A kínaiak a több ezer milliárd dolláros tartalékot, amelyet az exportfellendülés, a hatalmas kiviteli többletek idején félretehettek, most mozgósítják Peking nagypolitikai céljainak a megvalósítására, úgy, hogy közben a magántőke és a pártállammal szorosan összefonódott kínai nagyvállalatok is megtalálják a számításukat. Brüsszel aggódik, hiszen a Balkánra fordítható anyagi-beruházási eszközei sokkal szerényebbek a sok milliárd dolláros projekteket csillogtató kínai vállalkozókéinál.
Kína nagypolitikai (stratégiai katonai-gazdasági) érdekei azt diktálják, hogy válassza le egymásról, gyengítse meg a Nyugat két fő pillérét, az Egyesült Államokat és Nyugat-Európát – miközben tartsa meg Oroszországgal a különös, az előbbi hatalmi központokkal való közös szembenálláson alapuló viszonyt. A Balkánon történő pekingi nyomulás másik fő indítéka a kínai gazdaságpolitika kényszerű változása, az emelkedő bérek folytán az ázsiai óriás „világ műhelye” szerepének a gyengülése. A globális piacon megjelenő távol-keleti versenytársaknak nincs lehetőségük egy olyan grandiózus logisztikai-szállítási projekt megvalósítására, mint amilyen az újabb és újabb ágakat hajtó sok száz-, talán több ezer mil-liárd dolláros Új selyemút programcsomag. Ezt 2013-ban a pekingi vezetés hirdette meg Egy övezet, egy út (One Belt One Road – OBOR) néven. Ebbe beleértik a tengeri selyemutat, amely a kínai áruk Európába való olcsó szállításával letörheti a versenytársak árait. Ennek a programcsomagnak a megvalósításával Kínának olyan hozzáférése lehet a nyugat-európai piacokhoz, amely hatalmas gazdasági előnyökhöz juttatja.
Miért éppen a viszonylag fejletlen infrastruktúrájú Balkánra esett a pekingi tervezők választása? A tekintélyes holland külpolitikai intézet, a Clingendael szerint Kína olyan államokban igyekszik megvetni a lábát, olyan országokban akar gazdasági hídfőállásokat kiépíteni, amelyek politikai struktúrái még képlékeny állapotban vannak, amelyek még nem teljesen valósították meg a nyugati, demokratikus modellt, kevésbé kötődnek a nagyhatalmakhoz, az erőközpontokhoz -(Európai Unió, Egyesült Államok). Pekingben azzal is számolnak, hogy a Balkán és a vele szomszédos fekete-tengeri térség tartósan egyik nagyhatalom befolyási övezetébe sem tartozik majd. Ez megkönnyíti a távol-keleti óriás számára az elsősorban gazdasági pozíciók kiépítését. Kína nem a nyugati demokráciamodellt szorgalmazó, támogató nem kormányszervezetek (NGO-k) útján növeli befolyását a félszigeten, hanem a gazdaság és a politika kulcsszereplői, a helyi vállalatok, pártemberek, pénzemberek megnyerésével.
Persze a Balkánon jelen van mind a három, a kínai elemzők által számításba vett globálpolitikai tényező, az Egyesült Államok (elsősorban katonailag), az -Európai Unió (mind katonai, mind pedig gazdasági pozíciókkal) és Oroszország (politikai-gazdasági-katonai elemekkel). Az USA ambiciózus Balkán-politikája, amely George H. W. Bush és Bill Clinton elnöksége idején érvényesült, utódaik, George W. Bush és kiváltképpen Barack Obama idején halványult. Sem Koszovó, sem Macedónia (e két államba különösen sokat fektettek) nem bizonyult helyi sikerállamnak. Amerika láthatóan érdeklődését vesztette, de fenntartotta katonai jelenlétét. Még nem körvonalazódott a Trump-adminisztráció Balkán-politikája, mindenesetre Mike Pence alelnök a minap részt vett az Adriatic Charter (AC) nevű, az USA kezdeményezésére létrejött balkáni szervezet csúcsértekezletén Montenegróban. Az AC-t a régió államainak a NATO-ba való felvétele előmozdítására hozták létre 2001-ben. Az Európai Unió a kereskedelmi forgalom 76 százalékával a félsziget országainak legnagyobb partnere. Horvátország, Szlovénia, Románia, Bulgária már tag, a többi állam, köztük Szerbia célja is az EU-tagság. Ez jelentheti a legnagyobb vonzerőt Kína számára, amely ezen országokba beépülve közvetlen utat építhetne ki a nyugat–európai piacokig.
