Szíria a boncasztalon

Mátrix
A Szíriában kijelölt feszültségcsökkentő zónák könnyen a térség újrafelosztásának a kiindulópontjaivá válhatnak.

Oroszország légi és űrhaderejének (VKSZ) a parancsnoksága közölte: nem repül be harci gépekkel a Szíriában május eleje óta létező négy feszültségcsökkentő övezet légterébe. E zónákról Asztanában, a kazah fővárosban állapodtak meg, Oroszország, Törökország, Irán és a szír kormányellenes erők képviselőinek tárgyalásain. Arról azonban nem esett szó, hogy mit is jelent pontosan ez a négy övezet. Az ország szétdarabolását? Alig több mint száz év után Szíria ismét a nagyhatalmak bonckése alá kerülne? Május első hetében felgyorsult az amerikai–orosz kapcsolatfelvétel. Trump és Putyin telefonon beszélt egymással, majd néhány napra rá Washingtonban az amerikai elnök Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel tanácskozott. A tárgyalásokon valószínűleg a közel-keleti erőviszonyok is szóba kerültek.

Moszkva garantálja

A The New York Times által felröppentett találgatások nyomán a médiában az jelent meg, hogy a zónák kijelölése az amerikai gépek kitiltásával az Egyesült Államok kiszorítását célozza, és rendkívüli mértékben megnöveli egy közvetlen amerikai–orosz katonai konfliktus kirobbanásának a veszélyét. Ez a két diplomáciai tanácskozás tükrében teljesen alaptalan következtetés. Főleg úgy, hogy az asztanai tárgyalásokon megfigyelői státuszban jelen volt az USA külügyi tárcájának a képviselője is. Az amerikai–orosz katonai kapcsolattartás – a két ország továbbra is rendkívül hűvös viszonya ellenére – mindeddig működött. Noha Szíriában bevetések százait hajtotta végre mind az amerikai vezetésű koalíciós légierő, mind pedig az Aszad-rezsimet támogató orosz gépek, nem érkezett hír a két ország erőinek kritikus helyzetű találkozásáról. 

A május 4-én aláírt memorandum nem tiltja meg kifejezetten a zónákba való berepülést, „de mi mint garantáló felek kiemelt figyelmet fordítunk erre” – pontosított Alekszandr Lavrentyev, Putyin orosz elnök Szíria-ügyi különmegbízottja. Ezzel még inkább növelte a bizonytalanságot az övezetek terve és a projekt lehetséges céljai körül. Ugyanakkor hozzátette, hogy az amerikai vezetésű koalíció szabadon támadhatja a levegőből Irakban és Szíriában az Iszlám Állam által elfoglalt területeket, elsősorban Rakkát, a terrorszervezet „nyugati fővárosát”. Amit akár az ország felosztását célzó terv részének tekinthetnénk, ha nem lenne számos, óvatosságra intő mozzanat. Mindenekelőtt a furcsa orosz–török–iráni koalíció és más kulcshatalmak, az ameri­kaiak mellett elsősorban Szaúd-Arábia ellentmondásos viselkedése. 

Egy nappal az asztanai tárgyalások előtt Donald Trump és Vlagyimir Putyin orosz elnök telefonbeszélgetést folytatott. Szíriáról is szó volt, s a New York Times értesülései szerint átbeszélték a négy zóna kérdését. Ennek eredményeképpen másnap az amerikai külügy egy magas rangú képviselője elutazott a kazah fővárosba, hogy részt vegyen – mint fentebb írtuk, csak megfigyelői minőségben – a tárgyalásokon. A már említett, a zónákról is szóló memorandumot ő nem is írta alá.

Kétfrontos béketárgyalás

A szíriai kérdés politikai megoldását két, jelenleg egymással nagyjából párhuzamosan futó fórumon kísérlik meg. Az egyik a fentebb leírt „Asztana-formátum” (ahogy Lavrov nevezte), amelyet Oroszország dominál. Törökországot és Iránt foglalja magában, valamint a szíriai kormány ellen harcoló egyes csoportokat. A másik az ENSZ égisze alatt folytatott tanácskozások sorozata (Genfben és Montreux-ben), ezeken a szíriai konfliktusban szembenálló felek és a damaszkuszi kormány képviselői próbálnak dűlőre jutni. A genfi tárgyalások negyedik fordulója márciusban eredménytelenül fejeződött be, az ötödikre a magukat kisemmizettnek érző kurdok ellenállása miatt nem került sor. A kurd képviselők sérelmezték, hogy a szír ellenzéki erők az ő önállósági törekvéseiknek kedvező föderalizmus ellen foglaltak állást. 

Washington bejelentette, hogy fegyvereket szállít a szíriai kurdok 25 ezer fősre becsült szervezetének (a talán leghatékonyabb fegyveres erőnek a felkelők oldalán), az YPG-nek, Törökország ádáz ellenségének. Hogy ez a bejelentés, amely nagyjából a szíriai négy zóna tervének a nyilvánosságra hozatalával egy időben hangzott el, része lehet-e az ország felosztásának (benne az északi részén egy önálló kurd entitás létrehozatalának), még vitatott. Hogy Amerikának a szíriai pozíciók megtartása fontosabb, mint NATO-szövetségesével, Törökországgal a kurd fegyverszállítások miatti borítékolható konfliktus, arra utalhat, hogy az Egyesült Államok nem akar kisodródni a szíriai válság megoldásának a folyamatából. 

 

 

ORSZÁGHATÁRT VONALZÓVAL

A modern Szíria határait az ottomán birodalom felbomlása után, 1916-ban a régióban meghatározó szerepet játszó két gyarmatosító hatalom két diplomatája, a francia François Georges-Picot és az angol Mark Sykes csaknem vonalzóval rajzolta meg. Kiváltképpen a nagyrészt lakatlan, sivatagos keleti területekét, amelyeket még az ottomán uralom alatt sem tudtak egyértelműen besorolni valamelyik törzs vagy nagycsalád befolyási övezetébe. A nyílegyenes határszakasz csaknem ötszáz kilométer hosszan húzódik Szíria és Irak (amelynek több nagy határszakaszát is vonalzóval húzták meg) között. 

A négy feszültségcsökkentő zóna Damaszkusz, Idlíb, Latakia, Aleppó, Homsz, Hama, Dera és Kuneitra kormányzóságot – azaz a döntően az Aszad-kormány ellenőrzése alatt lévő területeket – érinti. Célja a harcoló felek szétválasztása, a polgári lakosság számára a normálisabb életfeltételek biztosítása, a segélyszállítmányok hozzájuk való eljuttatása, távlatokban a szíriai polgárháború politikai rendezésének előmozdítása.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink