A múlt héten foglalkoztak először az uniós tagállamok képviselői Brüsszelben az Európai Parlament (EP) által kezdeményezett 7-es cikkely szerinti eljárással. A Sargentini-jelentés kapcsán elsőként abban kell dönteni az Általános Ügyek Tanácsában, hogy beengedik-e a testületi vitába Judith Sargentinit vagy az EP valamelyik képviselőjét. Ha az utóbbi részt vehet rajta, azzal veszélyes precedenst teremthetnek Brüsszelben, hiszen az EU egyik föderatív intézménye újabb területen szólna bele a nemzetállamok ügyeibe, amellyel többek között további intézményi hatásköri vitát indítanának el.
Jól mutatja, hogy egyfajta bevándorláspárti nyomásgyakorlásról van szó Magyarországgal szemben, hogy a legutóbbi ülésen a görög miniszterelnök-helyettes, a belga, a dán, a holland, a német és a spanyol kormány képviselői javasolták: találjanak ki valamilyen kreatív megoldást az EP képviselőjének a bevonására. Természetesen a nemzetállamok szuverenitását erősíteni kívánó magyar kormány mindezt elutasítja, és kizárólag a tagországok képviselőivel folytatná le a Sargentini-jelentésről szóló vitát.
KÉSZÜL A KORMÁNY VÁLASZA
Jelen pillanatban tehát még nem is a jelentés tartalmáról, hanem a disputa mikéntjéről zajlanak az egyeztetések Brüsszelben, miközben a magyar kormány bejelentette, hogy az Európai Unió Bíróságához fordul a Sargentini-jelentésről szóló EP-szavazás szabálytalanságai miatt. Így még az sem biztos, hogy lesz-e egyáltalán miről tárgyalniuk az európai állam- és kormányfőknek a későbbiekben.
Ennek ellenére az Általános Ügyek Tanácsában a magyar kormányt képviselő Varga Judit, a Miniszterelnökség európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkára elmondta, hogy a következő, november 12-i ülésig megadják a tételes választ az ominózus beszámolóra, és cáfolják annak állításait. A témában elhúzódó jogi vitára kell számítani, ugyanakkor a jövő hónapban zajló esemény sorsfordító lehet, hiszen döntés születhet arról, hogy az EP képviseltetheti-e magát a vitában.
Jól jelzi, hogy összehangolt nyomás-gyakorlásról van szó a leginkább beván-dor-lás-ellenes tagállamokkal szemben, hogy lényegében egy időben zajlik Lengyelországgal szemben is a 7-es cikkely szerinti eljárás. A lengyeleknél már előrehaladottabb a folyamat, az Európai Bizottság által kezdeményezett procedúráról folyó újabb vita decemberben lehet.
Nem meglepő, hogy a Varsóval szembeni eljárás leghangosabb támogatója a hazánk elleni támadásokban szintén jeleskedő belga, dán, finn, francia, görög, holland, svéd, ír, luxemburgi, német, spanyol és szlovén kormány. Mindez jól kijelöli a frontvonalat, s világossá teszi, hogy kikre számíthat a lengyel és a magyar kormány a 7-es cikkely szerinti eljárások további fázisaiban. A lengyelekkel szembeni procedúra már csak azért is fontos magyar szempontból, mert itt látható, hogy mi várhat hazánkra, ha az eljárás továbbhalad.
VÁLASZÚT ELŐTT AZ EPP
Mivel a jelenlegi folyamatok alapján jövő májusban az Európai Parlamenten és az Európai Néppárton (EPP) belül egyaránt csökken majd a bevándorláspártinak számító képviselők aránya, s többen lehetnek a magyar álláspontot osztó politikusok, kérdéses, hogy az EPP-n belül miként fognak viszonyulni a Magyarországgal szembeni eljáráshoz. A múlt heti néppárti tanácskozásról kiszivárgó információk szerint bár Angela Merkel ismét világossá tette bevándorláspárti álláspontját, a kelet-európai néppárti politikusok kiálltak az Orbán-kormány mellett.
Az EPP számára továbbra is adott a lehetőség, hogy migrációs alapon a balliberálisok helyett inkább az Európa-szerte egyre erősebb bevándorláskritikus formációk támogatóit szólítsa meg. Úgy tűnik azonban, hogy a német kancellár nem ezt az utat választja. Továbbra is kitart a liberális irányvonal mellett, és hagyja, hogy a francia elnök lényegében leszalámizza az Európai Néppártot.
Ezt mutatja többek között az is, hogy Merkel az uniós csúcsot követően – annak ellenére, hogy egyre kevesebben támogatják a kötelező kvótákat, sőt még az osztrák kancellár is ezek elvetéséről beszélt – azt mondta: szerinte a kötelező kvóták rendszerének megszüntetése nem oldja meg a migrációs kérdést. Merkel hozzáállása azt vetíti előre, hogy az EPP fősodratú politikája már nem változik érdemben a jövő májusi EP-választásig, így lényegében annak eredménye dönti majd el, hogy egyben marad-e a várhatóan meggyengülő európai jobbközép pártcsalád.
Remény ugyanakkor még van, hiszen az osztrák kancellár javaslata biztató Magyarország számára. Sebastian Kurz szerint nem feltétlenül a migránsok befogadását kellene erőltetni, hanem engedni kellene másfajta segítséget is az európai bevándorlásügyi problémák kezelésében a tagállamoknak. Például anyagilag is hozzájárulhatnának a külső határok védelméhez.
MANFRED WEBER: A KISEBBIK ROSSZ
A múlt heti EPP-ülésen az európai vezetők megállapodtak abban, hogy Manfred Webert, a CSU német politikusát szeretnék az Európai Bizottság következő elnökének. A döntést a magyar kormányfő is támogatta, hiszen a másik jelölt a néppárt liberálisabb szárnyát képviseli, így Orbán Viktor a két lehetőség közül a hazánknak kedvezőbbet választotta.
A Sargentini-jelentésig kifejezetten jó viszonyt ápolt a magyar miniszterelnök és Manfred Weber, aki a CSU tagja, és ahhoz a fiatalabb nemzedékhez tartozik, mely eddig – ellentétben Angela Merkellel – markánsan jobboldali politikát akar. A német politikus az elmúlt hetekben tett nyilatkozatai alapján ugyanakkor úgy tűnik, kész feladni ezekből az elvekből és értékekből a szocialisták és a liberálisok kedvéért, hiszen a megválasztásához várhatóan ezeknek a pártcsaládoknak a támogatását kéri majd.
Ahhoz persze, hogy az EPP jelölhesse a bizottsági elnököt, még meg kell nyerni a választást. Egy német az Európai Bizottság élén mindenesetre újdonság lenne, amit nem minden államban – például Franciaország – fogadnak szívesen. Ráadásul Manfred Weber nem volt korábban kormányfő, mint például Jean-Claude Juncker vagy José Manuel Barroso.
Borítófotó: Judith Sargentini. Tovább folytatódó boszorkányüldözés
