Vajon mit hozhat 2018 eddigi politikai szenzációja, a tűz és víz, Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsongun észak-koreai diktátor találkozója? Egyelőre csak találgatások folynak. A borúlátóbbak azt sem zárják ki, hogy a beharangozott esemény meg sem történik.
Az Egyesült Államokat, a világot Phenjannal kapcsolatban az aggasztja, hogy a kiszámíthatatlan észak-koreai vezetés, a zsarnok kezébe termonukleáris fegyver (hidrogénbomba) és olyan hordozórakéta került, amely több ezer kilométernyi távolságra juttathatja el a robbanófejet. Ez az USA biztonságát is veszélyezteti. Noha elvben az amerikaiak rakétavédelmi rendszere semlegesíteni tud egy ilyen támadást, éles helyzetben még nem próbálták ki.
Észak-Korea tavaly csaknem egy tucat kísérletet hajtott végre különböző kaliberű, rendeltetésű, de katonai célokra szolgáló rakétákkal, és felrobbantott egy hidrogénbombát, amely a becslések szerint csaknem olyan erejű lehetett, mint az Egyesült Államok egyik legmodernebb termonukleáris fegyvere, a stratégiai interkontinentális ballisztikus rakétákra szerelt W88-as robbanófej.
BIZONYTALANSÁG
Ha a Trump–Kim-találkozó létrejön, a legderűlátóbb feltételezések szerint akár meg is állapodhatnak az észak-koreai nukleáris potenciál ellenőrzött leépítésében, az atomfegyver-, rakétagyártó berendezések feletti kontroll megszervezésében. Ez azonban kevéssé valószínű. Az USA ugyanis nem ajánlhat fel hasonló ellentételezést, azaz az amerikai nukleáris csapásmérő potenciál csökkentését. Annyit elérhetnek, hogy lerakják az alapokat, és immáron sokadszor tesznek egy újabb kísérletet.
Még azt sem tudni, hogy a diktátor milyen elvárásokat támaszt a találkozó létrejöttével, a tárgyalások várható kimenetelével kapcsolatban. A józanabbul gondolkodó elemzők emlékeztetnek a Phenjan és Washington közötti korábbi, kudarcot vallott egyeztetésekre.
Geopolitikai szempontból a legnagyobb kérdés, hogy érdeke-e Kínának, amely kézben tartja az észak-koreai külkereskedelmi forgalom csaknem kilenctizedét, hogy az amerikaiak megállapodjanak Kimmel a feszültség csökkentésében. Ugyanez a kérdés Oroszország viszonylatában is feltehető, hiszen a Kreml évtizedekig támogatta fegyverrel, katonai technológiával Észak-Koreát. A válasz mindkét esetben igen.
MOSZKVA ÉS PEKING
Azonban Oroszország és Kína abban sem érdekelt, hogy a Koreai-félszigeten tovább nőjön a feszültség, hiszen az katonai (nukleáris) konfliktusba torkollhat, s az észak-koreai rendszer megsemmisülésével járhat. Egy ilyen összecsapás mellékhatásai – például a sugárzóanyag-felhők kínai és orosz területek fölé sodródása – elkerülhetetlenek. Ám a fő szempont, hogy a phenjani rezsim összeomlásával egy a dél-koreaihoz hasonló, Amerika-barát rendszer jöhetne létre, s az Egyesült Államok fegyveres erői közvetlenül Kína és Oroszország határáig juthatnának el. Ezt sem Moszkva, sem Peking nem akarja. Nekik az észak-koreai diktatúra fennmaradása lenne az ideális, ám a „nukleáris opciók” mellett ez egyáltalán nem garantált. Dél-Korea és Japán egyaránt a feszültség enyhítésében érdekelt.
A phenjani rezsim életben tartása azért is jó a kínaiaknak és az oroszoknak, mert így lekötik az USA regionális katonai-gazdasági-politikai erőforrásait. Ennélfogva számukra nagyobb manőverezési tér marad. Pekingnek vagy Moszkvának az sem lenne különösebben vonzó, ha a határaik mentén, Észak-Koreában az összeomlást követően elindulna egy demokratizálási folyamat.
KOMPROMISSZUM?
