Több esetben kellemetlen helyzetet idézett elő a két fiatal, nem egészen három évtizedes állam múltjában a hasonló név, illetve zászló. Mindkét ország már több ízben szervezett egyéni, de közös diplomáciai és egyéb rendezvényt, felvilágosítást is, hogy tisztázzák vagy legalább enyhítsék a „zűrzavart”, amely nemcsak távolabb fordul elő, hanem térségünkben is. Úgy tűnik, hiába!
Szlovákia és Szlovénia összekeverésének legfrissebb példája a kölni A csoportos jéghoki-vb, ahol előbbi állam hosszabbításban verte Olaszországot 3 : 2-re. A játék nem volt szemet gyönyörködtető, de a győztesnek mindenképp kijár a himnusz. A több ezer fős szlovák szurkolótábor már fel is állt, és várta „A Tátra fölött villám, vad mennydörgés csattant…” kezdetű népies dalt (magyar változata: „Azt mondják, nem adnak engem galambomnak…” – a szerk.), de nem ez következett, hanem az „Éljenek mind a népek…” szlovén himnusz. A szlovák jégkorongozók látványosan megdöbbentek, s a nézősereg hangos felháborodása miatt a szervezők még az előírt 60 másodperc előtt kénytelenek voltak lekeverni a szlovén himnuszt. S mindez a pontosságukról, rendszerességükről híres németeknél történt.
Jóval kínosabb eset volt, amikor 2003-ban Berlusconi olasz miniszterelnök egy római konferencián szlovák kormányfőnek nevezte Anton Rop szlovén miniszterelnököt, vagy amikor a fiatalabb George Bush még texasi kormányzóként elnöki kampányában Drnovšek szlovén miniszterelnökkel találkozva a média előtt a szlovák eredményeket méltatta. Az első szlovén elnök, Milan Kučan első hivatalos romániai útján román kollégájával, Ion Iliescuval a legmagasabb állami kitüntetésben részesítette egymást – de Bukarestben ezúttal a Tátra ormán cikáztak a villámok. Négy éve a New
Europe lap egyik címében pedig Barroso bizottsági elnök üdvözölte Alenka Bratušek „szlovák” kormányfőt.
A sporteseményeken nemcsak a himnuszokat, hanem a szlovén és a szlovák zászlót, címert is rendszeresen összekeverik. Így történt például úszásban, síelésben, síugrásban. Sajnos sok esetben annyira megzavarja a sportolókat, hogy a teljesítményük is csökken.
Tény, hogy a két ország neve nagyon hasonló, valamint a zászló s a címer is, azonkívül a szláv nyelvek között talán a szlovén és a szlovák nyelv hasonlít a leginkább egymáshoz. Még az európai postákon is kavarodás van. Személyes tapasztalat: a Magyarországról nekem címzett levél Pozsonyon keresztül érkezett meg a szlovéniai Lendvára, természetesen kéthetes késéssel. Ez még a diplomáciai levelezésben is előfordul; mind szlovén, mind pedig szlovák források szerint számtalanszor kellett rossz címre érkező leveleket továbbküldeni. Portugáliában még nagyobb a tévesztés lehetősége, mert ott az Eslovénia és Eslováquia mellett az Estonia is bonyolítja a nem túl művelt vagy felületes ügyintézők életét.
Szlovákiában Szlovénia Slovinsko, Szlovákia pedig Slovensko. Szóval csak egy betű a különbség. Szlovénul a saját ország Slovenija, a másik pedig Slovaška. Mint írtuk, a két állam mindent megpróbál, hogy a világ meg tudja különböztetni őket, ám nem túl nagy sikerrel.
Ljubljanában az is felmerült, hogy meg kellene változtatni a szlovén nemzeti lobogót, amelyet 1991-ben az illetékes parlamenti bizottság úgyis csak „ideiglenesként” határozott meg. Ez azóta sem sikerült, hiszen az ellenzők szerint Szlovákiának kellene váltani, mert később foglalták törvénybe nemzeti jelképeiket. Szlovéniában olyan javaslat volt, hogy legyen zöld-fehér-kék a lobogójuk, de ezt az 1961-ben függetlenedett Sierra Leone zászlajával lehetne összetéveszteni, ráadásul az említett nyugat-afrikai ország gépjárműveinek SL jelzése miatt az 1991-ben függetlenné vált Szlovéniának az SLO felségjel jutott.
