A Koalíció a Családért nevű civil szervezet az ortodox és neoprotestáns egyházhoz közel álló polgárok szövetkezése nyomán jött létre. A román görögkeleti egyház által támogatott egyesület már két és fél évvel ezelőtt összegyűjtötte a népszavazási kezdeményezés parlamenti beterjesztéséhez szükséges aláírásokat. Félmillió támogató kézjegyre volt szükség, ehhez képest hárommilliót szereztek, ami igencsak szokatlan keleti szomszédunkban, ahol nincs hagyománya a referendumoknak. (Most alig 3,857 millióan voksoltak, 91,5 százalékuk támogatta a kezdeményezést.)
A népszavazás kiírásában a pártoknak is hathatós szerepük volt, hiszen nem elég pusztán összegyűjteni a szignókat, a parlamentnek is hozzá kell járulnia, kétharmados többséggel. Bukaresti elemzők szerint a PSD halogatta a kiírást, megpróbálta a saját politikai céljaira felhasználni, s ezzel ártott az ügynek. A törvényhozás csak az idén szavazta meg az alkotmánymódosítási törvénytervezetet, amelyet referendummal is meg kellett volna erősíteni. Az alkotmánybírósági hitelesítés szeptember végére született meg, így lényegében mindössze két hét maradt a kampányra.
A politikusok szinte kivétel nélkül állást foglaltak, még ha nem is mindig egyértelműen. A román kormány fő erejét képező PSD támogatta a kezdeményezést, hiszen mind Dragnea, mind Viorica Dăncilă miniszterelnök a hagyományos családmodell mellett tette le a garast. Ezzel szemben Klaus Johannis államfő már két évvel ezelőtt elítélte, hogy a referendum ürügyén gyűlöletbeszéd indult a homoszexuálisok ellen. A népszavazás beterjesztőinek ugyanis nem titkolt célja volt megakadályozni az alkotmánymódosítással az azonos neműek házasságának esetleges majdani elismerését, valamint azt, hogy ezek a párok gyerekeket is örökbe fogadhassanak.
Johannis és az ellenzék egy része nyíltan a referendum bojkottálása mellett foglalt állást. A kormányoldal nem volt egységes, ugyanis Dragneát a PSD kisebbik koalíciós társa, a liberális Călin Popescu Tăriceanu vezette Alde cserben hagyta. Tăriceanu nem foglalt állást, s ezzel gyakorlatilag a népszavazás bojkottálását segítette elő. A szociáldemokratákkal a parlamentben együttműködő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) álláspontja sem volt egyértelmű, hiszen az részvételre, de lelkiismeret szerinti szavazásra buzdított, a szervezet több vezető tisztségviselője ugyanakkor a részvétel ellen foglalt állást.
Az idő rövidsége mellett kedvezőtlenül hatott a referendumra, hogy a PSD kisajátította a kezdeményezést, vagy legalábbis az ellenzék és a Dragnea ellen tüntető civil mozgalom ‒ amely immár csaknem két éve követeli a pártelnök lemondását ‒ sikeresen elhitette ezt a közvéleménnyel. Sokakban nemtetszést váltott ki, hogy a feltett kérdésben nem szerepelt a hagyományos család kifejezés, mindössze az volt a szavazólapon, hogy „egyetért-e a parlament által elfogadott alkotmánymódosítási törvénytervezettel”. Ez azt a gyanút ébresztette fel sokakban, hogy a családról szóló népszavazást valami egyéb titkos célra akarja felhasználni a kormánypárt.
Igaz, a PSD az utolsó száz méteren megkönnyítette, hogy a voksolás érvényes lehessen, kiiktatott minden olyan biztonsági intézkedést, amely nagyobb garanciát jelentett volna a szavazatok korrekt nyilvántartásához. A pótlisták igénybevételét is lehetővé tette, így mindenki ott szavazhatott, ahol éppen tartózkodott. Nem utolsósorban a referendum két napig tartott, de ez sem segítette a kezdeményezők ügyét.
Elemzők szerint Dragneát a saját pártja is cserben hagyta, ami azért jelentős üzenet, mert a szociáldemokraták az utóbbi időben megosztottak a korrupciós vádak miatt sarokba szorított elnökük támogatását illetően. Egyesek úgy vélik, a népszavazás még jobban kikezdheti Dragnea tekintélyét és befolyását a PSD élén, s felgyorsíthatja a leváltását.
Más elemzők arra hívták fel a figyelmet, hogy az eredménnyel megdőlt a Román Ortodox Egyház befolyása körül kialakult mítosz, hiszen szinte axiómának számított, hogy a görögkeleti klérus a szocdemekkel együtt jelentős mértékben tudja mozgósítani az embereket. Románia az elsők között található azon EU-s országok listáján, amelyek lakói vallásosnak tartják magukat. Azonban, mint a referendum eredménye tükrözi, a választók nem minden esetben és minden helyzetben vehetők rá könnyen szavazásra.
A legalacsonyabb részvételi arány a magyarok által többen lakott Hargita és Kovászna megyében volt, 10 százalék körüli értékkel. Nagyobb részvételt jegyeztek azokban a kelet-romániai megyékben, ahol a szociáldemokraták hagyományosan jól szerepelnek a választásokon.
Az ellenzéki pártok közül ebből a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) került ki a legjobban, az egyetlen parlamenti erő, amely a népszavazás ellen kampányolt. Ők a demokrácia győzelmének tekintik az eredményt. Szerintük bebizonyosodott, hogy a román nemzet modern és toleráns. Az ellenzék fő erejét képező Nemzeti Liberális Pártot (PNL) is megviselte a referendum, hiszen annak elnöke, Ludovic Orban és több más vezetője is támogatta azt, amivel vélhetőleg szavazókat veszítettek Tăriceanu liberálisai javára. Az esemény után a PNL-ben is elhangzottak olyan vélemények, hogy a vezérnek számot kell adnia a szavazáson tanúsított álláspontja miatt, hiszen téves stratégiájával veszélyezteti a nemzeti liberálisok sikeres szereplését a jövő évi európai parlamenti és államelnök-választáson.
Borítófotó: Cioabă cigánykirály családja egy korábbi szavazáson. A mostani kudarc nem rajtuk múlott
