BEVÁNDORLÁSI HULLÁM
A kontinensek közötti újkori népvándorlás súlypontja a Földközi-tengerre tevődött át, amelyre Angela Merkel szerint nem lehet falat építeni. Matteo Salvini Lega-elnök, új olasz belügyminiszter, meghazudtolva őt, szemléletesen mutatja be azt, hogy miként lehet a globalizáció korában egy tengeri országot a víz felől is megvédeni.
A JÓ HATÁRVÉDELEM
Egy állam ereje ugyanis határainak az ellenőrzésén is megmutatkozik, hiszen ott lehet a legjobban szűrni (és megvámolni) az embereket, valamint az árukat. A feladat megoldásánál nem a tenger mérete, hanem az adott ország belső helyzete és ebből eredő ereje, azonkívül a jogi szabályozás kifinomultsága és betartatása a mérvadó.
Az USA és Ausztrália olyan határrezsimet működtet, amely értelmetlenné teszi az ilyen próbálkozásokat. Az illegális bevándorlást büntetik, és ezzel a jobb életet kereső embereket a legális letelepedés felé terelik. Amióta Ausztrália így tesz, senki sem fulladt a tengerbe. Ebből is látszik, hogy a jó határvédelem azzal az üzenettel kezdődik, amelyet az adott ország a külvilág felé küld magáról.
A történelem számos hatékony példát ismer erre. A római és a görög városok nyitottak voltak ugyan az idegenek előtt, ám a teljes jogú állampolgárság elnyerését szigorú feltételekhez kötötték. Máig vannak olyan államok, amelyekben csak a ius sanguinis elvén lehet valaki polgár, így a jövevények eleve hátránnyal indulnak.
Az ókori Róma tengeri hadjáratokat indított a kalózok ellen, manapság pedig a nagyhatalmak hadihajói biztosítják – például Afrika szarvánál – a hajózási útvonalakat és a tengeri szabályok betartását.
Más korokban a fallal védett városok vagy a földterület mérete szabta meg a lakosságszámot, és külön tiltották bizonyos vallású vagy etnikumú emberek beköltözését. Így például az USA 1882 és 1902 között nem engedélyezte a kínaiak bevándorlását.
A XX. században az angolszász országok kvótákat vezettek be, így a palesztinai brit mandátumterületre 1939–43-ban csak évi tizenötezer zsidó telepest engedtek be, az ezen felül (akár tengeren) érkező embereket Mauritius vagy Ciprus szigetére deportálták. A legismertebb eset az Exodus hajóé, amelyet a brit hatóságok 1947 júliusában visszafordítottak Franciaországba, majd onnan Hamburgba irányítottak tovább.
FELÉBREDT AZ EU?
Az unió és Olaszország Kadhafi elnök 2011-es megbuktatásáig évi ötmilliárd euróért vásárolta meg a tenger felőli biztonságot. Hosszú esztendők után Brüsszel most hasonlóval próbálkozik Algériában vagy a Szaharától délre, ott tartóztatnák fel a Földközi-tenger felé igyekvőket. A líbiai parti őrség és öt szubszaharai ország katonaságának EU-s segítséggel való felfegyverzése, valamint a biztonságos származási országok körének a kiterjesztése egyaránt csökkentheti a vízre szállási hajlandóságot, mint ahogyan az is, hogy az EU szankciókkal fenyegeti azokat az országokat, amelyek nem veszik vissza akár tengeri úton az unióba érkező, elutasított menedékkérelmet beadó állampolgáraikat.
Borítófotó: Halott migránst visznek az olasz hatóságok Szicília partjainál. Brüsszel a Szaharától délre tartóztatná fel az áradatot
