MAGYAR TANÁCSADÓI VANNAK
Az újdonsült államfő 2018 végéig alelnöke volt a Progresszív Szlovákiának, de a márciusi elnökválasztás előtt lemondott tisztségéről. Az év eleji közvélemény-kutatások még a középmezőnybe sorolták, ám váratlanul az újabb felmérések már nagy esélyesnek kiáltották ki. Az ugyancsak független, de szintén ellenzéki hátszéllel támogatott jelöltet, Robert Mistrík kutatóvegyészt, aki sokáig az élen állt, ez annyira sokkolta, hogy visszalépett Čaputová javára. Sokan máig úgy gondolják, hogy a korábban csak szűk körben ismert kisvárosi (bazini) hölgyet ügyesen eladták a tavalyi újságíró-gyilkosságot követő válságok miatt a politikából és a besározódott politikusokból kiábrándult szavazóknak.
A kampányát ügyesen megszervezték; világhálós közösségi oldalakon rendre azt hirdették, hogy „Čaputovára szavazok”, miközben vajmi keveset lehetett tudni az elképzeléseiről. Az is csak mellékesen derült ki, hogy angolul gyengén beszél, és az utóbbi hónapokban igyekezett fejleszteni nyelvtudását. Néhány gesztusával a nemzeti kisebbségeknek is jelzett. Ha olyan helyen kampányolt, ahol nem csak szlovákok élnek, néhány szót magyarul vagy ukránul is elmondott.
Ünnepélyes beiktatása előtt fokozatosan az is kiderült, hogy kik lesznek a tanácsadói. Kijelentette, hogy a kisebbségi, így a magyar ügyekben is a nemzetiségek képviselőitől kér majd véleményt. Végül két, a felvidéki magyarság körében ismert embert is bevont tanácsadó testületébe. Az egyik Simon Attila történész, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója és a komáromi Selye János Egyetem tanszékvezető oktatója, akit a Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi, májusi közgyűlésén kültaggá választott. Ő elsősorban a két világháború közötti csehszlovákiai események kutatója, több, a felvidéki magyarok akkori helyzetével kapcsolatos könyv szerzője. Az ő kiválasztását a felvidéki értelmiségi körök megnyugvással fogadták. A másik kiválasztott, Németh Ilona Munkácsy-díjas képzőművész személyét már sokan fanyalogva nyugtázták. Ő sosem titkolta balliberális meggyőződését. A felvidéki magyar politikai pártok közül az 1990-es években még önálló Magyar Polgári Párt holdudvarához tartozott, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) a kettészakadását követően pedig a Most–Híd szlovák–magyar párt körül tömörülő balliberális értelmiségiek között tartották számon.
Čaputová beiktatása egyébként nagy esemény volt Pozsonyban. Gyalog végigment a belvárosban, ahol emberek százai üdvözölték, miközben a tévéközvetítések jóvoltából az egész ország alaposabban szemügyre vehette, milyen ruhát varratott az alkalomra, milyen cipőben mondta el elnöki szűzbeszédét, és miben gyalogolt az utcán. Andrej Kiska leköszönő államfő felesége a brit hercegnéken korábban már megcsodált kis kalapot viselt, és ezzel jól ellensúlyozta Čaputová kellemesen ható halványkék ruháját, amelynek a gallérmegoldása állítólag a Dunát volt hivatva jelképezni. Az újdonsült köztársasági elnök első beszéde egyébként általában jó benyomást keltett. Szerepeltek a jól ismert közhelyek, hogy az egész nép szolgája kíván lenni, s mindenkire szeretne odafigyelni, függetlenül a társadalmi helyzetétől és a nemzetiségi hovatartozásától. Végeredményben egy közös munkára buzdító szónoklat volt, amelyben elhangzottak utalások a társadalmat megosztó jelenségekkel kapcsolatban is. Elsősorban a korrupciót és a bizonyos rétegeket a törvény fölé helyező gyakorlatot említette, amelynek közös erővel kell véget vetni. Elismeréssel szólt arról, hogy Szlovákia sikeresen betagozódott az Európai Unióba és az euroatlanti szervezetekbe. Kifejtette: az ország csakis az EU-tagokkal szorosan együttműködve tud hatékonyan előrelépni gazdasági téren is. Feltűnt ugyanakkor, hogy a V4-ek együttműködéséről nem esett szó az elnöki beszédben. Čaputová első külföldi útja államfőként – ahogy ez már hagyománnyá vált – Csehországba vezet, mégpedig a mai napon.
Borítófotó: Čaputovát köszönti az egyik tisztelője. A beiktatási ceremóniáról hiányzott Robert Fico
