Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke:
A reformáció tekinthető egyfajta kommunikációs forradalomnak, amely igyekezett a XVI. században és igyekszik ma is helyreállítani Isten és ember kapcsolatát. Ennek gyümölcseként megváltozik az egyes emberek közötti, valamint az ember és a világ közötti kapcsolat is. A bibliafordítások jóvoltából Isten megszólal magyarul, anyanyelvünkön kommunikál velünk. A reformátorok felismerik a bibliai tanítás fényében, hogy mi is közvetlenül, közbenjáró szentek nélkül kommunikálhatunk Istennel imádságban. Az imádság mások számára is hallható, közösséget teremtő megnyilvánulása a protestáns gyülekezeti ének: a genfi zsoltárok, az evangélikus korálénekek éppúgy, mint az afroamerikai spirituálék, gospelek. Luther Márton felismeri, hogy a házasság, a család Isten ajándéka. Kilépve a kolostori kötöttségekből, házasságot köt Bóra Katalinnal. Házasságuk gyümölcse öt gyermek: megszületik a protestáns lelkészcsalád. A reformátorok Isten ajándékaként tekintenek a munkára is. Luther tanítása szerint a becsületesen végzett leghétköznapibb munka is lehet istentisztelet. Ennek nyomán kifejlődik a protestáns munkaetika.
Velkey György, a református Bethesda Gyermekkórház főigazgatója:
„Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt” – olvasható Lukács evangéliumában. A protestáns diakónia látható jele, élő hagyatéka a Bethesda: a reformáció életre váltott lelkisége hozta létre és tartja elevenen. A másfél évszázados kórháztörténet kezdete a hitből fakadó alázatos cselekedet, a puritán, józan, de nagyot alkotni merő közösség, az egykori német ajkú gyülekezet tette: kórházat létrehozni a templomépítést megelőzően az új hazában, a polgárosuló Pesten. Ahogy a későbbi tulajdonos Filadelfia Diakonissza Egylet jelmondata leírja, azért, mert „jutalmam, hogy tehetem”. A református egyház keresztény-keresztyén közegyházként egyedül működtet ma is az országban kórházat, éppen a Bethesdát – az elmúlt huszonöt évben nem kevés áldozatot is vállalva. Hitből cselekedve: SOLI DEO GLORIA.
Kovács Árpád, az Állami Számvevő-szék volt elnöke, a Költségvetési Tanács elnöke:
A reformáció a hitélet alulról építkező tartalmával, a szubszidiaritás elvének alkalmazásával és az ellenállás jogának a megfogalmazásával vált motorjává a honi társadalmi modernizációnak, amelyhez nem kevésbé járultak hozzá azok a reformátori tanítások is, amelyek a gazdaság értékteremtő funkciójáról szóltak. Tisztelettel kell felnézni azokra, akik ezeknek a hitbéli tanításoknak a talaján nagyon is világra nevelő iskolákat teremtettek, külföldi tanulmányaikat hasznosítva olyan honi tudósokat, írókat, politikusokat neveltek, akik később tudományos haladásunk, irodalmunk, történelmünk formálói lettek. A reformáció hozzájárult a magyar nyelv kiteljesedéséhez. Károli Gáspár gönci prédikátor magyar nyelvre lefordított Bibliája és Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításai tették lehetővé a magyar nyelvű igehirdetést és zsoltáréneklést Kárpát-medence-szerte az istentiszteleteken. A reformáció nélkül nem teljesedhetne ki mai világunkban az ökumenikus mozgalom, mely új kapukat nyitva összeköti a keresztényeket és kapcsolatot teremt a zsidó vallásúakkal, megajándékozva sokunkat azzal, hogy felekezetünktől függetlenül Magyarország templomaiban mindenhol otthonra leljünk.
Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke:
Egyetértek azokkal, akik szerint az 1526-os mohácsi csatavesztés nemzeti nagylétünk temetője volt. Mégis, akkoriban terjedt el a reformáció. 1531-ben már kollégium nyílt Pápán, aztán Sárospatakon, majd Debrecenben. A lutheránus lelkészek az irodalomhoz is értettek, fordításaikkal, a magyar nyelv megőrzésével a nemzeti létet biztosították. Ennek az időszaknak köszönhető, hogy ma mondjuk nem németül beszélünk. Heltai Gáspár és társai Wittenbergben tanultak, majd hazajöttek és kamatoztatták az ott szerzett tudásukat. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy az ellenreformáció egyik fő alakjaként Pázmány Péter gyönyörű nyelven írta meg érveit az új irányzatokkal szemben, sőt egyetemet is alapított. Mindez együtt a magyarság megmaradását jelentette. Muszáj utalni ennek kapcsán az erdélyi irodalom szerepére is. Csak Kolozsváron például nyolcvannál is több nyomda működött. Egykori bencés diákként vallom: ora et labora – míg a Debreceni Református Kollégium homlokzatán az olvasható, hogy orando et laborando.
