Sebastian Kurz felemelkedése

Mátrix
Az Osztrák Néppárt ügyesen használta ki a politikai hangulatot: a mérsékelt jobboldal így esélyes az ősszel tartandó voksoláson.

Az ausztriai elnökválasztás tavaly áprilisi első fordulója alaposan átrajzolta a politikai térképet. A bécsi nagykoalíció két formációjának, a szocdemeknek és a néppártnak a jelöltjei 11-11 százalékkal a szabadságpárti (FPÖ), a Zöldek által támogatott és a liberális jelölt mögé, a 4. és az 5. helyre szorultak.

Ezután jött volna a második kör, ám az Ausztriában eddig elképzelhetetlen hivatali trehányság (és a migránsáradat által felpaprikázott kedélyek) miatt azt el kellett halasztani. Az első fordulóból a pártok is tanultak, a szocdemek gyorsan le is cserélték a migránsválságban Angela Merkel „Minden szírt beengedünk!” politikáját a leghangosabban támogató Faymann kancellárt az osztrák államvasutakat addig vezető Christian Kernre. Utóbbi sikeres menedzser hírében áll, azt csak a kritikusai teszik hozzá, hogy eredményeiben vezetői képességei mellett a cégének nyújtott nagyvonalú állami támogatásoknak legalább akkora szerepük volt.

Sebastian Kurz listája

A nagykoalíciós pártok joggal aggódtak. 2015 mindhárom tartományi választásán visszaesett a támogatottságuk, míg az FPÖ szárnyalt. A migránsok mellett ráadásul sok osztrákot zavar az ország keleti részében növekvő munkanélküliség és bűnözés is. 

Sebastian Kurz néppárti külügyminiszter Bécsben mindenkinél korábban érezte meg a néplélek változását, és ügyesen sakkozott. 2015–16 fordulóján nyilvánvalóvá vált, hogy Berlin és Brüsszel reményeivel ellentétben a migránsválság az eurókrízishez hasonlóan nem hozza el a várva várt „ahaélményt”, nem „döbbentette rá” az öreg kontinens lakóit a föderális Európa szükségességére. Így a két nagy osztrák párt is óvatosan elindult a migrációkritikus álláspont felé. Megpróbálták kifogni a szelet az FPÖ vitorlájából.

A 30 éves Kurz a politikailag hi­per­kor­rekt német médiában látványosan kiállt a magyar kormány és a V4-ek bevándorlási politikája mellett, ami hamar a legnépszerűbb néppárti politikussá tette őt. Nem csoda, ha a migráció- és vendégmunkásellenes FPÖ szárnyalását látva pártja inkább vele indulna csatába. A húzónévvé és politikai márkává vált Kurz immáron frissen megválasztott pártelnökként vezeti „Sebastian Kurz Listáját”, amely a májusi kutatásokban már meg is előzte az FPÖ-t.

A jó populizmus

A választási cél ennek az előnynek a megőrzése és az első hely megtartása, így az október 15-i voksolás után Alexan­der van der Bellen elnöknek nem a szabadságpártnak kellene kormányalakítási megbízást adnia. A szeptember végi német választás is hatással lesz Ausztriára, ám Merkel várható győzelme is a mérsékelt jobboldali Kurz malmára hajtja a vizet.

Utóbbi jól érzi a kínálkozó esélyt, így a holland és a francia példa alapján az FPÖ-t az auxit, az osztrákok kilépése az eurózónából rémképével defenzívába tudja szorítani, miközben ő az EU melletti (óvatosan kritikus) kiállással besöpri a mainstream média, valamint Berlin és Brüsszel jóindulatát. A német CDU mintájára (és két év késéssel) ő is világos elvárásokat fogalmazhat meg a migránsokkal szemben, vagy Erdoğan-kritikába csomagolt, látens muszlimellenességgel pendítheti meg a „jó populizmus” szirénhangjait.

 

Borítókép: Sebastian Kurz (balra) egy politikusok közti focimeccsen. Kötényt adna a szélsőségeseknek (HeinzPeterBader/Reuters)

Ezek is érdekelhetnek

További híreink