Január közepén elindult az orosz elnök választási programját ismertető online portál, a Putin2018.ru. Jelmondata, az Erős elnök – Erős Oroszország sokat elmond. Erős vezetőként még inkább kézben tartja az ország dolgait. A nyitóoldal az emberek életét meghatározó, javító körülményekre összpontosít, így az ifjúságra, a felsőoktatásra (megemlítve, hogy orosz egyetemek vannak a Brazília–Oroszország–India–Kína–Dél-Afrika alkotta csoportosulás, a BRICS legjobbjai között), a lakosság jövedelmének a gyarapítására, az óvodai férőhelyek számának emelkedésére, a bűnözés visszaszorítására, a mezőgazdaság-élelmiszeriparra.
Kiemeli, hogy a Moszkva elleni szankciók hatására a belföldi zöldség-gyümölcs termelés 20, a mezőgazdasági export pedig 1500 százalékkal nőtt. Egy évtized alatt Oroszország 24 helyezést javított pozícióján a nemzetközi versenyképességi listán, amelyen jelenleg a 38. – idézi a választási portál a 2017–18-as Global Competitiveness Indexet. (Magyarország ezen a 60. helyen áll.)
ZASZTOJ HELYETT
Ily módon a következő éveket is az eddigi putyini irányvonal határozza majd meg, ami bizonyos értelemben stabilitást ígér, ugyanakkor krónikus problémák (például a gazdaságszerkezet átfogó, gyökeres reformjának elmaradása) fennállását vetíti előre. A hatalmát bebetonozó elnök még az amúgy is gyenge, szűkülő középosztályi bázison létező ellenzéket is megosztja. Tévékamerák kíséretében meglátogatja moszkvai lakásán az emberjogi mozgalmak „nagymamáját”, a kilencvenedik születésnapját ünneplő Ljudmila Alekszejevát, az egyik legismertebb ellenzékit, a Moszkvai Helsinki Csoport vezetőjét. Kíméletlenül és folyamatosan cserélgeti birodalma kulcsfiguráit, meggátolja az ellene irányuló tartós szövetségek kialakulását.
Noha az orosz állami televízió, a Rosszija 1 2017-es szilveszteri műsorát nézve az az ember érzése, hogy visszacsöppent a múlt század nyolcvanas éveibe, szó sincs arról, hogy az országban ismét a Szovjetunió létezésének utolsó esztendeiben tapasztalt pangás, a zasztoj lenne jellemző.
ELVONT OLAJBEVÉTELEK
Tovább folytatódik a szankciók, valamint a hektikusan mozgó olaj- és gázárak támasztotta kihívások kezelése. Ennek jegyében korlátozott reformintézkedésekre is sor kerülhet. Az egyik fájó pont az orosz gazdaság függése a szénhidrogénexporttól. Míg 2014-ben a szénhidrogénipar adta a büdzsé bevételeinek az 51,3 százalékát, addig 2017-re ez az arány 39 százalékra mérséklődött, és a következő három évben csupán egyharmados lesz.
Putyin radikális megoldást választott: elvonja az olajár-emelkedéssel megnövekedett költségvetési bevételi többletet az olaj- és a gázszektortól, s részben tartalékolja, részben átcsoportosítja az életszínvonalat javító kiadásokra, valamint infrastruktúra-fejlesztésekre. Oroszország már tavaly elkezdte feltölteni erősen megcsappant devizatartalékait. Három nyugati fizetőeszközt preferál: a dollárt, az eurót és a brit fontot. Az előbbi kettőbe vásárlásai 45-45 százalékát fekteti, míg a fontba 10 százalékot invesztál.
KÖVETENDŐ PÉLDA
A kormány egyik kulcsembere, Anton Sziluanov pénzügyminiszter Norvégia példájának a követésére szólított fel, megemlítve, hogy a skandináv ország milyen átgondolt gazdaságpolitikával parírozza a szénhidrogénárak ingadozásának a hatását. A Nemzeti Jóléti Alapba, amely a minap magába olvasztotta a devizatartalék-alapot, legalább a bruttó hazai termék (GDP) 7 százalékának megfelelő összeget gyűjtenének. Ez lehetővé tenné a költségvetés egyensúlyban tartását a következő három évben – függetlenül az olajár alakulásától.
Az orosz kül- és belpolitika módosulása Magyarországot is érinti, például a Balkánnal összefüggésben. A Kreml csendben halványítja jelenlétét azokban a régiókban, amelyek feleslegesen kötik le gazdasági-politikai-katonai erőforrásait. Ezen térségek egyike a Balkán. Úgy tűnik, Moszkva már nem tekinti létfontosságúnak az ottani energiafolyosókon való haladást. A Török Áramlat Bulgárián, Szerbián és Magyarországon át Ausztriába tartó északi ága iránt is lankadni látszik az érdeklődés. Oroszország mozgásteret engedne át Kínának, amely viszont érdeklődve fordul déli szomszédaink irányába?
PRAGMATIKUS KÜLPOLITIKA
Putyin külpolitikájában láthatóan végképp leszámol a Nyugathoz való értékalapú tartozás illúziójával. A külkapcsolatokat az orosz nemzeti érdekek kemény képviseletével, ugyanakkor némi rugalmassággal és pragmatizmussal alakítja. A felületes szemlélő akár hasonlóságot is felfedezhetne a trumpi America First és a putyini Erős Oroszország szlogenek között. Pedig valójában egyik sem jelent bezárkózást, sőt, Moszkva esetében ez láthatóan átgondolt, a Kreml gazdasági-politikai-katonai erejéhez igazított expanziót takar.
Az Európában, a Nyugatban csalódott Putyin ismét fokozottan érdeklődik a szovjet időkben favorizált harmadik világ, Afrika és Latin-Amerika iránt. Ebbe az amerikai mintára alakított orosz privát katonai szervezeteket, a CSVK-kat, a fegyverexportot is bevonja. A legismertebb CSVK, a Vagner, mint az orosz érdekek, fegyverszállítások képviselője, Dél-Szudánban és a Közép-afrikai Köztársaságban kap szerepet.
KIVÉDENI A SZANKCIÓKAT
Ehhez a külső körülmények sok tekintetben kedveznek. Az Egyesült Államok, de még inkább az Európai Unió a belső gondjaira és a két nagy nyugati politikai-gazdasági erőközpont közti feszültségek kezelésére összpontosít. Oroszországnak ez kapóra jön. Washingtonban a szenátus külügyi bizottsága a Nemzeti Terrorveszély-elhárítási Központ (NCTC) mintájára újabb csúcsszervezet létrehozását sürgeti a Kreml Amerika-ellenes „hibrid fenyegetése” semlegesítésére.
Moszkvában tényként kezelik a Nyugat kemény oroszellenes fellépését. Mindazonáltal úgy vélik, hogy a szankciós politika zsákutcát sejtet, a csavarok újabb meghúzása már kevés hatást gyakorolhat az időközben védőmechanizmusokat kiépítő Oroszországra. Putyin az Ukrajna miatti szankciók bevezetése óta komoly lépéseket tett az ország stabilizálása érdekében. A következő években – ahogyan most látni – nem fenyegeti megrendítő belső válság a putyini Oroszországot.
Borítófotó: Trump-ellenes tüntetés New Yorkban. Moszkva sikeresen kiépítette a szankciók elleni védelmet
