– Horvátország szomszédságpolitikáját szemlélve elmondható, hogy még mindig Magyarországgal a legjobb a viszonya. Miként látja a magyar–horvát gazdasági kapcsolatokat, illetve mely területeken nem használtuk ki a lehetőségeket?
– Abban az esetben, ha a volt nagy délszláv államalakulat (Jugoszlávia) dezintegrációjával létrejött országokkal való politikai viszonyt nézzük, akkor egyetértek azzal a megállapítással, hogy jelenleg Magyarországgal a legjobb a kapcsolatunk. Úgy tűnik, a hazám, illetve a mindenkori horvát hatalom negyed évszázada nem tud megoldani olyan politikai problémákat, mint a határkérdés vagy a délszláv háborúban elesettek, eltűntek ügye. Magyarországgal az Ina–Mol-kérdésben eltér ugyan a látószögünk, de remélem, ezt bilaterálisan meg tudjuk oldani úgy, hogy a legvégén gazdasági és fejlesztési téren is elégedettek legyenek a felek. Két szomszédos EU-tagállamként nagyon jó lehetőségek rejlenek nemcsak a politikai együttműködésben, hanem a gazdaság és a turizmus, valamint a kultúra, a tudomány és a sport területén. Közösen előállított termékekkel jelenhetnénk meg az európai piacokon, de jelentős beruházások is nagymértékben erősíthetik a kétoldalú kapcsolatok fejlődését.
– Miként értékeli Magyarország és Szlovénia fellépését Horvátország OECD-tagsági igényével kapcsolatban? Ezt önöknél zsarolásnak minősítik, mert a két ország blokkolja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez történő horvát csatlakozást.
– Úgy vélem, a zsarolás kifejezés ez esetben túlzás, nem szabad fennmaradnia sem a nemzetközi szóhasználatban, sem a közbeszédben, hiszen európai uniós államokról van szó. Mindhárom országnak megvan a saját érdeke, s más a kiindulópontja a két ügyben, azaz a szlovén–horvát határvitában, illetve az Ina–Mol-kapcsolatban. Ami az elsőt illeti, Zágráb érdeke megőrizni az adriai Pirani-öböl feletti állami fennhatóságát úgy, hogy részleteire bontja a Nemzetközi Bíróság ítéletét. A másik vita pedig, az Ina–Mol-konfliktus, szoros kapcsolatban van Horvátország alapvető energetikai érdekeivel. A megoldás felé vezető út a bilaterális kapcsolatainkban rejlik, és mindkét fél megelégedésére ér majd véget. Különösen akkor, ha a hosszú évek óta tartó jó viszonyra alapozunk.
– Véleménye szerint miként oldható meg az ügy? Mekkora ma az Ina értéke?
– Most nehéz megállapítani, ezért ezt hagyjuk a két ország szakértőire. Mindkét fél részéről túl nagy az érdek ahhoz, hogy itt elkülönített egészről és tulajdonról beszéljünk. A kormányainkon múlik, miként veszik majd figyelembe a meglévő kapacitások becsült értékét. Bízom a közös erőfeszítésben, de lehet, hogy nehéz lesz megoldani a kérdést választott nemzetközi bírósági döntés nélkül.
– A Mol már megnyert egy nemzetközi pert a horvát kormánnyal szemben, másfelől Hernádi Zsolt, a magyar olajcég első embere már nem szerepel az Interpol körözési listáján, és az Ina eladása kapcsán Ivo Sanader volt miniszterelnök ellen indított perben nincs jogerős horvát bírósági ítélet. Eközben a zágrábi politika még mindig úgy gondolja, hogy igaza van ebben az ügyben. Mit gondol ön erről?
– Tudja, politikai értelemben nem támogatom a kormányunk viselkedését, de a nemzeti érdekek védelmét fontosnak tartom. A Sanader-ügy és a vele összefüggő esetekkel kapcsolatos procedúra is még mindig bírósági szakaszban van Horvátországban, ezért törvénytisztelő emberként nehéz véleményt formálnom az ítélet meghozatala előtt.
– Nálunk az a kép él Horvátországról, hogy minden szomszédjával problémái vannak. Ön is így látja?
