KITALÁLT MAGYARVESZÉLY
Beke Istvánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezetének elnökét és Szőcs Zoltánt, a HVIM erdélyi vezetőjét júliusban ítélték el jogerősen öt-öt év szabadságvesztésre. November végén nyújtották be a legfelsőbb bírósághoz a rendkívüli felülvizsgálati kérelmüket, miután az ítélet indoklása több hónapos késéssel született meg a törvénybe foglalt harmincnapos határidőhöz képest. Az elítéltek ezzel kimerítették az utolsó romániai jogi védekezési lehetőségüket. A felülvizsgálati kérelemben egyúttal a határozat felfüggesztését kérték. Arra hivatkoznak, hogy a felrótt cselekedet nem meríti ki a bűncselekmény tényállását, valamint nehezményezték, hogy az őket jogerősen elítélő legfelsőbb fórum úgy változtatta meg az ügy besorolását, terrorizmussá minősítve át a fő vádpontot, hogy nem adott védekezési lehetőséget.
Bekéék ügye 2015-ben pattant ki. Akkor a román Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) éppen december 1-jén, az ország nemzeti ünnepén jelentette be, hogy merénylet előkészítésével gyanúsítja a két székelyföldi férfit. A vádhatóság állítása szerint az ünnep kézdivásárhelyi katonai felvonulásán akartak felrobbantani házi készítésű robbanószerkezetet, amelyet különböző pirotechnikai eszközökből szereltek volna össze. Csakhogy az airsoft játékokkal foglalkozó Bekééknél, mint kiderült, csupán hivatalosan megrendelt szilveszteri petárdákat találtak. (Elvittek ugyan mindenfélét a házkutatáskor, laptopot, merevlemezeket, telefonokat, SIM-kártyákat, adathordozókat, CD-ket, DVD-ket, de nemrég vissza is szolgáltatták azokat, mert semmit sem tudtak bizonyítani velük.)
TITKOSSZOLGÁLATI FORGATÓKÖNYV
A vádhatóság úgy mutatta be a történteket, hogy a hírszerzéssel együttműködve sikerült elejét venni a merényletnek. A két férfi a román hírszerző szolgálat megfigyelése alatt állt, a nyomozást a DIICOT a belföldi hírszerzéssel (SRI) együttműködve végezte. Eleinte egy titkos hangfelvétellel próbálták bizonyítani állításukat, de a tárgyalások során kiderült, hogy a beszélgetésekből alig érthető valami, és azt is rosszul fordították le román nyelvre, úgyhogy végül ez a „bűnjel” is nevetségesnek bizonyult.
Már kezdetben gyanúsnak tűnt az ügy, olyannyira, hogy a magyar közfelháborodással egyidejűleg a román média meghatározó része is kirakatakciónak tekintette. Gyanúsnak tűnt a román újságíróknak is, hogy éppen az ország nemzeti ünnepén hozták nyilvánosságra a vizsgálatot, hiszen december 1-jén a románok Erdélynek Romániával való egyesülését ünneplik, ami eleve számos feszültséget okoz a két nép viszonyában. A magyarság felháborító megfélemlítésként értékelte a titkosszolgálati, ügyészségi fellépést, Székelyföldön tüntetéssorozat is zajlott. A bukaresti média pedig felhívta a figyelmet, hogy ez az ügy rövid távon az SRI érdekeit volt hivatott szolgálni, hiszen a parlamentben éppen akkor vitatták meg a pártok, hogy nem kér-e túl sok pénzt éves költségvetés gyanánt a titkosszolgálat, amely így akarta nyilvánvalóvá tenni hasznosságát, illetve bizonyítani, hogy megérdemli az összeget. Még a román sajtónak sem tűnt logikusnak, hogy a két székely férfi éppen Kézdivásárhelyen akart volna robbantani, hiszen a székelyföldi kisvárost több mint 88 százalékos arányban magyarok lakják, ezért könnyen Beke és Szőcs nemzettársai is áldozataivá válhattak volna egy esetleges robbantásnak.
