Városi legendaként hallhattunk róla, vagy akár személyes tapasztalatunk is van arról, hogy az ügyvéd – úgymond – ellazsálja a jogi képviseletet, nem él minden eszközzel, amellyel javíthatna ügyfele helyzetén. A Kúria ennek kapcsán végzett elemzése szerint a vizsgált kétezer védőnek csupán a harmada terjesztett elő bármiféle indítványt az adott ügyben a bíróság felé, s csak hatvanhárom százalékuk fellebbezett határozat ellen.
Az úgynevezett ügyvédi felelősséget erősítő kötelező biztosítási összeg csaknem megduplázásával részben ezt a jelenséget is orvosolná az előző, 1998-as ügyvédi törvény helyébe lépő új jogszabálytervezet. Ez már információink szerint megjárta a stratégiai kabinetet, sőt, azóta a Magyar Ügyvédi Kamara (MÜK) küldöttségével újabb egyeztetések folytak a kodifikációs munkáért felelős Igazságügyi Minisztériumban.
RÉG VÁRT DEFINÍCIÓ
Ami a további szakmai részleteket illeti, a jelenleg hazánkban tevékenykedő nagyjából 11 000 (ebből Budapesten 6600) ügyvédre vonatkozó szabályozás jelen állás szerint abban is változna, hogy a jogtanácsosoknak is kötelező lenne a kamarai tagság, vagyis aki nem lép be a testületbe, nem jegyezhetne ellen okiratot, nem láthatna el bíróság előtti képviseletet. A Budapesti Ügyvédi Kamara részéről például üdvözölték, hogy a törvény végre defi-niálja az ügyvédi hivatás fogalmát, egyértelművé teszi, kik jogosultak és kik nem pénzért dolgozni a piacon. Mindez az ügyfél és az ügyvéd közötti bizalom erősítése szempontjából is fontos feltétel lenne, egyúttal „régen várt selyemzsinór a zugírászoknak”.
Több adminisztrációs tehercsökkentés és a sikerdíjakra vonatkozó szabályok mellett szintén változna az ügyvédek kirendelésének módja: a kamaránál vezetett lista nyomán, véletlenszerű kiválasztással történne, így szorítva vissza az esetleges önkényességet a hatóságok részéről. Az érdekvédelmi szervezet hatására került a szövegbe, hogy a felek változatlanul szabadon állapodhatnak meg a megbízási díj összegében, de ha a megbízó nem fizet, bírósághoz csak akkor fordulhat az ügyvéd, ha a teljes munkadíja kétharmadát nem haladta meg az eredményességhez kötött díjazásának összege.
Korábban Trócsányi László igazságügyi miniszter egy internetes lapnak úgy nyilatkozott: tavasszal az Országgyűlés elé kerül a törvény, lesznek komoly változások, az egyeztetések azonban mindennaposak. Kitért a jogtanácsosokra is, akikre még ma is egy a 80-as években elfogadott törvényerejű rendelet vonatkozik. A létszámukat például senki sem tudja, mivel a korábban bejelentkezettek – akik azóta akár ügyvédek vagy bírók lettek – névsorát senki sem frissítette. Sőt, jelentős részük már el is hunyt. Rendkívül fontos jelenség a szabályozás szempontjából az is, hogy a jogtanácsosok sokszor az ügyvédekéhez hasonló munkát végeznek: okiratokat szerkesztenek, ellenjegyeznek és perbeli képviseletet látnak el. Ezzel szemben, míg ügyvédi titok és ügyvédi ellenjegyzés létezik, addig a jogtanácsosok esetében ezek a fogalmak nem tisztázottak. Többek között ezekből fakadóan is szükséges a kérdés teljes szabályozása, de részlegesen az ügyvédi kamarai rendszert is átalakítják – ismertette a tárcavezető. A jogalkotói szándék szerint nem csak hátrányokkal, előnyökkel is járna a rájuk is kiterjesztett kötelező kamarai tagság, ami védelmet nyújtana akár a saját munkáltatójukkal szemben is, ezenkívül sokkal gördülékenyebb lenne a jogtanácsosi és az ügyvédi pozíció közötti átmenet, mindkét irányban.
CÉL A KONSZENZUS
Egy másik interjúban a konszenzus iránt elkötelezett miniszter elmondta: minden megyének megvan a saját ügyvédi kamarája. Ezeket a szervezeteket meg is kell tartani, hiszen köztestületként teljes függetlenséget élveznek, márpedig „az ügyvédi függetlenség a legfontosabb dolog”, anélkül nincs miről beszélni. Ugyanakkor vannak elvárások is, például az, hogy „a továbbképzési rendszerük legyen megszervezve”. Ma egy orvosnak vagy bármilyen magasan kvalifikált szakembernek kötelező ilyesmiben részt venni, ezt az elvet érdemes lenne átemelni – érvelt a további törvényi változtatás mellett Trócsányi.
Ugyanez a dilemma merül fel a fegyelmi ügyek kezelésénél is, hiszen néhány megyében olyan kevesen vannak, hogy az összeférhetetlenség miatt nem tudják lefolytatni az eljárásokat. Ezért a kormány szerint a regionalizáció irányában kellene elindulni, erősítve a megyei kamarák közötti együttműködést.
VITÁS ÜGYEK
Bánáti János, a MÜK elnöke lapunknak nyilatkozva megerősítette: a szakma bevonásával alaposan előkészített javaslat született. Minden adott volt tehát, hogy a politikai erőtérbe kerülő, úgymond neccesebb indítványokhoz képest ezt a valóban hiánypótló törvényt „szép csendben”, az érintettek egyetértésével fogadja el a kormány, majd így kerüljön a parlament elé – ahol ugyanakkor még képviselői indítványokkal jelentős változásokon mehet keresztül. A Magyar Nemzet múlt heti cikke azonban jelentősen, s mint kiderült, alaptalanul „bekavart”. Arról írtak ugyanis, hogy a törvény felszámolna bizonyos összeférhetetlenségi szabályokat, s így a jövőben gazdasági társaság ügyvezetője és aktív ügyvéd is lehetne egyszerre akárki. A hír nyomán az ellenzék rögtön támadásba lendült. Az MSZP-s Bárándy Gergely elfogadhatatlannak nevezte a javaslatot, az LMP-s Schiffer András pedig egyenesen úgy nyilatkozott: ezt a kitételt alighanem Rogán Antal miniszterelnöki kabinetfőnök vélelmezett bizalmasára, bizonyos Kertész Balázsra szabták, akinek az eddigi szigor nem volt megfelelő. Csakhogy ilyen passzus nem is szerepel a javaslatban – mutatott rá a MÜK elnöke, majd a múlt csütörtöki kormányinfón szintén erről beszélt Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter. Úgy fogalmazott: a Magyar Nemzet és a Hír TV „kóstolgatja a kormányt”, és fel sem merült az említett módosítás, amelyet próbáltak Rogánra kenni, noha részt sem vett az előkészítésben. Aláhúzta: álláspontjuk továbbra is az, hogy ügyvédek ne lehessenek cégvezetők. Lapzártánkig mindenesetre nem döntött a kormány a végleges változatról.
