Általános Nyugaton az egyetértés, hogy nincs visszatérés az EU és Oroszország közötti kapcsolatrendszer korábbi formájához. A finn vendég egészében véve optimistán ítélte meg a helyzetet, aláhúzva, hogy a finn–orosz gazdasági kapcsolatok a vártnál kisebb mértékben szenvedték meg az Ukrajna kapcsán Moszkva ellen életbe léptetett szankciókat. „Az orosz piacon működő 15 legnagyobb finn vállalat közül csak ketten vonultak ki” – mondotta. Oroszország képes rá (Russia can do) – tette hozzá a krízisből való kilábalás esélyeit mérlegelve.
Zsákutca
Nincs kész recept az orosz gazdaság megújítására. Moszkvának magának kell kiizzadnia a kilépést a jelenlegi, hosszabb idő óta tartó válságból, megtalálni az „orosz utat” – vélik elemzők. A gazdasági krízisnek semmiképpen sem az alacsony olajár az oka, a problémák gyökere mélyebben fekvő – az érdemi reformok hiánya. Esko Aho jelezte, hogy gazdasági-politikai problémák következtében az orosz intézményekben tapasztalható a „reszovjetizálás” tendenciája, a régi módszerekhez való visszatérés – ami zsákutca.
Németország mindenképpen az EU és Oroszország kapcsolatrendszere várható újjáépítésének a központja lesz. Nemcsak amiatt, hogy Berlin a brexittel még inkább az unió vezető gazdasági és politikai erejévé válik, hanem azért is, mert a német ipar befolyásos csoportjai érdekeltek a keleti exportban. A német vezetők Gerhard Schrödertől Angela Merkelig jól ismerik Oroszországot – mint ahogy Vlagyimir Putyin orosz elnök is Németországot. A német gazdaság keleti bizottsága (Ost-Ausschuss der deutschen Wirtschaft) ez évre legalább tízszázalékos növekedést prognosztizál a kétoldalú kereskedelemben. 2017. január-februárban német hivatalos statisztikai adatok szerint az ágazat volumene csaknem 40 százalékkal haladta meg a múlt év hasonló időszakáét. „A német–orosz kereskedelem túljutott az alsó holtponton, fellendülést várok” – mondta május közepén Wolfgang Büchele, az Ost-Ausschuss vezetője.
Naggyá tenni oroszországot
Vlagyimir Putyin szerepét Esko Aho nem becsülné alá. Az orosz elnökben megvan az ambíció, hogy úgy fejezze be hosszú pályafutását, mint az elnök, aki ismét naggyá tette Oroszországot. Rámutatott arra a kettősségre, amely az orosz gazdaságot jellemzi. Egyfelől vannak a hagyományos, még a szovjet idők bélyegét hordó vállalatok, másfelől létezik a piacgazdaságnak megfelelő versenyképes szektor is. Az iparban szintén vannak világszínvonalat képviselő ágazatok. Az exkormányfő idesorolta az orosz atomenergia-ipart is. Finnországban, ahol az atomenergia nagyságrendileg körülbelül ugyanolyan súlyt képvisel az elektromosenergia-termelésben, mint Magyarországon, több atomerőművet is építettek, építenek orosz részvétellel.
Ám nem árt az óvatosság. Lapunk kérdésére válaszolva Esko Aho megerősítette, hogy Finnország (amelynek a szabad világ államai közül a leghosszabb határa van Oroszországgal) szintén találkozik a határ túloldalán az orosz katonai jelenlét növelésével.
Az EU a 2014 után felgyorsult folyamatokban elvesztette első helyét mint Oroszország legnagyobb külföldi gazdasági partnere. Moszkva még nagyobb mértékben Kelet – Kína, India – felé fordult, amely nem vesz részt a Nyugat szankcióiban. A legnagyobb orosz projektek most az energiahordozókat Kínába vagy Pakisztánon át – Irán bevonásával – Indiába juttatnák. A Nyugatról korábban behozott, magas műszaki színvonalat képviselő cikkeket Kína, India mellett Dél-Koreából szerzik be, amely nem csatlakozott a teljes embargóhoz.
Vitatott kérdés, hogyan építhetnék újjá az EU és Oroszország közti, láthatóan súlyosan sérült bizalmat. Arról nagyobb az egyetértés, hogyan nem szabad nekifogni. Például semmiképpen sem lenne okos lépés az unió részéről Moszkva elszigetelése – vélte a finn exkormányfő. Annál is kevésbé, mert ez Oroszországban is – miként a kelet-európai államok többségében – előmozdítaná a konzervatív, nacionalista erők térnyerését. Tegyük hozzá, a nyugati szankciók jelentős szerepet játszottak Oroszország intenzívebb Kelet felé fordulásában. Moszkva részben a büntetőintézkedések hatására próbál változtatni a monokulturális, az energiahordozók exportján alapuló gazdasági szerkezeten. A 2008–09-es gazdasági világválság után létrehozták a Szkolkovo Innovációs Központot, az orosz Szilikon-völgyet. A munkálatok vezetésében Esko Aho is aktív szerepet vállalt. Persze a Kreml más módon is igyekezett letörölni az egyesek által ráragasztott technológiai alulfejlettség bélyegét – a hadsereg, főként a hadiipar fejlesztésével. Az elmúlt három esztendőben megszilárdította helyét mint az USA mögött a világ második legnagyobb fegyverexportőre. A hadiipar mint általános gazdasági-műszaki fejlesztési katalizátor szerepének Moszkvában nagy jelentőséget tulajdonítanak.
Nincs visszaút
Ahogy kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba, úgy nincs visszaút, nem lehet változatlan formában helyreállítani az Európai Unió és Oroszország évekkel ezelőtti, konszolidáltabb kapcsolatát. Erre a következtetésre jutott az elemzők többsége. Lehetőséget, egyben kockázati forrást jelent a nyugati szövetségi rendszerekben a kulcsszereplők között kialakult jelenlegi feszültség. Mindenekelőtt az Európa–Amerika-problémacsomag, annak politikai (Washington kontra Berlin és Brüsszel), gazdasági (TTIP) és katonai vonatkozásai, a NATO-ban a vezető erő, az Egyesült Államok jelenlegi elnökéhez köthető zavarodottság, az orientációs irányok körüli bizonytalanság. Sok függ az EU egyre sürgetőbb megreformálásának, átalakításának a folyamatától is, amit, noha számszerűen csökkent az unió súlya az orosz kül(gazdasági)kapcsolatokban, Moszkvában továbbra is megkülönböztetett figyelemmel követnek.
