MOSZKVA KEGYEI
Európa, amelynek kezelnie kell az amerikai adminisztráció „America first” irányvonalából adódó súlyos politikai, katonai és gazdasági érdekütközéseket, természetes módon arra kényszerül, hogy újrastrukturálja külpolitikai orientációját. Ennek nyomán a legtöbb nyugat-európai állam csendben újragondolja Oroszország-politikáját. Moszkva minden vele kapcsolatos probléma ellenére – Vlagyimir Putyin hatalmának mintegy két évtizedes folytonossága miatt is – egyfajta stabilitást, sajátos kiszámíthatóságot kínál a frusztrált, a gyorsan változó világban a helyét kereső EU-nak.
Mindez részben az euroatlanti kapcsolati válságból, az uniós tagok gazdasági érdekeinek az érvényesítéséből adódik. Másrészt a Nyugat-Európában végbemenő folyamatok – nem kis mértékben az ellentmondásosan kezelt és mindmáig megoldatlan menekültkérdés – új politikusokat, erőket hoztak helyzetbe, emeltek hatalmi pozíciókba. Ezek az emberek sok esetben a fő sodorhoz képest másképpen gondolkodnak az orosz kapcsolatokról, a hozzájuk fűződő gazdasági törekvésekről, a Kreml befolyásolási politikájáról, az orosz katonai fenyegetésről.
HATÁSTALAN SZANKCIÓK
A Nyugat, valamint az amerikaiak által életbe léptetett megtorló intézkedések 2018 óta szigorodnak. Büntetik Moszkvát az amerikai választásokba való állítólagos beavatkozás, az eredmények befolyásolása, továbbá Ukrajna, a Krím, Szíria és a nem bebizonyított Szkripal-mérgezés miatt. Ezeknek a lépéseknek mindeddig aránylag kevés foganatja volt. A Nyugat gazdasága is több százmilliárd dolláros kárt szenvedett, piacot vesztett Oroszországban, a világ ötödik-hatodik legnagyobb gazdaságában. Az intézkedések az Orosz Föderációt (OF) egyfelől saját belső gazdaságszerkezete, ipara, irányítási rendszere javítására, korlátozott megreformálására késztették, másfelől felgyorsították a globális erőátrendeződést, a világ multipolárissá válását. Nem utolsósorban katalizátorként hatottak Moszkva és Peking kapcsolatrendszerének elmélyítésére.
Oroszországot a szankciók nem roppantották össze, bár a fejlődését hátráltatták. A tekintélyes, igen megbízható, középjobb irányultságúnak ítélt philadelphiai Foreign Policy Research Institute (FPRI) adatai szerint tavaly Európa (gyakorlatilag az EU) oroszokkal folytatott kereskedelme – a szankciós csavarok továbbhúzása ellenére – mintegy 18 százalékkal haladta meg a 2016-os szintet. A magyar–orosz gazdasági kapcsolatok 2017-ben ennél is nagyobb mértékben bővültek. Mint az OF magyarországi nagykövete, Vlagyimir Szergejev a közelmúltban megerősítette, tavaly az előző évhez mérten 25 százalékkal erősödtek (igaz, ebben a szénhidrogén energiahordozók emelkedő árai is szerepet játszottak). Moszkva 2017-ben a Financial Times adatai szerint 8,1 százalékkal növelte gázexportját Nyugat-Európába. Az orosz gáz piaci részesedése az öreg kontinensen tovább nőtt, tavaly megközelítette a 35 százalékot.
SEEHOFER A JÖVŐ EMBERE?
Vlagyimir Putyin kisebb-nagyobb rendszerességgel utazik a szankciókat foganatosító EU, a NATO tagországaiba – és onnan is érkeznek vezetők Moszkvába, Szocsiba. Az idén a két legfontosabb uniós állam, Németország és Franciaország első embere Oroszországban járt, találkozott az elnökkel.
Legutóbb Ausztriába látogatott Putyin. Azon nyugat-európai irányítók egy része, akik korábban az ő érdekei kiszolgálójának titulálták a magyar vezetést, valamint az újonnan hatalomra kerültek ma személyes kapcsolatot tartanak a Kreml urával. Az OF-fel szembeni fellépés monolitikus egysége nem létezik. Az EU-ból hamarosan távozó Nagy-Britannia (és talán Lengyelország plusz a három balti állam) kivételével gyakorlatilag mindegyik tagország irányítói árnyalataiban más-más, a hivatalos uniós és washingtoni vonaltól eltérő Moszkva-politikát folytatnak.
A legdrámaibb változás Olaszországban zajlik. A Putyinnal személyes jó viszonyt ápoló milliárdos exminiszterelnök, Silvio Berlusconi szövetségesei visszakerültek a hatalomba. Berlusconi fontolgatja, hogy 2019-ben, amikor lejár a közügyektől való eltiltása, ismét visszatér az olasz nagypolitikába. Róma a Moszkvával szembeni szankciós politika radikális megváltoztatását, enyhítését akarja. És van bizonyos átfedés azon nyugat-európai vezetők köre, amely határozottabb intézkedéseket szorgalmaz az illegális bevándorlás megállítására és azon politikusok között, akik normalizálnák a Kremllel való viszonyt.
Talán e tekintetben a legjelentősebb dolgok az EU (és a magyar külkapcsolatok) legfontosabb államában, Németországban történnek. A kormánykoalíció meghatározó ereje, a CDU/CSU egyik kulcsembere, Horst Seehofer, a bajor keresztényszocialisták (CSU) vezetője, szövetségi belügyminiszter erősíti pozícióját Angela Merkel kancellárral szemben. Az elmúlt három évben többször találkozott Putyinnal, és a Die Welt szerint az orosz elnök mindig példátlan szívélyességgel fogadja. Seehofert, aki évek óta az OF-fel szembeni szankciók enyhítését, eltörlését követeli, Putyin a jövő emberének tartja.
ELSZIGETELNI MERKELT
A dpa jelentése szerint a CDU/CSU június közepén migrációs krízistanácskozást tartott, amelyen – sikertelenül – megkísérelték áthidalni Merkel és a radikálisabb megoldást, a határok védelmét, az illegális bevándorlók kitessékelését szorgalmazó Seehofer ellentétét. A kancellár arca megőrzésével igyekszik módosítani korábbi álláspontján – így elismeréssel adózott Orbán Viktornak is, aki megépíttette a szerb–magyar határra a németeket is védő kerítést.
Seehofer a Merkelt megkerülő politikáját azzal is kifejezte, hogy Berlinben a belügyminisztériumban találkozott a német fővárosba látogató Sebastian Kurz osztrák kancellárral. Bejelentették, hogy az illegális bevándorlás elleni közös fellépés jegyében megalakítják a Róma–Bécs–Berlin „hajlandók tengelyét” (Achse der Willigen).
Ritkul a levegő Angela Merkel körül, egyre magányosabb – írja a Berliner Morgenpost, jelezve: a migránskérdés rendezetlenségébe akár bele is bukhat. Seehofer jövendőbeli kancellárjelöltségének – amelyet 2016-ban mint lehetőséget még elvetettek – egyre több híve van.
Borítófotó: Vlagyimir Putyin orosz elnök egy köztéri kivetítőn Szentpéterváron. Az orosz–uniós külkereskedelem 18 százalékkal nőtt tavaly