– Ilyen kép akkor alakulhat ki, ha nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy Horvátország a háborúból visszamaradt számos megoldatlan és ráerőszakolt problémával kénytelen szembenézni. Úgy vélem, a bennünket körülvevő országokkal való kapcsolatok napról napra kedvező irányba fejlődnek majd. Mindehhez jó szándék kell, és a politikai ultima ratio (itt erőszakos megoldás – a szerk.) elkerülése szükséges. Mindegyik keleti szomszédunk (Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró) az Európai Unió tagja szeretne lenni, és biztos vagyok benne, hogy országom mindent meg fog tenni törekvésük támogatására.
– Orbán Viktor miniszterelnök Horvátország barátja, az egyik legnagyobb támogatója volt a horvát EU-tagságnak, ennek ellenére a zágrábi politika példaképe továbbra is Angela Merkel és Jean-Claude Juncker. Sokatmondó, hogy a két kormányfő egyike sem járt még kifejezetten hivatalos látogatáson a másik országában. Miért van ez így?
– Úgy gondolom, hogy a horvát kormány a nagyon összetett belső fejlesztési és politikai kérdésekre keresi a megoldásokat. Ez nem jelenti azt, hogy Orbán urat ne övezné nagy tisztelet a politika irányítói részéről. Sőt, gyakran társaságokban, intézményekben, kávézókban, az utcán a magyar miniszterelnököt példaképként említik, akit nemcsak nálunk értékelnek nagyra, hanem más uniós országokban is, és tekintélye van az EU-ban. Ezt hallom. Én személyesen is tisztelem Orbán Viktort, s rádió-, tévéstúdiók vendégeként vagy publicistaként gyakran hivatkozom rá olyan formátumú politikusok között, mint Putyin vagy Trump.
– Horvátország miként használta ki az EU-tagságát, milyen a horvát gazdaság állapota?
– Annak ellenére, hogy 12 milliárd euró áll a rendelkezésünkre, sajnos nagyon nehezen haladunk a kohéziós és strukturális alapok forrásainak a lehívásával. A mostani kormány az uniós pénzek kihasználásának ütemét egy megfelelőbb szintre emelte. A horvát gazdaság állapota nem ad okot elégedettségre, de tetten érhető egy apró pozitív elmozdulás. E tendencia ellenére egyelőre nem lehet megállítani a tömeges kivándorlást, nem tudjuk erőteljesen növelni a foglalkoztatást, visszaszorítani a munkanélküliséget.
– Melyek a legnagyobb problémái a horvát gazdaságnak, és miként lehetne javítani a gazdaságpolitikán?
– Egyszerűen új gazdaságpolitikára van szükségünk, de a horvát társadalom és állam átalakítását is el kell végeznünk. Csak így tudjuk megállítani a kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokat, amelyek fékezik a jobb életfeltételek kialakításának a lehetőségét, a növekedést és az ország fejlődését. A mostani gazdasági helyzet nem kielégítő. Például Split-Dalmácia megyében, ahol a regisztrált munkanélküliek száma 31 077, vagyis 16,6 százalékos a ráta. A magyarok által is lakott Eszék-Baranya megyében jobb a helyzet, de ott is 12,2 százalékos az állástalanság, ami 22 773 embert jelent. Problémát okoz például az Uljanik és a 3. Maj hajógyár, a kutinai Petrokemija műtrágyaüzem, az Ina–Mol sziszeki finomítója, ahol most leállt a benzingyártás, az Agrokor mamutvállalat bukása, illetve a holdinghoz kapcsolódó cégek helyzete, a Pirani-öbölben akadályoztatott tevékenység vagy a horvát textilipar összeomlása.
NÉVJEGY
egyetemi tanár
1949-ben született, az eszéki Josip Juraj Strossmayer Egyetem Közgazdasági Karán diplomázott, majd ugyanott doktorált
1973-tól 2010-ig az intézmény jogi karán tanított
Számos könyv és tudományos cikk szerzője
A Glas Slavonije napilapban állandó rovata volt
Jelenleg a Republika.eu internetes újság rovatvezetője, a horvátországi televíziók gyakori vendége
