Brüsszelben a rendkívüli NATO-csúcstalálkozó ki nem mondott célja volt a megismerkedés az észak-atlanti szervezet gerincét alkotó Egyesült Államok új elnökével. A nyugati világ két legfontosabb fóruma azonban nem fordította pozitív irányba a meglehetősen orientációvesztettnek tűnő szövetségeket. Látványosan tovább romlott az Egyesült Államok és Németország kapcsolata. A németek különösen negatívan fogadták Trump klímaegyezményt elutasító döntését.
Merkel a sörsátorban
Angela Merkel német kancellár tőle szokatlan érzelmi töltöttséggel és nyíltsággal figyelmeztette az EU-t, hogy többé nem függhet teljes mértékben az Egyesült Államoktól, illetve Nagy-Britanniától. Magának kell majd megoldania a problémáit. Az amerikai elnöknek az EU-vezetőkkel tartott május 25-i találkozóján Németországra vonatkozó szavai tovább rontották a két ország viszonyát. Az inkriminált mondat a Der Spiegel International online kiadása szerint így hangzott: The Germans are bad, very bad (A németek rosszak, nagyon rosszak). Később Trump stábja azzal próbálta kimagyarázni főnökét, hogy ő a gazdasági kapcsolatokról beszélt. Tény, hogy ingerülten azt is hozzátette: Németország többet exportál az USA-ba, mint amennyit importál onnan, és túl sok kocsit ad el az Újvilágban. Ez meg fog változni – mondta. (A BMW az amerikai felső középosztály státusszimbólumának számít.)
Persze Merkelnek a dél-németországi sörsátorvilágban elhangzott sommás felhívásában komoly szerepet játszanak a jó negyedév múlva tartandó német elnökválasztások. A kereszténydemokrata kancellár újraválasztási esélyei javulnak, a nagykoalíciós társ szociáldemokraták jelöltje, Martin Schulz lendülete viszont kifulladni látszik. Sokak szerint Merkel azért játszotta ki az amerikai kártyát, hogy megelőzze Schulzot, aki ezzel akart kampányolni. A kancellárnak most arra is adódik alkalma, hogy sikertelen és sok irányból bírált menekültpolitikáját, a Willkommenskulturt a háttérbe tolva új központi témát találjon. Ez pedig Európa megmentése a széteséstől a német vezető szerep bebetonozása révén.
Ebben komolyan számíthat az új francia köztársasági elnökre, Emmanuel Macronra, aki a Trumppal folytatott kézfogásmacsózással azt akarta kifejezni, hogy nem hagyja magát leszorítani a pályáról. Ha Macron a francia nemzetgyűlési választásokon többséget tud maga mögé állítani, Franciaország súlya a brit kilépést követően megnövekedhet az unión belül.
Hadiipari megrendelések
Macron egységes európai haderőt szeretne. Ha Berlin a koncepció mögé áll, akkor kiéleződhet a NATO-n belül lappangó feszültség. Trump számára alapvető kérdés, hogy a gazdaság felpörgetése kapcsán a hadiipar megrendeléseket kapjon. Az egységes uniós haderő azonban valószínűleg az európai gyártókat részesíti majd előnyben.
Ez állhat a mögött is, hogy az amerikai elnök pozíciót váltott a NATO-csúcson. Már nem beszélt a szervezet háttérbe szorulásáról. Arányosabb tehervállalást, hatékonyabb terrorizmusellenes fellépést vár a szövetségtől – nyilván több amerikai fegyverrel.
Ha a NATO-n belül a feladatok súlypontja a nyugati értékrend védelmére, az Iszlám Állam elleni harcra helyeződik át, akkor kevesebb figyelem jut az elmúlt évek fő tevékenységére, az orosz katonai jelenlét ellensúlyozására. Ha így lesz, javulnak Moszkva pozíciói.
Trump új NATO-retorikájában szerepe lehet annak, hogy a törvényhozás csak a felét hagyná jóvá a védelmi költségvetés általa javasolt emelésének. A hadiipar számára létfontosságúak lesznek a külföldi megrendelések. (A globális hadiipari szállítások körülbelül 35-40 százalékát az amerikai állami megrendelések adják.) A Moody’s néhány napja publikált elemzése kiemeli, hogy a Pentagon költségvetése az idén alig több mint 3 százalékkal haladja meg a tavalyi időszak alacsonynak számító értékét. Jövőre is viszonylag szerény, 6 százalékos mértékben, 640 milliárd dollárra emelkedne. Ezzel csak megközelítené az Obama-korszak kezdeti éveiben regisztrált, rekordszintű, jóval 700 mil-liárd dollár feletti összeget.
Szembetűnő volt a különbség az amerikai elnök szaúd-arábiai és európai testbeszéde között. A szaúdiak az amerikai fegyverek legnagyobb vásárlói. Trump ott széles mosolyokat és gesztusokat mutatott. Európában azonban zárkózott, majdhogynem mogorva volt, főleg a NATO-csúcson. A médiával nem nagyon állt szóba, a G7-találkozóról mindössze egy semmitmondó záróközlemény jelent meg.
Putyin mosolya
Viszont a NATO-csúcs után mindenkiénél szélesebb volt Vlagyimir Putyin mosolya – idézi a külföldi sajtót szemléző, Kreml-közeli inoszmi.ru a norvég VG-t, a legolvasottabb online bulvárlapot. Oroszország intenzíven követte a G7–NATO–EU-tárgyalások eseményeit, de a Kreml ura feltűnően tartózkodott a közvetlen véleménynyilvánítástól. Az Izvesztyija, mintegy válaszolva a Nyugat Szíriával kapcsolatos aggodalmaira, azt írja, hogy az USA vezette koalíció légi csapásainak több polgári, mint terrorista áldozata van – csak, mint írja, erről hallgat a nyugati sajtó. A lap úgy látja, hogy a Nyugat a katonai erőfeszítéseit a Moszkvával való szembenállás helyett inkább Afganisztánra kezdi fókuszálni.
Putyin tanácsadója, Jurij Usakov sem vállalta fel, hogy nekimenjen az amerikai elnöknek. Szerinte Trump Brüsszelben azért villantotta meg ismét az orosz kártyát, hogy a NATO-szövetségeseket a katonai kiadások növelésére ösztönözze. Sokatmondó, ahogy Putyin a Fehér Ház gazdája és Moszkva kapcsolatait firtató amerikai belpolitikai helyzetet jellemezte: „elhatalmasodott a politikai skizofrénia”.