Amerika célja, hogy elérje a teljes észak-koreai atomleszerelést. Ennek teljesülése erősen kétséges, mert Kim Dzsongun hatalma, rendszere túlélésének szinte az egyetlen garanciáját a megteremtett nukleáris ütőerő megőrzésében, sőt továbbfejlesztésében látja. Ez ugyanakkor veszélyes játék, mert számolnia kell azzal, hogy a jelenlegi feszültség fenntartásával saját maga, családja, esetleg országa megsemmisülését kockáztatja.
A diktátor próbálkozhat kompromisszumos megoldással. Például ígéretet tehet atomfegyver-fejlesztési programjának a leállítására, s belemehet abba, hogy amerikai (nemzetközi) megfigyelőket enged be katonai létesítményeibe. Cserébe a gazdasági-politikai szankciók enyhítését, eltörlését várhatja. Másik, gyakran hallott követelését, az USA csapatainak Dél-Koreából való távozását Washington csaknem biztos, hogy nem fogja teljesíteni.
GARANCIA?
De van-e ütőkártya Donald Trump kezében? A szankcióknak nincs igazán visszatartó hatása. Az Egyesült Államok számára nagy kérdés, kap-e megfelelő garanciát arra, hogy Phenjan nem veri át. Kim simán megteheti, hogy megígéri a leszerelést, aztán titokban folytatja az atomprogramot. Ezzel az iránihoz hasonló helyzet alakulna ki. Nem véletlen, hogy az amerikai elnök újratárgyalná az Obama idején kötött részleges atomleszerelési egyezményt az abban részt vevő nagyhatalmakkal. Phenjan a múltban többször is megszegte a hasonló jellegű megállapodásokat, emiatt is indokolt a legnagyobb fokú óvatosság.
PHENJANI CSIKI-CSUKI
- 1994-ben Jimmy Carter amerikai exelnök Észak-Koreában járva keretmegállapodást készített elő, amely szerint Phenjan leállítja két atomfegyver-alapanyag (plutónium) gyártására alkalmas létesítmény építését, cserébe olajat és könnyűvizes (nukleáris fegyver előállítására nem alkalmas) atomreaktort kap. Sem az USA, sem Észak-Korea nem tartotta magát az egyezményhez
- 2002-ben ez a keretmegállapodás végképp kútba esett, amikor az amerikaiak rájöttek, hogy a távol-keleti ország titokban szövetségesüktől, Pakisztántól szerzett be urániumdúsításra alkalmas berendezéseket. Az egyezményt hivatalosan is felmondták, Phenjan felújította atomfegyverprogramját. Ezt követően ismét elkezdték a hatoldalú (a két Korea, Kína, Oroszország, Japán és az USA közötti) tárgyalásokat
- 2005-ben Észak-Korea bejelentette: megfelelő feltételekkel leállítja nukleárisfegyver-projektjét. Egy évre rá felrobbantotta első atombombáját
- 2009-ben megszakadtak a hatoldalú tárgyalások, Phenjan újabb atombombát robbantott
- 2012-ben Obama elnök bejelentette jó szándékú, de teljes kudarccal végződött „stratégiai türelem” programját Észak-Koreával szemben. Phenjan kevéssel ezután nagy hatótávolságú ballisztikus rakétát próbált ki
- 2016-ban Trump már az elnökválasztási kampányban jelezte készségét, hogy találkozzon Kimmel
- 2017-ben Észak-Korea minden korábbinál több tesztet hajtott végre ballisztikus rakétákkal, és felrobbantotta a nagy erejű hidrogénbombáját. Trump „tűzzel és haraggal” fenyegette meg a diktátort, aki kilátásba helyezett egy nukleáris csapást Guam, a hatalmas amerikai támaszpont ellen. Kiéleződött a verbális háború. Az USA elnöke tébolyodott rakétaembernek nevezte a zsarnokot, Kim viszont le–szenilisvénemberezte őt
- 2018-ban nem várt fordulat jött: a dél-koreai olimpiai részvétellel elindult valami, a két vezető találkozni készül
Borítókép: Lékhorgászok a két Koreát elválasztó folyón. Phenjan ügyesen halászik a zavaros vizekben
Fotó: Kim Hong Ji, Reuters