Az elsőfokú ítélet tavaly áprilisi kihirdetésekor úgy tűnt, hogy végleg kipukkad a terrormerénylet-kísérlet ügye, hiszen a bukaresti táblabíróság a vádak egy része alól felmentette Bekééket, és csak pirotechnikai eszközökkel elkövetett bűncselekményért ítélték őket tizenegy, illetve tíz hónap és pár nap letöltendő börtönbüntetésre. A táblabíróság gyakorlatilag napra pontosan ugyanannyi szabadságvesztéssel sújtotta a két férfit, ahány napot már letöltöttek előzetesben. A vádlottak akkor elhagyhatták a fogdát, a közvélemény jelentős része az ítéletet felmentésként értékelte. Úgy vélték, hogy a bíróság csak azért nem mondta ki ártatlanságukat, mert az kínos lett volna az állam számára. Az egyik fő vádhatóság és a hírszerzés presztízse forgott kockán egy olyan időszakban, amikor sokan megkérdőjelezik Romániában a jogállamiságot amiatt, hogy az ügyészség a hírszerzéssel együttműködve, titkos megállapodások alapján folytat bűnügyi vizsgálatokat. Az elítéltek egyfajta győzelemként értékelték az ítélőtábla döntését, ugyanakkor fellebbeztek a legfelsőbb bíróságnál a felmentésük érdekében, de a vádhatóság is elégedetlen volt a döntéssel, így az ítélet súlyosbítását kérte.
BÍRÓSÁGI MANŐVER
Július elején született jogerős ítélet, amelyben az a furcsa, hogy a legfelsőbb bíróság, elfogadva az ügyészség kérését, terrorcselekményre változtatta a büntetőjogi besorolást, és ennek alapján szabott ki öt-öt év szabadságvesztést. Bekéék és az érdekükben fellépő magyar jogvédők azt róják fel, hogy súlyos eljárásbeli hiba történt, hiszen a jogi besorolást úgy módosították az ítélethirdetés előtt, hogy a feleknek gyakorlatilag nem volt lehetőségük védekezni. A vádlottak azt is nehezményezik, hogy új bizonyítékok bemutatása nélkül szabott ki az elsőfokúnál súlyosabb büntetést a bíróság.
Az ítélet ellen valamennyi romániai magyar párt tiltakozott. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök felháborítónak minősítette, hogy az ügyészség ismét egy egész közösség megbélyegzésére használja fel az igazságszolgáltatást. Az RMDSZ-szel együttműködő Magyar Polgári Párt, de a Tőkés László védnöksége alatt működő Erdélyi Magyar Néppárt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Izsák Balázs vezette Székely Nemzeti Tanács is bírálta a verdiktet, amelyet közösségi megfélemlítésként értékeltek. Közben civil megmozdulások is voltak, Székelyföldön már elejétől fogva tüntetéseket szerveztek a két férfi szabadon bocsátásáért.
Egy petíció is született, amelyet több mint tízezer ember írt alá. Ezt a dokumentumot romániai magyar törvényhozók eljuttatták Klaus Johannis államfőnek. A petíciót Fejér László Ödön szenátor, valamint Kulcsár-Terza József, Benkő Erika, Bíró Zsolt és Csoma Botond képviselők iktatták az elnöki hivatalban. Ők abban bíznak, hogy az államfő meggyőződik az ítélet megalapozatlanságáról, valamint annak súlyos eljárásjogi hibáiról, és elkezdődhet az ítélet megsemmisítése.
POLITIKAI ELíTÉLTEK
A csíkszeredai börtönben fogva tartottakat többek között Tőkés László püspök, valamint Lomnici Zoltán volt legfelsőbb bírósági elnök, az Emberi Méltóság Tanácsa jogvédő szervezet elnöke és Bajkai István fideszes országgyűlési képviselő is meglátogatta korábban. Hangsúlyozták: a két székely politikai elítéltnek tekinthető, hiszen az eljárási szabályokat megsértve, bizonyítékok nélkül zárták be őket, úgy, hogy a védőiknek nem adtak lehetőséget, hogy felkészüljenek az ítélethirdetés napján megváltoztatott vádak elleni védekezésre. Szinte egyöntetű a vélemény, hogy az ítélettel a román államhatalom az erdélyi magyarságnak akart üzenni a centenáriumi évben, amikor azt ünnepelték, hogy az 1918. december 1-jén tartott gyulafehérvári román nagygyűlés Erdély Romániához csatolásáról fogadott el nyilatkozatot.
Borítófotó: kézdivásárhelyi tüntetés 2016. március 15-én. A plakát is magáért beszél
