Politizáló szakszervezetek

Mátrix
Komoly hitelességi kockázatot vállaltak az ellenzéki pártokkal politikai célok eléréséért együttműködő érdekvédők – olvasható ki az elmúlt hetek fejleményeiből.

RIZIKÓS ÖSSZEFOGÁS

„Civil-szakszervezeti-ellenzéki hármas egység született, és ez az egység képes változást hozni. Ez az egység képviseli azokat, akik valódi ellenállással, valódi értékekért küzdenek” – harsogott virtigli ellenzéki lózungokat Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke egy tatabányai kormányellenes megmozduláson. A szervezet elnevezése csalóka: a MASZSZ korántsem tömöríti valamennyi hazai érdekképviseletet, vezetőjének hitelességét, illetve függetlenségét pedig igencsak árnyalja, hogy a Gyurcsány-kormány alatt a munkaügyi minisztérium politikai államtitkára, majd az Állami Foglalkoztatási Hivatal főigazgató-helyettese volt. 

A 2010-es év számára is fordulatot hozott: ekkor került a lényegében az MSZP által igazgatott, a szocialista párttal gyakran összehangolt akciókat szervező Közmunkás Szakszervezet főtitkári székébe. A Magyar Idők korábban cikkezett arról is, hogy Kordás úgy vállalt szerepet az utóbbi szervezet „éhségmenetein”, hogy közben egy többmilliós Harley Davidsonnal tűnt fel különböző motorosfesztiválokon. Emlékezetes: a szocialista éhségvonulásokon részt vett mások mellett Simon Gábor, az MSZP elnökhelyettese, akiről aztán kiderült, hogy titokzatos százmilliókat parkoltat bécsi bankszámláján. A konföderáció bázisát egyébként az a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége adja, amelynek egyes vezetői szocialista színekben voltak országgyűlési képviselők, például a Bokros-csomag idején.

KARÖLTVE AZ ELLENZÉKKEL

A MASZSZ különös módon – az MSZP-vel karöltve – korábban a szabad vasárnap ellen is hevesen tiltakozott, pedig a kormányintézkedés a kereskedelmi dolgozók vasárnapi munkavégzését szüntette meg. 

A MASZSZ mellett a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) is aktivizálta magát. Elnöke, Földiák András ugyancsak az ellenzéki pártok és az érdekvédők együttműködését favorizálja, ám a gyakori tüntetéseket már kevésbé. Az érintett szakszervezetek amúgy hivatalosan a túlóratörvény miatt tiltakoznak, ám a nagyobb vállalatok reakciói nyomán a felháborodás kezd okafogyottá válni, és nem csak ezen a szinten – mára az utcai demonstrációk is kifulladtak. 

Ugyancsak felélénkült egyébként a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ). Szűcs Tamás elnök a január 19-i, kudarccal végződött országos megmozdulások előtt a Klubrádióban szorgalmazta, hogy „álljon le az ország”. A PDSZ aktivizálódása azért is furcsa, mert a pedagógusokat nem érinti a túlóra-szabályozás.

A kormány egyértelműen politikai megnyilvánulásoknak tartja ezen szervezetek követeléseit, illetve akcióit, ezért nem hajlandó tárgyalni velük, legalábbis az általuk összetákolt négypontos csomag mentén. Ráadásul az érintettek újbóli belépése a politikai térbe megmutatta a különböző szövetségek közötti ellentéteket is. „Nem várható a társadalom széles körű támogatottsága egy olyan akcióhoz, ahol a szakszervezetek – kilépve szerepkörükből és eredeti követeléseiket a háttérbe helyezve – a harmatgyenge ellenzékkel összekapaszkodva kormányt óhajtanak buktatni” – mutatott rá a Munkácstanácsok Országos Szövetségének elnöke. A kabinettel való tárgyalást sürgető Palkovics Imre szerint „az országos sztrájkból semmi sem lesz, hacsak helyi munkabeszüntetésekre nem hivatkozik a propagandasajtójuk, mint országos és általános sztrájkra”.

KIFOGÁSOLT PÁRTZÁSZLÓK

A Liga Szakszervezetek azonban csatlakozott a hivatalosan az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, a MASZSZ és a SZEF, valamint további tizenkét szervezet által alakított Országos Sztrájkelőkészítő és Demonstrációszervező Bizottsághoz, ami azonban korántsem jelenti azt, hogy ebből lesz is valami. Sőt. Szakértők szerint sincs meg ugyanis a széles munkavállalói rétegekben az az elégedetlenség, amelyet az ellenzék, valamint a velük futó szakszervezetek megpróbálnak elhitetni. Márpedig e nélkül bajosan lehet sztrájkot szervezni.

Erre mintha már az érintettek is rájöttek volna. A Népszava minapi értesülése szerint az említett bizottság több tagja is arra jutott: a versenyszférában semmiképp sincs elszántság az országos követelések, így a túlóráról szóló törvényi változtatás mentén munkabeszüntetést szervezni. Most abban reménykednek, hogy a közszférában lehet ilyet érdemi szinten megvalósítani. Ám egyelőre ez is kétséges. A MASZSZ azonban nem adja fel: újabb félpályás útlezárásokra készül.

Egyes beszámolók alapján az érdektelenség oka egyrészt a vezetők és a velük tartó politikusok által kommunikált elégedetlenségi szint teljes hiánya, másrészt az, hogy az érintett szervezetek tagsága egyenesen fellázadt a szakszervezeti rendezvényeken lengedező pártzászlók látványa miatt.

LESZEREPELT SZERVEZETEK

Mostanra a kormányellenes sajtó is arról értekezik: hiba volt általános sztrájkkal fenyegetőzni azt megelőzően, hogy a nagyhangú szónokok felmérték volna annak valódi lehetőségét. Az sem segített a politikai motivációk mentén ténykedő szervezeteknek, hogy például az év eleji budapesti demonstrációkon fővárosi fiatalok követelték – olykor elírásoktól hemzsegő transzparenseken – a totális munkabeszüntetést, miközben alig van közük a munka világához. Mindez azt jelenti, hogy a kifulladó „ellenálláshoz” csatlakozók újabb sebet ejtettek a hitelességükön, anélkül, hogy bármilyen hasznot húztak volna az ellenzéki pártokkal való közösködésből.

Vagyis némi túlzással és általánosítással rögzíthetjük: a szakszervezeti mozgalom a nagy nyilvánosság előtt ismét leszerepelt. A rendszerváltozás óta nem sikerült a politikától független, valóban a munkavállalók érdekeit képviselő és hatásos erőt megjeleníteni ezen a téren. A kép azonban némileg csalóka, hiszen számos szervezet végez – ha nem is sztrájkok vagy tüntetések formájában – tényleges érdekképviseletet, továbbá képzéseket és jogi tanácsadást biztosítanak a tagjaiknak. Létezik valódi sztrájk is: erre a győri Audi-gyárban történtek jelentenek példát.

Mindazonáltal a kilencvenes években, a kádári rezsim természetéből adódóan az átformálódó szakszervezetek nem a nulláról, hanem egyenesen mínuszból indultak. Már ami a hitelességet illeti, hiszen a vagyonból volt bőven. A jelek szerint az érdekvédelmi megújulás még hátravan.

 

üzemi sztrájk az Audinál. A baloldalhoz kötődő országos szakszervezetek nem képesek megmozgatni a dolgozókat