáját, hogy tisztázatlan határkérdésekkel bajlódó államot vagy államokat vegyen fel a szervezetbe néhány év múlva.
Hogy mégis úgy tűnik, most rekedt meg igazán a Koszovó és Szerbia közötti dialógus, az azért van, mert Prištinában felkavarta a kedélyeket Belgrád erőteljes diplomáciai aktivitása. Szerbia elérte például a múlt év végén, hogy az alkotmánya szerint déli tartományának tekintett Koszovó ne kapjon megfelelő számú szavazatot az Interpolba való felvételhez. Prištinában a kudarcra úgy reagált a kormány, hogy százszázalékos vámilletéket vezetett be minden szerb árura. A döntést azóta sem akarja módosítani, pedig Európából és az Egyesült Államokból is kemény figyelmeztetést kapott, hogy az eljárás ellentétes az uniós elvárásokkal, a korábban aláírt megállapodásokkal, a kereskedelmi egyezményekkel. Sőt a kabinet emelné a tétet: bedobta a közbeszédbe, hogy kitiltaná Koszovó területéről a szerbiai rendszámtáblával közlekedő járműveket. Azt mondják, ez is csak válaszlépés déli szomszédunk magatartására, amely folyamatosan Koszovó lejáratásán dolgozik, győzködi a kis balkáni állam függetlenségét elismerő országokat arról, hogy vonják vissza korábbi döntésüket. Néhány kisebb ország esetében Belgrádnak ez sikerült is.
KÖZBELÉPÉS
A makacskodó Priština viselkedésében egyedül az Egyesült Államok hozhat változást. S úgy tűnik, ennek az esélye is megvan: Donald Trump ugyanis szokatlan módon személyesen szólította meg levélben Aleksandar Vučić szerb és Hashim Thaçi koszovói kollégáját. Az amerikai elnök arról írt, hogy tragikus mulasztás lenne, ha a felek nem egyeznének meg még az idén a kérdés végleges rendezéséről. Az év elején kiderült, hogy a koszovói államfő december 21-én Berlinben találkozott Trump bizalmi emberével, Richard Grenell amerikai nagykövettel, aki megígértette vele, hogy megszüntetik a szerb árura kivetett büntetővámot.
Szerbiában közben a rendkívüli parlamenti választások lehetőségéről beszél a köztársasági elnök. Elemzők szerint erre a hatalomnak szüksége is lenne, ha rövidesen rendezni kívánja Koszovó státusát. Az ugyanis nehezen képzelhető el, hogy a megállapodást követően nőne a népszerűsége. Vučić éppen ezért gondolhatja úgy, hogy még azelőtt bebiztosítja pártjának a következő négy évre a mandátumot. A nagy igyekezet ellenére azonban valószínű, hogy az idén nem hozzák tető alá az egyezményt ‒ nyilatkozta a Figyelőnek Gusztony András újvidéki újságíró, politikai elemző.
„Nem tartozom azok közé, akik osztják az optimista véleményt, hiszen túl nagy megosztottságot látok egyelőre Belg-rádban és Prištinában is. A befagyasztott konfliktusban is mindenki meg tudja találni a saját érdekeit. Szerbia inkább a választások felé indult el, ezek legalább három-négy hónapos kiesést jelentenek majd a kampánnyal együtt. Ez a periódus már szinte érintené az európai uniós választások időszakát, ami megint csak több hónapos kiesés a politikában. Koszovóban pedig jól körvonalazható az elnök és a kormányfő közötti konfliktus amiatt, hogy kell-e a területcsere vagy nem. Nekem meggyőződésem, hogy kelleni fog, de azért egyhamar nem lesz egyezményˮ ‒ mutatott rá Gusztony.
Az amerikai adminisztráció az elmúlt hetekben aktívabb lett a koszovói kérdést illető megnyilvánulásokban, és korábban is tapasztalhattuk már, hogy a Balkánon igazi áttörés csak akkor következett be, amikor az USA is érdeklődést mutatott a térség iránt ‒ emlékeztetett az elemző.
„Három alapvető érdekük van az amerikaiaknak. Fontos számukra Oroszország távol tartása a régiótól, másrészt Trumpnak is szüksége van külpolitikai sikerre. Európának szeret pofonokat osztani, s kétségkívül egy hatalmas pofon lenne, ha a hosszadalmas brüsszeli dialógus után most mégis az Egyesült Államok elnöke oldaná meg a problémátˮ ‒ állapította meg.
Borítófotó: koszovó zászlója volt a menő tavaly a függetlenségi évfordulón. 2008-ban hőskölteménybe foglalták az amerikai vezetők neveit
