Mihály halála senkit sem ért váratlanul, ugyanis már 2016 tavaszán visszavonult a közélettől, azt követően, hogy leukémiát és rákos áttétet diagnosztizáltak nála. A volt király svájci rezidenciáján töltötte utolsó hónapjait, és ott részesült kórházi kezelésben is. A bukaresti szociáldemokrata–liberális párti kormány a temetés napjára, valamint az azt megelőző két napra nemzeti gyászt rendelt el, ami nem szokványos keleti szomszédunkban. A jelképes uralkodó halála mély részvétet ébresztett a románokban, de a királyi család és az ország viszonya távolról sem olyan felhőtlen, mint amilyennek most látszik. A kommunisták által 1947-ben elűzött I. Mihálytól rettegett a diktatúra után az ország élére került volt kommunista Ion Iliescu államfő, aki ma a hatalmon lévő szociáldemokraták tiszteletbeli elnöke. Többször megalázta, megtagadta a hazatérését. Állampolgárságát a jobboldali Emil Constantinescu elnök adta vissza 1997-ben. Most Ion Iliescu pártjának honlapja is gyászba borult, s Mihály király, valamint a monarchia értékeit hangsúlyozza, a királyi család 142 éve tartó nemzetegyesítő szerepét. Nem teljesen érthető, hogy miért pont 142, hiszen egyetlen jeles dátummal sem egyezik a szám.
EGY MÁSFÉL SZÁZADOS ORSZÁG
Az Oszmán Birodalom keretében a két fejedelemség, Havasalföld és Moldva 1859-ben közös uralkodót választott Alexandru Ioan Cuza személyében (ezt nevezik a románok kis egyesülésnek), s ennek következményeként jött létre 1862-ben Bukarest fővárossal Románia. A királyságot Hohenzollern-Sigmaringen Károly német herceg alapította. Őt 1866-ban hívták meg fejedelemnek az országba, ahova rangrejtve, üzletemberként érkezett, majd miután Románia függetlenné vált, 1881-ben királlyá választották. I. Károly személye meghatározó a királyi család történetében, hiszen neki köszönhető a fia-tal román nemzet megerősítésének és modernizációjának elindítása. Elévülhetetlen érdemeket szerzett egyebek mellett az ország iparának, pénzügyi intézményeinek és hadseregének a korszerűsítésében. Utóda, unokaöccse, I. Ferdinánd vezetése alatt jött létre az Erdélyt, Dobrudzsát és Besszarábiát is magában foglaló Nagy-Románia. A római katolikus I. Ferdinánd és anglikán felesége, Mária edinburghi hercegnő gyermekeiket ortodoxnak keresztelték; unokájuk, I. Mihály is görögkeleti vallású volt.
Mihály először 1927-ben került a trónra, kiskorúként, hiszen apja, a meglehetősen bohéméletű és nőcsábász hírében álló Károly koronaherceg (a későbbi II. Károly) nem kívánta betölteni az uralkodói tisztséget. Első királysága három évig tartott, korára való tekintettel akkor régensek igazgatták a dinasztia ügyeit. A parlament azonban elégedetlen volt ezzel az állapottal, ezért az apa hazatért és elfogadta a trónt. Mihály nehéz időszakban, a II. világháború idején, 1940-ben lett újból király, s hét éven át volt az uralkodói család feje, mígnem a kommunisták elűzték az országból és kikiáltották a Román Népköztársaságot. Második királysága idején korlátozott hatalma volt, számos címet viselt, de az országot lényegében a miniszterelnök irányította.
GYŐZELEM ÉS SZÁMŰZETÉS
Mihály érdemei között tartják számon a románok az 1944. augusztus 23-i átállást, amikor a már hadszíntérré vált keleti szomszédunk szakított a tengelyhatalmakkal, s korábbi ellenségei, a szovjet hadsereg, illetve a szövetséges nagyhatalmak oldalán folytatta a háborút, győztesként pedig 1945 márciusában az oroszok nyomására kinevezte Petru Grozát miniszterelnökké.
Harminchárom hónappal később a kommunisták pisztollyal kényszerítették Mihályt a lemondási nyilatkozat aláírására, és megvonták állampolgárságát. 1947 végén elhagyta Romániát, s civilben új életet kezdett. Feleségét, Anna Bourbon pármai hercegnőt még a kikényszerített lemondása előtt pár héttel, 1947 novemberében, Londonban, a későbbi brit uralkodó, Erzsébet és Fülöp herceg esküvőjén ismerte meg, s elűzetése után kötöttek házasságot. Az ortodox vallású Mihály esküvője sem volt bonyodalommentes, hiszen XII. Piusz pápa nem adta áldását a boldog párra. Az elűzött uralkodó nem volt hajlandó elfogadni a katolikus egyház által támasztott feltételt, miszerint gyermekeit a katolikus vallás szerint nevelje, így végül az ortodox Görögországban keltek egybe.
A királysága nélkül maradt Mihály először Lausanne-ba, majd Londonba költözött hitvesével, ahol csirkefarmot és asztalosműhelyt alapítottak. Ott dolgoztak, hogy megkeressék a kenyerüket. Mihálynak az autó és a repülő volt a nagy szenvedélye, pilótajogosítványát még Romániában szerezte. 1956-ban visszatértek Svájcba, ahol a volt király az amerikai Lear Jeats and Co. légitársaság genfi képviseletén dolgozott pilótaként és szerelőként. Az amerikai társaság hamarosan lehúzta a rolót, s a király munkanélkülivé vált. Üzlettársakkal együtt egy ipari elektronikai céget alapított, amelyet öt év után eladtak a növekvő japán és német konkurencia nyomására. Később a volt uralkodó New Yorkban kilenc éven át brókerként dolgozott, amiben nem lelte örömét. A kimért és magába forduló Mihálynak rohangálnia kellett a tőzsdei befektetésben érdekelt ügyfelek után, egész nap hívogatnia kellett őket telefonon, s ezt tehertételként élte meg. A civil életre való átállás viszontagságait felelevenítve felesége (tavaly augusztusban hunyt el) egyszer elmesélte: Mihály azt sem tudta, hogy milyen a sorban állás a mozijegyért.
HAZATÉRÉS
Az 1989-es romániai forradalom után a volt király többször megpróbált visszatérni hazájába. 1990 áprilisa és 1995 között tízszer kísérelt meg beutazni, de az Ion Iliescu által vezetett akkori hatalom legtöbbször ellehetetlenítette ezeket a próbálkozásokat, megtagadva a vízum kibocsátását. Akkor meg is alázták az egykori uralkodót, nem engedték például, hogy elhagyja a Romániában landolt repülőjét, a kivonult karhatalmi erők azonnal visszafordították. A posztkommunista hatalom nyilvánvalóan attól tartott, hogy Mihály megpróbálja átvenni a hatalmat. 1992 húsvétján, amikor pár órára sikerült román földre lépnie, egymillió ember éltette Bukarest utcáin. Ez volt a monarchia népszerűségének a csúcspontja. A közéletben időnként felmerült annak a szükségessége, hogy az ország visszatérjen a királysághoz, de ennek az ötletnek soha nem volt elég támogatója, így az uralkodói családnak pusztán jelképes szerepe van a román köztársaságban.
Miután 1997-ben visszakapta állampolgárságát, Mihály kérte a família egykori javait is. Birtokai egy részének, köztük három kastélynak a visszaszolgáltatását 2007-ben véglegesítette a román állam. A vagyont körülbelül 25 millió euróra becsülik. A királyi család intézményének működési költségeit néhány éve állami pénzből finanszírozzák, a parlament pedig a napokban fogadja el a királyi ház jogállásáról, fenntartásáról szóló törvényt.
Mihály helyébe lánya, a 68 éves Margit hercegnő lépett, aki apja akaratának megfelelően felvette a királynői címet. A család Mihály halála előtt pár évvel módosította statútumát, és a király akarata értelmében kitagadták az egyedüli fiúörököst, unokáját, Miklós herceget. Margitra az a nehéz feladat hárul, hogy pótolja a kimért, udvarias és méltóságteljes apját, s ébren tartsa a románokban a monarchia intézménye iránt még létező szimpátiát. Sokan kételyüknek adtak hangot, hogy képes lesz-e átmenteni apja népszerűségét, ami nélkül a dinasztia elveszítheti azt a jelképes szerepét is, amelyet még megőrzött a történelmi hányattatások során.
Borítófotó: I. Mihály kilencvenkettedik születésnapján köszönti tisztelőit. Megpróbáltatásait méltósággal viselte (Bogdan Cristel, Reuters)