Brüsszelt aggasztja a megélénkült kínai figyelem a Balkán iránt. Federica Mogherini, az unió külügyi és biztonságpolitikai biztosa figyelmeztet: „Ez a terület könnyen a nagyhatalmi játszmák sakktáblájává válhat.” Az EU-politikát támogató ECFR (a külkapcsolatok európai tanácsa) think-tank honlapján megjelentetett kommentár szerint Peking balkáni megjelenése rövid távon előnyöket hozhat a régiónak, hosszabb távon azonban alááshatja, lelassíthatja ezen államok EU-csatlakozását, minthogy a Kína által -finanszírozott projektek a térségben szorgalmazott uniós reformok ellen dolgoznak.
Míg Oroszország Szerbiát és Montenegrót tekinti elsődleges regionális partnerének, addig az ázsiai óriás, megőrizve jelenlétét a térség kulcsállamában, Szer-biában, más régióbeli országokkal is építi kapcsolatait. Az EU-t különösen foglalkoztatja, hogy Peking – akárcsak Moszkva – a szakadárnak tekintett Szerb Köztársaság (Republika Szrpszka – Bosznia-Hercegovina része) favorizálásával tovább gyengítheti az amúgy is súlyos integrációs problémákkal küszködő Bosznia-Hercegovinát. Oroszország balkáni partnereivel, mindenekelőtt Szerbiával katonai, hadiipari (fegyverszállítási) együttműködésre törekszik, és előnyben részesíti az energiaipart. Kína más területeken, így az infrastruktúrába is befektet. A cernavodai atomerőmű (Románia) 3. és 4. reaktorának a megépítéséről folytatódnak a tárgyalások a kínai fővállalkozó, a CGN és a létesítményt üzemeltető román állami vállalat, a Nuclearelectrica között. A Hebei Iron and Steel pedig megvásárolta Szerbia egyetlen, Szmederevóban lévő acélművét.
Magyarország, noha nem sorolják a Balkán államai közé, jelenleg a legfontosabb projekt, a Budapest–Belgrád nagy sebességű, elsősorban teherforgalomra szánt vasútvonal építési, korszerűsítési tervének kulcsországa. A pálya kínai tőkével, kínai, német technológiával épülne meg, és a görögországi Pireusz kínai kézben lévő kikötőjéből szállítaná az árukat az EU-piacokra. Peking a Bar (Montenegró) kikötőjét a régió államaival összekötő adriai autópálya-hálózatot, a Bar és Boljare (szerb határ) közti 170 kilométeres szakasz finanszírozását is támogatja.
Ez idő szerint a megvalósítás lelassult, mert Brüsszel aggályosnak tartja, hogy Budapest az uniós versenyszabályok megszegésével közvetlenül tárgyalt Pekinggel a vasútépítésről. Az Európai Bizottság 2016-ban emiatt kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben. Megjegyzendő, hogy hazánk különleges helyet foglal el a kelet-közép-európai térséggel, a Balkánnal kapcsolatos kínai gazdasági tervekben. A jól értesült belgrádi SOG ügyvédi iroda adatai alapján az utóbbi években a térségben eszközölt kínai beruházások 40 százaléka Magyarországra irányult. A kínai üzletfelekkel dolgozó iroda szerint is Peking balkáni térnyerése fékezi a még nem EU-tag államok csatlakozási folyamatait, többek között a nem Brüsszel-konform kínai beruházások miatt.
Borítófotó: Reuters
