TRUMP ÉS KIM DZSONGUN TALÁLKOZÓJA
Keresve sem lehetne találni két olyan államfőt, aki jobban különbözne egymástól, mint Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsongun észak-koreai diktátor, pártfőtitkár. A nyugati világ szabadszájú, öntörvényű vezetője áll szemben a távol-keleti „remeteállam világtól elzárkózó, az önerőre támaszkodást, a dzsucsét hirdető, állandóan gyanakvó, örökké sértődött irányítójával. Emiatt is június 12-i találkozójuk temérdek gonddal járó előkészítést igényelt.
SZÁLLODÁRA SINCS PÉNZ
A két vezető közti kommunikáció lehetséges fordulatai kapcsán, az esemény technikai lebonyolítása körül is több volt a kérdés, mint a válasz. Kim Dzsongun azon kívül, hogy találkozott a dél-koreai államfővel, sohasem folytatott tárgyalásokat külföldön nyugati/demokratikus ország vezetőivel. Mindenre és mindenkire gyanakszik. Tavaly egy bizarr, a phenjani kormány által terjesztett történet keringett a Kim elleni állítólagos merényletkísérletről. E szerint Habarovszkban (orosz Távol-Kelet) külföldi ügynökök, feltehetően a CIA zsoldjában állók, beszerveztek egy ott dolgozó észak-koreai favágót, hogy mérgezze meg a diktátort egy biokémiai, ráadásul radioaktív harci anyaggal.
Így a szingapúri találkozó megszervezésével megbízott embereknek számtalan akadályt kellett elhárítaniuk. Köztük igen kicsinyes dolgok is voltak, például az, hogy ki állja a pártfőtitkár szállodaszámláját. Az északiak panaszkodtak, hogy nincs pénzük az általuk előnyben részesített Fullerton Hotel éjszakánként több mint 6000 dollárba kerülő elnöki lakosztályának a kifizetésére. Az amerikaiak a szingapúri házigazdákat igyekeztek rávenni, hogy lássák vendégül a Kim-csapatot – azzal az opcióval, hogy később megtérítik a költségeiket. Ugyanis az USA pénzügyminisztériuma, a külföldi államok elleni szankciók irányítója, felelőse bármilyen Észak-Korea javára történő kifizetést az embargó megsértéseként értékelhet. Végül a szingapúriak egy éjszakánként 10 ezer dolláros hotelben, a St. Regisben helyezték el a küldöttséget.
KÉMHAJÓ A DUNÁN
Phenjan krónikus keményvaluta-hiányban szenved. Az évtizedek óta különféle korlátozásokkal, szankciókkal szembesülő észak-koreaiak már a nyolcvanas években sajátos módszereket alkalmaztak ezen szükségletük kielégítésére. Fővárosukban svájci nyomdagépeken készítették az igen jó minőségű hamis százdollárosokat, amelyeket külügyi képviseleteik útján váltottak igaziakra. Emellett diplomáciai postájukban a kábítószer-, fegyvercsempészés is elterjedt gyakorlat, miként a pénzmosás. Egészen 2000-ig állt a budai Duna-parton, a Parlamenttel szemben az a különös, észak-koreai tulajdonú, szállodahajónak mondott vízi jármű, amelyet pénzmosáson kívül egy harmadik fél javára végzett bérkémkedéssel is megvádoltak. Majd húsz évvel később még mindig nem tudjuk, hányadán is állunk a „kémhajóval.
Technikai problémákat okozhatott volna a Szingapúrba utazó diktátor Il–62M típusú különgépe, amelynek idejétmúlt, a zajnormáknál hangosabb hajtóművei, szerkezete folytán speciális leszállási engedélyt kell kérnie ahhoz, hogy például – aktuálisan – a Changi repülőtéren landolhasson. A múlt század hatvanas éveiben forgalomba állított repülőkön a ma már múzeumi különlegességnek számító, nagyjából Louis Blériot idejéből való technikával, kézi irányítással, bovdenek, acélhuzalok és rudak segítségével mozgatják a kormányzásra szolgáló felületeket, a csűrőlapokat. (Egy érdekesség: a Malév 1968-ban – elsőként a külföldi légitársaságok közül – rendelt a Szovjetuniótól Il–62-eseket, de az üzletből semmi sem lett.) Végül Kína sietett a megszorult diktátor segítségére, az Air China egyik B-747-es óriásgépe repítette Pekingből Szingapúrba a delegációt.
