Az agyonlőtt Ján Kuciak cikkeiben többször foglalkozott a Kelet-Szlovákiában működő „maffiavállalkozókkal”, akik mindenféle eszközzel igyekeznek egyre nagyobb megművelhető földterületeket bérelni vagy birtokolni, rendszerint törvénytelenül, sőt az ellenálló kisvállalkozókat, gazdákat veréssel vagy halálos fenyegetéssel is kényszeríteni próbálják bérleti joguk visszaadására. A panaszokat azonban a rendőrség csak ímmel-ámmal vizsgálja, s rendszerint nem bizonyítható esetekként ad acta teszi. A járási és megyei szintű ügyészségek és bíróságok sem szívesen mennek bele az efféle ügyekbe, mert soraikban vélhetőleg olyanok is akadnak, akik kenőpénzt fogadtak el – állítják az ügyek tisztázását sürgetők.
Mindeközben a gazdák traktoros demonstrációkat tartanak. Egy-egy konvoj lelassítja a közutak egyébként is túlterhelt forgalmát, s ez természetesen idegesíti az autósokat, akik nem is igazán értik, mit akarnak a falusiak. Így volt ez a múlt héten is, amikor az egész országból összesereglett traktoros gazdák meg sem álltak a fővárosig. Követeléseiket az áprilisban közzétett, 18 pontból álló Kassai felhívásban fogalmazták meg. Főként az állami földalap kezelésében lévő termőföldek tisztázatlan helyzete bosszantja őket. A tőkeerős és általában külföldi hátterű (holland, német, dán, olasz) bérlők rendszerint előnyben vannak a kisvállalkozókkal, a honi gazdákkal szemben. Ha az utóbbiak mégis megművelhető bérleményhez akarnak jutni, rendszerint erővel szorítják ki őket. Sok olyan terület van a földalap kezelésében, amelyet hét évtizede a magyaroktól vettek el, és a rendszerváltozást követően sem adták vissza egykori tulajdonosaiknak. Ezeket jobbára a szocialista termelőszövetkezetek használták, majd azok, akik „jókor voltak jó helyen”, gyanús körülmények között rátették a kezüket vagy busás jutalom fejében segítettek a külföldi érdeklődőknek, hogy strómanok révén tulajdonjogot szerezzenek.
A traktoros tüntetésekkel a gazdák azt szeretnék elérni, hogy a kormány végre érdemben foglalkozzon a követeléseikkel, s vizsgálja felül a gyanús bérleti szerződéseket, valamint vessen véget annak a gyakorlatnak, hogy a területalapú uniós agrártámogatásokat külföldiek vagy maffiamódszereket alkalmazó érdekcsoportok kapják. A magyarországi szabályozásra is hivatkoznak, amelyet a törvénymódosítás során figyelembe kellene venni.
A kormány és különösen az agrártárca vezetője, Gabriela Matečná szerint azonban folyamatosan rendeződnek a dolgok, a gazdák követeléseinek jó része már okafogyottá vált. Szó van egy független vizsgálóbizottság felállításáról is, amely a panaszokkal és a sérelmekkel foglalkozna. Mindeközben érthetően nagy az idegesség a kormányban. Peter Pellegrini miniszterelnök tárgyalásra szólította fel miniszterét, ugyanakkor éppen Budapesten tartózkodva jelentette ki, hogy az egész akció fölösleges. Sőt egy tévéműsorban feltette a kérdést, hogy vajon a farmerek valóban a problémákat szeretnék-e megoldani, vagy inkább „politikát akarnak csinálni”. A rendőrség is igyekezett kellemetlenkedni. Egyrészt nem engedte a traktorokat a főbb útvonalakra, másrészt ellenséges hangulatot akart kelteni azzal, hogy megszondáztatta a szóban forgó mezőgazdasági járművek vezetőit (főként a tévékamerák előtt), mondván: gyanítható, hogy a hosszú várakozás alatt alkoholt fogyasztanak. A mérés minden esetben negatív lett. A gazdákat Andrej Kiska államfő is fogadta, aki támogatásáról biztosította őket, majd az ellenzéki pártokkal, köztük a parlamenten kívüli Magyar Közösség Pártjával megállapodást is aláírtak.
