HAJLÉKTALANÜGY
„A magyar kormány új szintre emelte a hajléktalanság kriminalizálását: az Alaptörvényt úgy módosították, hogy az egész országban tilos lett az életvitelszerű közterületi tartózkodás, a szabálysértési törvény pedig a kiszabható pénzbírságot cserélte le a szabálysértési eljárásra, amellyel akár hatvan napra elzárhatják a hajléktalanokat” – írta még tavaly október végén az Index, miután 15-én életbe lépett az új szabályozás. Akkor még enyhe volt az időjárás, ám a kormánykritikus sajtó, valamint az ellenzéki pártok azt jósolták, a zord tél beköszöntével rosszabb lesz a helyzet: a jogszabályi szigor, vagyis az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalma olyan helyekre kényszeríti majd az érintetteket, ahol a hatóság nem éri utol őket – ám az éjjel gyilkos mínuszok igen.
HIÁNYZÓ PANASZOK
Ez a politikai számítás mindenesetre nem jött be. A Figyelőhöz eljutott beszámolók szerint legalábbis az új szisztéma – a kezdeti döccenőket követően – alapvetően jól működik. Lényege, hogy a rendőrség szociális munkásokkal közösen érvényesíti a szabályozást, a hatóság ráadásul jellemzően nem büntet, legfeljebb figyelmeztet. Az ellátásban pedig, egyeztetve a hivatalos szervekkel, a segélyszervezetek továbbra is aktívan közreműködnek.
Lapzártánkig nem sikerült pontos statisztikát szereznünk. Lehet, ilyen nem is készül, ám az egyértelmű: különösebb panaszok az elmúlt hetekben sem érkeztek a szigorított törvény kapcsán. Ezekről ugyanis rögtön öles címekkel számoltak volna be az ellenzéki nyilvánosság fórumain.
A valóság által megcáfolt támadások mellett ebben nyilván az is közrejátszott, hogy „leszálltak” a változtatásokról, hogy a túlóratörvény képében újabb „potenciális kormánybujtató” témát találtak, amelyről aztán szintén kiderült: teljesen hatástalan. Visszatérve a fedél nélkül élők ügyére: a törvényre az egyes politikusok mellett a jogvédők is rátaláltak. Miután három törvényszék, a kaposvári és a székesfehérvári mellett a Pesti Központi Kerületi Bíróság is az Alkotmánybírósághoz fordult, a beadványokhoz kvázi rácsatlakozott az ENSZ lakhatási jogi különleges jelentéstevője, valamint Kiss László és Lévay Miklós volt alkotmánybírók, továbbá a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ és az Utcajogász Egyesület, de még az Állatmentő Szolgálat Alapítvány is. Érdekesség, hogy Kiss László személyében – Ungváry Krisztián történész megfogalmazása szerint – „a kádárista pártállam egyik oszlopa és a Pécsi Tudományegyetem volt párttitkárhelyettese” rongyolt neki immár jogvédőként a szabályozásnak. A Helsinki és a TASZ mellett ugyancsak a Soros György alapítványa által segített Utcajogász Egyesület még kampányt is folytatott, továbbá – mint arról lapunk már beszámolt – belengette, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is megtámadja a magyar törvényt. Szerintük ugyanis az ellenkezik az Alaptörvénnyel és egyes nemzetközi egyezményekkel.
AZ AB-RE VÁRVA
Ezt eldönteni mindenesetre első körben az Alkotmánybíróság (AB) hivatott, amely kétségtelenül nem sieti el az erről szóló határozatot. Egyes értelmezések szerint már január végéig dűlőre kellett volna jutniuk, ám erre lapzártánkig nem került sor. Addig is: közeleg a tavasz, és lapunk információi szerint végleg megdőlt az az ellenzéki mantra is, miszerint nincs elég férőhely az ellátórendszerben. Ismeretes: még az LMP-vel szövetkező Gémesi György gödöllői polgármester is arra buzdította a hajléktalanokat, ne dőljenek be a jogvédőknek és a politikusoknak, hanem vegyék igénybe a szolgáltatást. Mert van ott hely, illetve megfelelő ellátás. Kapott is érte a saját oldaláról.
Úgy tudjuk, a legutóbbi adatok alapján az éjjeli menedékhelyek kihasználtsága országosan mintegy nyolcvanhét, míg Budapesten nyolcvankét százalékos. Ezek a számok egyébként az elmúlt hónapokban nem igazán változtak. Ráadásul úgy, hogy tavaly október 15-től mintegy 1700 fővel többen vették igénybe az éjjeli menedékhelyeket.
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára többször is egyértelművé tette: a rendelkezés célja, hogy többszörös segítséget nyújtsanak a kiszolgáltatott, a társadalom peremére szorult embereknek. A szállókon a hajléktalanok egészségügyi, szociális és munkakeresési segítséget is kapnak, nem csak fedelet a fejük fölé.
KIVEZETŐ UTAK
Az államtitkár kijelentette: a hajléktalanságból kivezető út a hajléktalanszállókon kezdődik. Ha valaki ki akar törni a fedél nélküli létből, el kell mennie a legközelebbi szállóra, ezután az állam számos lépéssel segítséget nyújt neki. Továbbképzések, internetelérés, álláskeresés – csak néhány a rendelkezésre álló lehetőségek közül. További változás, hogy életbe léptetik az úgynevezett vörös kódot, valamennyi szociális intézmény fogad hajléktalanokat. Erre azonban ezen a télen nem volt szükség. Országosan összességében egyébként tizenkilencezer férőhely áll rendelkezésre a rászorulók számára, és a korábbi bejelentések szerint az önálló életre szinte teljesen képteleneket segítő ellátást is fejlesztik a jövőben.
A tél tehát úgy vonult el, hogy az október közepén bevezetett változtatások alkalmazása lényegében gördülékenyen ment, már az ellenzék sem talál fogást az intézkedésen, ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik: bár Budapesten érzékelhető a változás, a hajléktalanok nem tűntek el teljesen az utcákról, illetve az aluljárókból.
Utóbbi területek éjszakai lezárására egyébként Tarlós István főpolgármester tett javaslatot, ám azt a kormány nem fogadta el, így ilyen szigorítást nem vezettek be. A jogi csatározás azonban még hátravan. Elképzelhető, hogy a strasbourgi emberjogi fórum is foglalkozik majd az üggyel.
Borítófotó: Szigor vagy sem. Különösebb panaszok az elmúlt hetekben nem érkeztek
