Továbbra is nyomoz az adóhatóság a Híd a munka világába elnevezésű országos felzárkózási program gyanús pénzköltései miatt, s bár sajtóhírekben megjelent, hogy esetleg hamarosan lezárhatják az eljárást, megkeresésünkre a NAV részéről, a nyomozás érdekeire való hivatkozással, egyelőre nem kívántak tájékoztatást adni. Ez az Országos Roma Önkormányzatot (ORÖ) 2011 és 2014 között vezető Farkas Flórián fideszes képviselőnek felrótt botrány szinte véget vetett a második Orbán-kormány idején tapasztalt kvázi nyugalmi időszaknak a romapolitikában. Azóta küzd folyamatos, jórészt az említett, 1,3 milliárd forintos projekt visszavonásából fakadó anyagi gondokkal és belső feszültségekkel az ORÖ, melyet érdekes módon a Farkas által befolyásolt vezetőként azonosított, korábban azonban a 2011 előtti elnököt, az MSZP-hez kötődő Kolompár Orbánt segítő Balogh János irányít éppen.
VÁLTOZÁSOK
Balogh ott ült Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter közelében az érintett szereplők széles spektrumát magában foglaló, így a történelmi egyházak, a Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Tudományos Akadémia képviselőit is a soraiban tudó Roma Koordinációs Tanács minapi ülésén, melyen a társadalmi felzárkózás eddigi eredményeiről is szó esett. Merthogy, dacára a sajtóhíreket leginkább uraló visszaélésgyanús ügyeknek, az elmúlt években számos, az Európai Unió által is elismert program indult, illetve teljesedett ki. Informá-cióink szerint ezek végrehajtásában, lebonyolításában a kormány egyre inkább szélesítené az együttműködésben részt vevő szervezetek körét, míg korábban az első számú partner egyértelműen az ORÖ volt. A célok tehát nem változnak, a végrehajtás módja azonban részben igen.
Mindezt erősíti, hogy a hazánk 2011-es uniós elnöksége nyomán elfogadott, 2020-ig szóló társadalmi felzárkózási stratégia végrehajtását évről évre felülvizsgálják, a tapasztalatok nyomán pedig finomítanak az eszközökön. Az úgynevezett monitoringrendszer, amely a részben EU-s források hasznosulását is nyomon követi, évekkel ezelőtt még az OECD illetékesei részéről is elismerést váltott ki.
A teljesség igénye nélkül érdemes néhány példát kiemelni. A tanács ülésén Balog Zoltán is utalt a Nő az esély elnevezésű programra, melynek jelenleg a folytatását készítik elő. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) részéről lapunknak eljuttatott összefoglaló anyag alapján az eddigi képzések során több mint ezer roma asszony szerzett szakképesítést, s lett például óvodai dajka, ifjúsági felügyelő vagy szociális gondozó, illetve asszisztens. A résztvevők hetvenöt százaléka tudott aztán elhelyezkedni az ellátórendszerben. Az eredeti elképzelés szerint ők egyfajta „hidat képeznek” a hivatalok és a különböző intézmények irányában bizalmatlansággal küzdő, nehéz sorsú emberek és az állami szervek között.
Egyértelmű siker a még 2010 előtt indított, de azóta jelentősen kibővített, a korai nevelést a szülők bevonásával hároméves korig biztosító Biztos Kezdet Gyerekházak országos hálózata is. A legutóbbi, 2015-ös statisztika szerint az ilyen, a kötelező óvodáztatásig az alapvető társadalmi normák elsajátításában is segítséget nyújtó intézményekbe több mint kétezer-ötszáz gyermek járt rendszeresen. A múlt év végén kiírt pályázatok nyomán ötven új Biztos Kezdet Gyerekház jöhet létre az idén, melyek immár nem uniós forrásból, hanem a nemzeti költségvetésből kapják a működéshez szükséges támogatást, ami a kiszámíthatóságot és a tervezhetőséget erősíti.
ÚJ SZEMLÉLET
Ennek lehetősége fennáll a szintén népszerű Tanoda program esetében is. Az ilyen helyszínek száma az idén kétszázötven fölé emelkedhet, s több mint ötezer diák számára nyújtanak komplex fejlesztést „az iskolai előrehaladás érdekében”. Mindezt számos ösztöndíjprogram egészíti ki, melyekre immár évente milliárdokat szán az állam. A „folytatást” részben a roma szakkollégiumi hálózat jelenti, jelenleg tizenegy taggal; ezek egy részét a történelmi keresztény egyházak tartják fenn. Balog Zoltán több alkalommal is utalt arra, hogy 2010 után valamennyi projekt, illetve támogatás esetében teljesítményhez és valódi részvételhez kötik a jogosultságot, ami némi paradigmaváltást jelent a korábbiakhoz képest.
