Hszi Csin-ping kínai elnök elérkezettnek látja az időt, hogy a Mennyei Birodalmat a világ vezető országává tegye. Nemrég tartott beszédében a következőt mondta: „Készen állunk arra, hogy véres csatában vívjunk meg ellenségeinkkel… erős elkötelezettséggel a mellett, hogy elfoglaljuk méltó helyünket a világban.” Milyen messze van ez a hozzáállás például attól, amit még télen, Davosban hirdetett a globális kereskedelem és a párbeszéd fontosságáról! Kína, miként a nyugatiak által hasonlóképpen gyanakvóan és kirekesztően kezelt Oroszország, a többpólusú világrend kialakítására törekszik, amely megfosztaná domináns szerepétől az Egyesült Államok, az Európai Unió és a NATO által meghatározott Nyugatot.
MAO UTÁN
A beszédből nyilvánvaló, hogy Hszi Csin-ping úgy képzeli, az ő vezetésével „foglalhatja el méltó helyét Kína a világban”. Ezt az is alátámasztja, hogy a Kínai Kommunista Párt tavalyi kongresszusán határozatot hoztak: törlik az alkotmányból azt a kitételt, hogy az elnöki posztot ugyanaz a személy csak két választási cikluson át töltheti be. Így Hszi akár élete végéig irányíthatja az országot. Célja az, hogy a távol-keleti óriás megszerezze a gazdasági világelsőséget (vásárlóerő-paritáson számolva a kínai GDP már meghaladja az amerikait), továbbá a globális politikában, a katonai erőviszonyok terén is végrehajtsa a Peking dominanciáját biztosító lépéseket.
Az ország több mint negyven évvel ezelőtt lépett a hatalmas ütemű gazdaságfejlesztés útjára. Az elnök egyik elődje, Mao Ce-tung teremtette meg tűzzel-vassal, kíméletlen terrorral a modern Kína alapjait. Az ő sajátos kínai szocializmusa a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben zavaros állapotokba, az ultrabalos, ultraforradalmár vörösgárdisták szörnyű túlkapásai jellemezte káoszba – és a Szovjetunióval szemben kis híján atomháborúba – torkollott. Mao halála után, a hetvenes évek második felétől Teng Hsziao-ping vezette ki az országot ebből, és alapozta meg a jelenleg is érvényes kurzust, a kommunista párt által szigorúan ellenőrzött piacgazdasági modellt, amely százmilliók számára hozott gazdasági felemelkedést.
ÚT A HATALOMIG
Hszi Csin-ping 64 éves. Ő az első olyan irányítója az országnak, aki már a modern, szocialista Kínában született. Apja helyi szinten magas pozíciót betöltő pártvezető volt. Emiatt is sorolták Hszit a fiatal „párthercegekhez”, a kádergyerekek generációjához. Ő és családja – sok más akkori vezetővel együtt – megszenvedte a vörösgárdisták uralmát, része volt megaláztatásokban, fizikai bántalmazásban.
Fokozatosan emelkedett a ranglétrán. Rövid ideig a jövendőbeli pártfőtitkárok előszobájának tekintett sanghako pártbizottságot is vezette. Kínában a legfontosabb, legmagasabb rangú politikai testület a kommunista párt politikai bizottságának kilenctagú állandó bizottsága. Hszit 2007 októberében választották be ide. Ez már jelezte, hogy esélyes az 1,3 milliárd lakosú ország első számú vezetői posztjára. A felemelkedés következő állomása a Kínai Népköztársaság alelnöki posztja volt, 2008 tavaszán. Néhány hónappal később már ő vezényelte le a pekingi nyári olimpiát. A központi pártiskola elnöki tisztsége egyedülálló lehetőséget kínált az ambiciózus politikusnak, hogy megismerje és kiválassza a jövő politikai kádereit, hozzá hű emberekkel megalapozza saját pályáját.
Hszi Csin-pinget 2012-ben a párt főtitkárává, valamint a központi katonai bizottság elnökévé, 2013 márciusában pedig az ország államfőjévé választották, s a három legfontosabb tisztség egyidejű betöltésével (amelyet 2013-tól az új nemzetbiztonsági bizottság elnöki posztja egészít ki) a legfőbb vezetővé vált.
A KÍNAI MODELL
A maoizmus szélsőséges formáitól, a nagy kulturális forradalom zűrzavarától az országot megszabadító Teng Hsziao-pinghez hasonlóan Hszi is megtette a jelképes utazást délre. Felismerte, hogy a szingapúri modell Kínában is alkalmazható.
Li Kuang-jao, a Szingapúrt évtizedekig vezető, legendás hírű, kínai származású kormányfő igen jó véleménnyel volt Hszi Csin-pingről. „Gondolatgazdag egyéniség, aki kemény megpróbáltatásokon ment át” – jellemezte. „Én őt a Nelson Mandela-szintű emberekhez sorolnám, mert túl tud lépni személyes sorsán, problémáin, amelyek nem befolyásolják a döntéshozatalát” – tette hozzá. A Li három évtizedig tartó miniszterelnöksége alatt kidolgozott, sikeres szingapúri modell, amely egyfajta erős állami befolyással irányított piacgazdaságon alapul, nagy hatással volt Hszi Csin-pingre.
Henry Paulson egykori amerikai pénzügyminiszter szerint a kínai elnök olyan ember, aki keresztülviszi azt, amit akar, vagyis „berúgja a labdát a kapuba”. A távol-keleti ország vezetője kilenc évvel ezelőtt járt Magyarországon, első európai uniós látogatássorozata keretében. Nevéhez, vezetői pályafutásához olyan hatalmas, kontinensünket is érintő programok fűződnek, mint az Egy övezet, egy út nevű, Kínát Európával összekötő közlekedési, infrastruktúra-fejlesztési, kereskedelmi, energetikai vállalkozás, valamint a Budapest–Belgrád-vasútvonal.
Az ő idejében élénkültek meg a kínai–orosz kapcsolatok is. Mindkét nagyhatalom érzi, hogy ösztönös szövetségesek a Nyugat hegemóniája ellensúlyozásában, de viszonyuk sok eleme még bizonytalan. Hszi idején gyorsult fel a kínai–orosz katonai és védelmi ipari együttműködés is. Moszkva ehhez haditechnikája, technológiai eljárásai átadásával, a folyamat felpörgetésével járult hozzá.
Hszi nevéhez köthetők olyan programok, mint a világ képét megváltoztató kínai elektromos közúti járművek fejlesztése, az élvonalbeli technológiák elterjesztése, a globalizáció, a szabadkereskedelem kínai érdekeket szolgáló támogatása, a belpolitikában pedig a korrupció elleni harc erősítése. Miniszterelnöke, Li Ko-csiang a legfőbb vezető támogatásával vezényli az ázsiai óriás és a kelet-közép-európai országok sokoldalú együttműködését, a „16+1” kooperációt, amelyben Budapest kiemelkedő szerephez jutott.
Pekinget, akárcsak Moszkvát, a nyugati világ többször is megkísérelte saját eszme-, értékrendszeréhez alakítani – kevés sikerrel. A sajátos kínai szocializmus, a piacgazdasággal ötvözött kemény pártellenőrzés töretlenül érvényesül, Kína a saját modelljét építi.
Borítófotó: Hszi Csin-ping kínai elnök bevonul a pártkongresszusra. Megtörné a Nyugat dominanciáját
