Délnyugati szomszédunkban az utóbbi nyolc évben már szinte megszokottá vált, hogy a választásokat egy új, centrista retorikájú, de valójában balra nyitott politikai erő nyeri. Igaz, csak egyszer sikerült a győztesnek kormányt alakítania, 2014-ben, a most is hatalmat gyakorló Miro Cerar vezetésével. (2011-ben, noha a ljubljanai polgármester új formációja, a Pozitív Szlovénia nyert, azért nem tudott kabinetet alakítani, mert egy szintén friss, liberális kispárt végül hátat fordított neki, s a jobbközéppel szövetkezett.
Két esztendővel később azonban a Pozitív Szlovénia mégis megkaparintotta egy évre a kormányrudat, de mára teljesen eltűnt.) Nos, most, hogy a jelenlegi baloldali koalíció főereje, Cerar miniszterelnök pártja (SMC) is kifulladni látszik – már 9 százalékra esett a támogatottsága ‒, megjelent az új formáció, Marjan Šarec Listája néven. November második felében mérték először a támogatottságát: rögtön 11 százalékkal robbant be a pártok rangsorában a harmadik helyre. Ma már 23 százalékkal az első, megelőzve az ismert jobb- és baloldali pártot, azaz a Janez Janša vezette SDS-t (19 százalék) és a szociáldemokrata SD-t (18). S ahogy erősödött, úgy gyengült az SDS, amely két évig (34-24 százalékkal) a legnépszerűbb párt volt.
Marjan Šarec színész, médiaszereplő, humorista a politikában 2010-ben vált ismertté, amikor polgármestere lett az Alpok lábánál meghúzódó, 13 ezres lélekszámú Kamnik városkának. Volt a már említett kérészéletű párt, a Pozitív Szlovénia tagja, de 2014-ben saját listát állított, és úgy nyerte kétharmaddal az újabb helyhatósági választást. Tavaly pedig indult az államfőválasztáson, és jól megszorongatta a második fordulóban az újrainduló köztársasági elnököt, Borut Pahort.
Marjan Šarec pártlistájáról, amellyel indulni kíván az idei parlamenti voksolásokon, szinte semmit sem lehet tudni, programja, illetve a jegyzékben szereplő személyek jóformán ismeretlenek. Azt sem tudja szinte senki, hogy mi várható tőle kormányzás vagy kormányzati részvétel esetén. Elemzők szerint centrumpolitikusnak számít, a választások utáni koalíciókeresésben így akár balról, akár jobbról kereshet partnereket. Kamniki polgármesterként a kis jobboldali (parlamenti) párttal, az NSi-vel áll jelenleg koalícióban a városi tanácsban.
Erre tekintettel, illetve figyelembe véve azt, hogy ugyanabból a városból származik az NSi új, nemrégiben megválasztott elnöke, Matej Tonin, sokan hasonló együttműködést várnak országos szinten is. Annyi biztos: jobboldalon szinte biztosan megkerülhetetlen az SDS, amely a közvélemény-kutatások szerint most a második helyen áll. Az említett három formáció kooperációja azonban kérdéses, mert Šarec elhatárolódik Janšától, míg magát a pártját lehetséges partnernek tartja.
Hasonló mondható el az NSi fiatal vezetőjéről is, habár ő elfogadóbb Janša személyét illetően, mint a kis formáció előző elnöke, Ljudmila Novak volt. (Utóbbi egyértelműen konszolidálta az NSi-t; a 2008-as kiesés után újra sikerült a parlamentbe juttatnia, de nem tudott áttörést elérni és kibújni a Janša vezette SDS árnyékából. A kis jobboldali párt 5 és 10 százaléknyi támogatottság között „tengődött”, ez volt az oka az igencsak csendes és feszültség nélkül lezajlott vezércserének, generációváltásnak is.) Persze az SDS még akár nyerhet is, és akkor majd ő osztja a lapokat.
A baloldalon szintén bonyolult a helyzet. Itt a Dejan Židan jelenlegi mezőgazdasági miniszter által vezetett szociáldemokrata párt (SD) megkerülhetetlen; a közvélemény-kutatóknál a harmadik helyen áll, és valószínűleg csak belőle lehet kormányalakító erő. A jelenlegi koalíció igazából már nem létezik, de a Cerar vezette SMC sem játszott ki még minden lapot. A legerősebb kormányzati szereplőként bizonyára tartogat még adut a kampányig, s az is előfordulhat, hogy a választások után beáll egy jobbközép koalícióba.
Hasonló mondható el a jelenlegi külügyminiszter, Karel Erjavec által irányított nyugdíjaspártról is, amely viszonylag szerény százalékai ellenére fontos posztokat betöltő folyamatos kormánypárttá vált bal- vagy jobboldali szövetségekben. Az említett pártok mellett szinte biztosan parlamenti tényezőnek tekinthető a Baloldal nevű formáció, amelynek a koalíciós képességei igencsak korlátozottak, ugyanis a jelenlegi balközép kabinet alatt is ellenzéki szerepet tölt be. A nyári megmérettetésen tehát még minden elképzelhető, hiszen az arányos választási rendszer következményeként egy-egy párt kicsit jobb vagy rosszabb eredménye dönthet arról, ki kerülhet kormányzati szerepbe.