Szintén új szempontok mentén szervezik az úgynevezett komplex telepfelszámolási programokat. Még tavaly nyáron jelentette be az Emmi, hogy erre összességében kilencvenegy milliárd forint áll rendelkezésre a következő esztendőkben, különböző uniós operatív programok révén. Az összehasonlítás végett: 2010 előtt összesen négymilliárdot fordítottak ilyen célra, utána meg 2016-ig nyolcmilliárd jutott rá. A kormány elképzelései szerint karitatív szervezetek, egyházak, civilek és önkormányzatok bevonásával megvalósuló kezdeményezések lényege immár nem csupán a lakásépítés vagy -felújítás, hanem kifejezetten a közösségfejlesztés, a saját erőforrások feltérképezését követően. Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerint ha nem a szegregált telepeken élők saját erőforrásaira támaszkodik a program, a pénz elapadása után a rendszer összeomlik. Erre korábban számos szomorú példát lehetett látni: a pénz elfogyott, az adott terület ismét leépült, a sajtóbeszámolókban pedig rendre feltűntek a még az adott program bejelentésekor elhelyezett, többmilliós támogatásról referáló, ám azóta megsárgult, megfakult táblák.
BRÜSSZELI BOSSZÚ
Az új „recept” szerint a közösségfejlesztés mellett immár képzésekkel, illetve célzott tanfolyamokkal javítanák helyben a foglalkoztatási esélyeket, valamint szűrésekkel, megelőző programok szervezésével az egészségügyi helyzetet. A lényeg a komplexitás és lehetőség szerint a helyben maradás segítése a korábban jellemző telepdózerolás helyett. A program csaknem kétszáz szegregátumot érne el a következő hét évben, s erre minden korábbinál több forrás jut. A lényeg tehát a különböző ágazatok eszközrendszerének összehangolt felhasználása az adott terület felemelkedése érdekében – mutatott rá Czibere.
A botrányos ügyeken túl akadnak azonban olyan, többek között a kormány által támogatott módszerek is, melyeken a jogvédők fogást találnak. Balog Zoltán ezzel kapcsolatosan úgy fogalmazott: vannak olyan civilnek nevezett szervezetek, amelyekkel „nekünk gondunk van a roma integráción belül is”, amelyek, amikor együttműködésre kéri őket, csak ellenőrzést, monitorozást ígérnek. Mire tényleges munkavégzésre lenne szükség a terepen, nem olyan nagy a jelentkezés.
A nyíregyházi Huszár-telepen lévő, a kormány által is támogatott görögkeleti iskolát szegregációval vádoló Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány bírósági eljárást is indított az intézmény bezárása érdekében. A keresetet végül a Kúria elutasította, ám a jó brüsszeli kapcsolatokkal rendelkező szervezet elérte, hogy kötelezettségszegési eljárás induljon hazánk ellen az ügy, illetve egyes törvényi passzusok miatt. A Figyelő kormányzati forrásból azonban úgy értesült: némi jogszabály-módosítás nyomán akár heteken belül megszűnhet a kormány által korábban a migrációs politikánk miatti „brüsszeli bosszúként” is azonosított procedúra. Lapzártánkig nem jelentették be hivatalosan a lezárást.
A különböző programok, illetve ezekkel összefüggésben az olyan intézkedések, mint a rezsicsökkentés, már konkrét, mérhető eredményeket is hoznak. Czibere Károly közlése szerint a mélyszegénységben élők száma az elmúlt három évben közel félmillióról 185 ezerre csökkent, ami „még mindig sok, de a folyamat egyértelmű”. A gyermekszegénység ötödével apadt, az Európai Unió legutóbbi kutatása szerint pedig a roma gyermekek óvodáztatásában vagy a romák foglalkoztatottságát tekintve az elsők között vagyunk az unióban.
Minisztériumi együttműködés
Az Emmi közlése szerint az elmúlt években növekedett az iskolát végzettség nélkül elhagyók száma. Ha például egy tizenhat éves családfenntartó a közfoglalkoztatásban több pénzt tud keresni, mint a szakképzési ösztöndíj összege, az előbbit fogja választani. Úgy tudjuk, a tendencia megfordítása érdekében a humántárca és a Belügyminisztérium közösen keres megoldást – ám a tankötelezettség tizennyolc évre történő visszaemelése egyelőre hivatalosan nem merült fel.
