Művészből lett radikális baloldali politikai aktivista – röviden így írható le Schilling Árpád eddigi életútja. Az általa még a kilencvenes években alapított, nemzetközi és hazai sikereket egyaránt hozó alternatív társulat, a Krétakör Színház ma is működik, ám javaslatára a második szó kikerült az elnevezésből. A Krétakör immár – hivatalos önmeghatározása szerint – egy „kortárs művészeti központ és produkciós iroda, amely a társadalomtudományok tapasztalatainak a felhasználásával hoz létre kreatív közösségi játékokat”. Bár ez a tevékenység sem elhanyagolható, egy projektjükkel pár éve még az Európai Kulturális Alapítvány díját is elnyerték, az elismerést ráadásul kvázi az Orbán-kormány elleni kiállásként is értékelve. A nagyobb nyilvánosság előtt inkább maga Schilling jeleníti meg a szervezetet nyilatkozataival, videóival és különböző ellenzéki megmozdulásokban való közreműködésével. Márpedig ezek az elmúlt években egyre sűrűsödtek.
LÁNCAIT VESZTETTE
A rendezőt ismerő, jórészt az irányultságával is egyetértő szakmabeli forrásaink szerint az inkább már aktivistaként emlegetett Schilling „láncait vesztette”. Sokan nem értik, mit miért csinál; egyikük úgy fogalmazott, hogy kissé túltolja a biciklit. Pedig korábban még így határozta meg saját eszmeiségét: „A vágyam az, hogy egy olyan társadalomban élhessek és nevelhessek gyereket, amelyben senki sem akarja ráerőltetni a másikra a nézeteit, ahol az oktatás többfajta megközelítési módot kínál a felnövekvő generációknak a világ megismeréséhez.” A jelek szerint mostanában éppen ő akarja ráerőltetni a nézeteit másokra, de legalábbis a nyilvánosságra.
„Veres András elmehet a picsába” – kommentálta nemrég azt, hogy a győri püspök a lombikprogrammal kapcsolatban ismertette az egyházi álláspontot. Amikor pedig Erdő Péter bíboros nem akart a HírTV provokatív kérdésére válaszolni az őcsényi menekültügy kapcsán, azt írta: „Legyen végre egyértelmű, hogy a magyar katolikusok nem óhajtanak sem könyörületesek, sem emberségesek lenni, a hazánkban jogosultan tartózkodó idegeneket érseki áldással gyűlölik, ámen!”
Az egyházakkal, illetve a konzervatív értékrenddel egyébként láthatóan elég sok baja van. A nyári Pride melegfelvonuláson például azt boncolgatta, hogy őt – kiábrándult katolikusként – a húsvéti körmenet nagyon zavarja, és „azt kívánom, hogy ezt otthon, a négy fal között csináljátok”.
„MARAD AZ UTCA”
Túl az ideológiai, a hívő embereket nyilván sértő megnyilatkozásokon, Schilling egyike lett azoknak, akiket a Fidesz részéről mint potenciális rendbontót emlegettek, a „forró ősz” egyik lehetséges előidézőjét. Ezt az ellenzék, illetve maga az érintett is kikérte magának, a cáfolatot azonban néhány részlet kifejezetten árnyalja. Többek között az, hogy az egykori krétakörös kollégája, a Közös Ország Mozgalom szervezője által október 23-ra meghirdetett megmozduláson maga is részt vesz majd. Sőt, mivel korábban, például az egyik 2016-os oktatási akció esetében „tüntetésrendezőként” is kipróbálta magát, akár komolyabb szerepe is lehet ebben. Márpedig Gulyás a demonstrációt belengetve azt ígérte: ha a parlament nem fogadja el addigra az általuk javasolt választásitörvény-módosítást, egyenesen rászorítják az igazságos hatalomgyakorlásra a kormányt. Bármit is jelentsen ez.
A fideszes Németh Szilárd abban biztosan nem tévedett, amikor a témában az ellenzék felháborodását kiváltva nyilatkozott, hogy Schilling írott vagy akár a YouTube videómegosztón közzétett eszmefuttatásai alapján egyértelműen a keményebb kormányellenes fellépés híve. Erről többször is tanúbizonyságot tett. A CEU-törvény ellen rendezett egyik tüntetésről például azt mondta: „A haragot és a dühöt valahogy strukturálni kell, kevés az, ha énekelgetünk meg kedves dolgokat mondunk az embereknek.” Az előző, tavaszi nemzeti konzultációval szembeni akciója apropóján pedig azt fejtegette: „Annak a kérdése, hogy ez hova fajulhat, durvulhat, milyen eszközöket kell elővenni ahhoz, hogy bármilyen szinten is befolyásolni lehessen ezt a törvénykezést, a magam részéről azt próbáltam bemutatni, hogy senki ne hezitáljon azon, mit csináljon ezzel a papírral.” Szintén Schilling beszélt arról is, hogy „az elmúlt években hiányzott valami a mondat végéről, amitől nyomásgyakorlás a nyomásgyakorlás”. További elképzelés: elő lehetne venni Haraszti Miklós ötletét, vagyis az ellenzéki pártokat olyan helyzetbe kell hozni, hogy bojkottálják a választást. A kormánytól és a rendőrségtől pedig szerinte sem szabad megijedni. „Ki kell vinni a festékesvödröket” – utalt Gulyás Mártonnak a Sándor-palotánál bemutatott, hatósági eljárást eredményező patrondobálós akciójára. „Ha jövőre nem sikerült elmozdítani az Orbán-kormányt, ha teljesen kiszorul az ember a parlamentből, hát akkor tényleg nem marad más, mint az utca” – tette egyértelművé.
SIMICSKA RAJONGÓJA
Eközben az ellenzékről sincs jó véleménye az általa rendezett darabokkal gyakran politizáló, ám a művészvilágban egyre kevésbé sikeres aktivistának. Egy interjúban az MSZP-t azzal vádolta meg, hogy nem is kormányozni, csak túlélni akar, a korábban általa is segített Tanítanék mozgalomban meg szerinte nem volt politikai-lag érett vezető. Ezért felvetette: ha hitet tenne a liberális demokrácia, a jogrend és a szolidaritás mellett, felépítene egy pártot és érezné rajta a harcosságot, hogy győzni akar, nem pedig közepes méretű ellenzéki pártként élni az állami forrásokból, ő bizony szavazna Simicska Lajosra.
Ami a Krétakör pénzügyeit illeti: egy kimutatás szerint az alapítványi formában működő, gazdálkodását pár éve átszervező csoport 2012-ben 5,5 millió, 2013-ban 5,4 millió, 2014-ben pedig 22,3 millió forintot kapott a Soros-féle Open Society Foundationstől, de érkezett forrás a Norvég Civil Alaptól is. Miközben abban az évben a magánszemélyek egyszázalékos adófelajánlásaiból csupán százharmincezer forint folyt be hozzájuk. Hogy mire költöttek? Gulyás Márton még vezetőként az ATV-ben maga vallotta be, hogy például olyan „civil” kezdeményezésekre, mint a Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter elleni tüntetések.