Lentner Csaba közgazdászprofesszor:
A protestantizmus történelmi szerepet játszott a modern üzleti szellem és a vele járó piacgazdaság megszületésében. A lutheri és kálvinista hivatásetika a munka fontosságának a hangsúlyozásával a gazdasági racionalitás, vagyis az üzleti szemlélet kialakulásának fontos történelmi előzménye. Ez a magyarok, a kelet-közép-európai nemzetek számára erkölcsi alapot biztosított a szovjet típusú tervgazdasági rendszer leépítéséhez, sőt, megalapozást jelent a 2010 óta érvényesülő munkaalapú magyar gazdaságpolitikához is. Százezreket vezettek vissza a munka világába, felismerve és érvényesítve, hogy az emberi létezés és a közjólét alapja a becsületes munka, amely új értéket teremt, s belőle a családok képesek a tisztességes életvitelük megteremtésére, az állam pedig e munkából elvont adókkal az államműködés biztosítására és a hátrányos helyzetűek szociális ellátására. Luther Márton felfogásában Isten tetszésének elnyeréséhez egyetlen út vezet, az e világi kötelesség teljesítése, melynek során az ember akkor jár el helyesen, ha megmarad a hivatásában, ahova Isten állította, és törekszik tökéletesebb lenni, munkája révén előbbre jutni. A reformátor tanai szerint a polgári jog szerinti kereskedés elfogadható, míg a mértéktelen profithajsza, az „istentelen kereskedés” már nem. Vagyis a visszaélésekkel, lopásokkal történő nyereségszerzés elvetendő, amely minden európai nemzet számára követendő etikai kívánalom.
Czibere Károly szociális államtitkár, a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Iroda volt vezetője:
Fontos társadalompolitikai eredményei, illetve következményei is vannak a reformációnak, különösen a kálvinista ágnak. Az egyik a munkával kapcsolatos tanítás, a munkavégzés értékelése, illetve méltóságának megadása. Annak hangsúlyozása, hogy a munkavégzés e világi küldetésünk része, nem pedig valamiféle büntetés. Szintén fontos a felebaráti szeretet, a hitből fakadó közösségi lét megélése. Ahogy Az apostolok cselekedetei-ben az első keresztényekről olvashatjuk: nem akadt köztük szűkölködő. Az egymásra való odafigyelés, a rászoruló emberrel való törődés csak közösségben valósulhat meg igazán – ezt figyelembe véve alakítja át például a fogyatékosok ellátását is a kormány. A harmadik dolog, amit kiemelnék, annak felismerése, hogy mindenkihez olyan nyelven kell szólni s továbbítani az örömhírt, melyet megért. Ez praktikusan az első bibliafordításokban öltött testet, ám többről van szó: korunk bábeli hangzavarában is meg kell találni a közérthető nyelvezetet, mellyel az embert ki lehet hívni a magányosságból, az elszigeteltségből.
Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora:
A reformáció sokkal több, mint egyetlen egyháztörténeti esemény, hatása ma is tart. Luther Márton bátorsága, lelkiereje még most is hitet tud adni azoknak, akik küzdenek a szabadság alapvető jogáért, nem csak a vallás területén. Ez a szabadság erősítette meg számunkra az önálló gondolkodás és véleményformálás ma már természetesnek vett alapjait, a reformáció lendületet adott a tudományos fejlődésnek is. Kutatóként, egyetemi tanárként és rektorként egyaránt hálás vagyok azért, hogy ma minden lehetőségünk adott ahhoz, hogy élvezhessük a kutatás, az alkotás, a gondolkodás szabadságát. Erre buzdítjuk hallgatóinkat is a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.
Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének elnöke:
A reformáció meghatározó szerepet játszott abban, hogy az emberek a földi javak felé forduljanak. Ez más irány, mint a katolikus egyház tanítása, mely közönyös volt ezekkel szemben. A protestantizmus a mindennapok vallása lett, ami elvezetett a racionális életvezetés elterjedéséhez, ez pedig segítette a kapitalizmus kibontakozását. Kialakult ennek az etikája, mely a felhalmozást fontos célnak tekintette, de a fogyasztást korlátozta. Miután a pénzszerzés istenes dolog lett, hatalmas léptekkel indult be a gazdaság, amit eleinte a földrajzi felfedezések, majd a természettudományra alapozott innovációk segítettek. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a reformáció nélkül nem lépett volna ki az ember a világűrbe, rövidebb ideig élnénk és nem lenne mobiltelefon. A felhalmozás etikája azonban egyre jobban kiürült, a racionális ember mind mohóbban tör a profitra és egyre jobban növeli anyagi fogyasztását, ami a globális faluvá zsugorodott bolygónk javainak feléléséhez, a klíma megváltozásához, a frusztrált fogyasztói embertípus kialakulásához vezetett. Jó lenne, ha az ökumenizmus keretében kereshetnénk a kiutat ebből a válságból.
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója:
Katolikusként – református feleséggel – is úgy érzem, a reformáció megtisztította és felpezsdítette a hitéletet, idehaza is „kitermelte” az ellenreformáció nagyjait; egy Pázmány Péter nincs Luther és Kálvin nélkül. A művészetben elhozta a nemzeti nyelv prioritását, az egyházi zenét teljesen megújította, és akár vitás vagy vitatható fejleményeivel is inspirálta a katolicizmus kultúráját. Ugyanakkor szégyenteljesnek tartom a keresztény belháborúkat, amelyeket rövidlátó teológiai machinációk és presztízsharcok, gazdasági és hatalmi érdekek robbantottak ki. Ma, a kötelező ökumené korszakában büszke vagyok arra, hogy magam és az Opera is őszinte szívvel tudjuk ünnepelni protestáns testvéreink jubileumát – egy evangélikus lelkész nagy dilemmájáról szóló Verdi-operával, a Szent Bertalan-éjbe torkolló Meyerbeer-főművel, A hugenottákkal és egy katolikus Rekviemmel, amelyet a keresztény belviszályok valamennyi áldozatáért ajánlunk fel.