DÉL-KOREA ÉS A LÍBIAI MODELL
De egy kis fejtörést okozott az is, hogy mi legyen az ebéd- vagy a vacsoramenü. Nehogy túl amerikaiasra sikerüljön, mert amiatt felhúzhatja az orrát a „legfőbb méltóság, ahogyan az észak-koreai szolgamédia emlegeti. Ám a három étkezési kultúrára, a kínaira, az indiaira és a malájra épülő szingapúri konyhának nem jelenthetett problémát az étkeztetés. A keletiesen fűszerezett, körített marhasült (steak) jó kompromisszum. Trump is szereti, bár az amerikai elnök evési szokásain, a szívesen fogyasztott gyorskajákon, a junk foodon, a hamburgereken, a diétás kólákon sokat élcelődik a média. Az italkérdés sem egyszerű: az Egyesült Államok vezetője antialkoholista, Kim Dzsongun viszont nem az.
Az, hogy Donald Trump május 24-én lemondta az észak-koreai pártfőtitkárral való találkozót (június elsején, száznyolcvan fokos fordulatot téve erősítette meg újra), a Fehér Ház szerint Phenjan provokatív nyilatkozatai miatt történt. Vélhetőleg az USA elnökének keményvonalas nemzetbiztonsági főtanácsadója, John Bolton szavai, valamint az éves rutinnak számító amerikai–dél-koreai hadgyakorlatok verték ki a biztosítékot a remeteállamban. Bolton tett egy meglehetősen szerencsétlen utalást: az észak-koreai atomfegyverprogram leállításával kapcsolatos amerikai szándékokat taglalva a Líbia-modellt emlegette. Kim Dzsongun talán mindennél jobban retteg a Líbia szótól, mert az számára diktátortársa, Moammer Kadhafi elnök megkínzásának, gyötrelmes halálának a megidézésével végzetes jövőt villant fel.
Észak-Koreával kapcsolatban a szakértők korábbi előrejelzései, a CIA információi számos esetben tévesnek bizonyultak. A tanácskozás fő témájaként „a nukleáris fenyegetés leépítését tűzték ki. Washington kezdettől a teljes leszerelést szorgalmazta, ám a Fehér Háznak arra kellett felkészülnie, felkészítenie Trumpot, hogy a diktátor nehéz tárgyalópartner lesz. Az elnöknek beletelt egy kis időbe, míg az általa elképzelt irányba állította az amerikai külpolitikát – ez végül John Boltonnal és Mike Pompeo külügyminiszterrel sikerült. Most szüksége lehetett a visszaigazolásra, ezért is dönthetett úgy, hogy kockáztat és mégis elmegy Szingapúrba, s tető alá hoz egy megállapodást Kim Dzsongunnal.
ORRÁNÁL FOGVA
Kim láthatóan lubickol a nemzetközi politikai színpad hirtelen rávetülő rivaldafényében, a dél-koreai elnökkel való érzelmes találkozó után, a Vlagyimir Putyin orosz és Bassár el-Aszad szíriai elnökkel küszöbönálló tárgyalások előtt. Megfelelő ajánlat esetén így bármikor tehet az északiakra egyébként nem jellemző engedményeket. Más kérdés, hogy ezeket betartja-e, vagy ismét az orránál fogva vezeti a Nyugatot, ahogy korábban, ő és az elődei is.
Borítófotó: Kim Dzsongun- és Trump-hasonmások Szingapúrban. A „kis rakétás ember és a „mentálisan szétesett trottli megmenti a világot
