Bombaként robbant a hír az amerikai sajtóban, hogy a CIA potyára kifizetett százezer dollárt egy homályos hátterű orosznak, aki a klasszikus autólopási trükkel próbálkozott. Az előzmény: hekkerek, akiket összefüggésbe hoznak Oroszországgal, szoftvereket tulajdonítottak el a hatalmas és titokzatos NSA-től, az USA elektronikus hírszerzésének legfőbb koordinátorától. Ezek a hírt megszellőztető The New York Times (NYT) szerint „kiberfegyverek”, amelyek illetéktelen kezekbe kerülve hatalmas károkat okozhatnak, országok létfontosságú rendszereit (energiaellátás, atomerőművek) béníthatják meg.
Ez a „homályos”, nem azonosított, de feltehetően magas titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező orosz visszavásárlást ajánlott az Egyesült Államoknak. Először tízmillió dollárt kért, majd az árat a tizedére, egymillióra csökkentette. Ez volt az első jel, amelyre az egész ügy mögött rejlő politikai indítékokat keresők felfigyeltek.
John le Carré hidegháborús kémregényeibe beillő fordulatok követték egymást. Az NYT úgy értesült, hogy az amerikai ügynökök mellett nem azonosított európai titkosszolgálatok munkatársai is rajta voltak az ügyön. Az amerikaiak és az oroszok berlini bárokban, szállodákban találkoztak, s az egyik alkalommal utóbbi egy hotelszobában állítólag átvett előlegként százezret, de az áru leszállítása egyre késlekedett. Ehelyett zűrzavaros, silány, újságokból összeollózott „kompromattal” (újorosz szó a kompromittáló információ leírására), Donald Trump elnök és környezete állítólagos moszkvai kapcsolatait bizonygató dokumentumokkal, „orosz kémjelentésekkel” tömte az amerikaiakat.
MEGSZÓLAL A CIA
Egy a túloldalra átállt KGB-ügynök figyelmeztette is a tengerentúliakat, hogy az állítólagos kompromatban – tartalomtól függetlenül – nincsenek meg azok a formai-stílusbeli jegyek, amelyek jellemzik az Orosz Föderáció hírszerzői, titkos ügynöki jelentéseit. Az amerikaiaknak átadott dossziékból előkerült az a 2013-ban készülhetett, rossz minőségű, valamint csak képet, hangot viszont nem tartalmazó videófelvétel is, amelyen egy moszkvai hotelszobában egy férfi és két lengén öltözött prostituált szerepel. Ez az állítólag Donald Trump orosz fővárosbeli kalandjáról készült felvétel többször is előkerült az elmúlt évek során.
Megmozdult az érintett, a CIA is. Az USA legnagyobb titkosszolgálata csak kivételes esetekben nyilatkozik. Most ezt tette, cáfolva a hírt, és két, a New York Timeshoz kötődő neves újságírót tett felelőssé. „A két ember, aki csalt ebben a történetben, James Risen és Matt Rosenberg” – fogalmazott a CIA közleménye.
A cikkek összehangoltan jelentek meg, február 10-én. Az NYT-ben Matt Rosenberg tollából, a James Risen által jegyzett írás pedig az oknyomozó, nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó The Interceptben. Ez utóbbi médium az eBay-alapító perzsa–francia Pierre Omidyar érdekkörébe tartozik. A százezer dolláros kifizetés történetét a CIA koholmánynak minősítette. A szoftverlopást az NSA-től azonban nem cáfolta.
ÖSSZEKUSZÁLT SZÁLAK
Kiknek használhat a fordulatokban bővelkedő és mindmáig zavaros történet? Több verzió is kering a médiában. A legvalószínűbb, hogy a moszkvai ügynökségek alkalmat láttak a kiberfegyver-visszajuttatás történetében arra, hogy még inkább egymásnak ugrasszák a Trump elleni vizsgálatokban részes FBI-t és az amerikai igazságügyi minisztériumot, valamint a CIA-t. (Amelynek igazgatója, Trump bizalmi embere, Mike Pompeo máig rejtélyes találkozót bonyolított le néhány hete Washington környékén a három legfontosabb orosz titkosszolgálati vezetővel.) Emellett a százezer dollárról szóló történet rendezői még jobban össze akarták kuszálni a szálakat és hiteltelenné tenni a Moszkva számára kétségkívül rendkívül kellemetlen vizsgálatot, amely az amerikai belpolitikába való orosz beavatkozást firtatja.
Hogy az oroszok koordinálhatták a „százezer dolláros” sztori körüli fejleményeket, arra a Kremllel jó kapcsolatokat ápoló hivatalos mega-médiakonglomerátum, az RT interpretációja is utal. Tavaly decemberben ugyanis nagy cikket szentelt a washingtoni igazságügyi minisztérium közleményének, amely az NSA egykori szoftverfejlesztője, Nghia H. Pho titkos dokumentumok eltulajdonítása miatti őrizetbe vételéről szólt. Pho 2016-ig az NSA Egyedi Megközelítések Műveletei (TAO) programjában dolgozott, amely idegen országok számítógépes rendszereibe való betörések módszereit dolgozta ki. A szakember otthoni számítógépére tette fel az eltulajdonított NSA-szoftvereket, és az RT-cikk azt sugallja, hogy hekkerek erről lophatták el a kiberfegyvereket.
OBAMA UKRÁN BEAVATKOZÁSA
Néhány nappal a „százezer dolláros” sztori felbukkanása előtt az RT csapást mért a Trump-csapat moszkvai kapcsolatait vizsgáló amerikaiakra, aláhúzván, hogy a demokraták sem jobbak a deákné vásznánál, mert erősen befolyásolták az ukrán belpolitikát. A médiakonglomerátum előhalászta a Bloomberg hírügynökség Hogyan vezette orránál fogva Bident az ukrán elnök című, január végi és a kijevi rendszerrel, Petro Porosenko elnökkel nem különösebben rokonszenvező cikkét, amely Joe Bident idézte. A Barack Obama mellett alelnökként szolgáló honatya koordinálta az „ukrán kapcsolatot” 2014 után, tucatnyinál is több látogatást téve a Nyugat, Európa felé utat kereső országban. Az RT által idézett passzusban Biden a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations) nevű befolyásos amerikai think-tank meghallgatásán beszámolt a Porosenkóval és az akkori ukrán kormányfővel, Arszenyij Jacenyukkal 2016 tavaszán folytatott beszélgetéséről.
A rá jellemző stílusban ezt mondta: „Jeleztem nekik, hogy nem kapják meg az egymilliárd dollárt… Rájuk néztem és azt mondtam, hat órán belül elutazom. Ha addig nem rúgjátok ki a főügyészt, nem kapjátok meg a pénzt. Mert az egy kurafi. Ki is rúgták. A helyére olyasvalakit ültettek, aki akkortájt megbízhatónak nézett ki.”
Borítófotó: Donald Trump és Mike Pence alelnök, valamint feleségeik. Egyre több Obama-szennyest kénytelenek mosni
