A „választási álmoskönyvek” azt mondják, hogy populista ötlettel kell kampányt indítani az olyan pártoknak, amelyek nagyon messze vannak a kormányzás felelősségétől, és a népszerűségüket gyorsan növelni kell – reagált a Figyelő azzal kapcsolatos kérdésére a Nemzetgazdasági Minisztérium miniszteri tanácsadója, miszerint a Jobbik Euró-pát új alapokra helyezné, és ennek egyik eszköze lehet a bérunióról való vita, melynek célja a nyugati és a keleti bérek közötti különbség kiegyenlítése, illetve az életszínvonal felzárkóztatása. Szalai Piroska hozzátette: mellesleg a Jobbik remélhetően nemcsak az alkalmazottak béreit kívánja kiegyenlíteni, hanem a legkisebb önfoglalkoztató vállalkozók megélhetésére is gondol. „Ezzel kapcsolatban feltételezem, az ellenzék célul tűzte ki azt is, hogy nálunk például egy fodrász ugyanannyiért vágja majd a hajat, mint mondjuk egy luxemburgi kollégája. Mert ha nem, akkor miből fizesse ki a magyar vállalkozó az alkalmazottjának ugyanazt a bért, amelyet a külföldi fodrász dolgozója keres?”
A szakértő szerint tehát az életszínvonal felzárkóztatása egyedül a keresetek központi szabályozásával nem lehetséges. Nagyon fontos, hogy a béreket, jövedelmeket – ezzel együtt az egész közép-európai térség gazdaságát is – felzárkóztassuk. E célt szolgálja az Európai Unió kohéziós politikája. Tehát szó sincs arról, hogy emellett még szorosabb nemzetközi egységre lenne szükség, noha vannak olyan hangok, amelyek szerint a mostaninál központosítottabb unió kell. Akik ezt a nézetet vallják, azok úgy vélik, minél több most még nemzeti kézben lévő területet át kellene adni Brüsszelnek. Ebben az esetben viszont a gazdaságszabályozás számos eszközét elveszítenénk: ilyen lenne például a munkahelyvédelmi járulékkedvezmény rendszere is.
Ami a hazai bérdinamikát illeti, a szakértő szerint már rövid távon is érzékelhető növekedés történt, hiszen a minimálbér januári emelkedése tolta maga előtt a nagyobb kereseteket is, sőt ez a hatás tovább is érzékelhető lesz. Ez év első negyedében 11 százalékos nettó és bruttó átlagkereset-növekedést mért a Központi Statisztikai Hivatal, ami reálértéken is kimagasló, 8,2 százalékos bővülés. Így 2010 óta a reálkeresetek hazánkban közel 40 százalékkal emelkedtek. Ezt megelőzően, 2007–10 között pedig 5 százalékkal csökkentek. Tehát a tíz esztendővel ezelőtti átlagos reáljövedelemhez képest több mint harmadával jobban keresünk.
Persze felmerül a kérdés, hogy ez régiós szinten mit jelent mind a bérek, mind pedig a foglalkoztatás szintjén. Ezen kérdésünkre Szalai Piroska elmondta: 2016-ban is hazánkban volt a tagországok között a legnagyobb a foglalkoztatási ráta javulása, 2,6 százalékot ért el. Így a 20–64 éves korcsoportban meghaladtuk az uniós átlagot, 71,5 százalék dolgozott. Az EU által 2020-ra megcélzott 75 százalékos rátától tehát csupán 3,5 százalékra voltunk tavaly, s már az év első négy hónapjának adataiból látható, hogy az idén további 1,5-2 százalékot lefaragunk. Közép-Magyarország már a múlt évben egyébként elérte a 75 százalékot. Hozzátette: ebben az esztendőben a tagállamok közt nálunk volt nominálértéken a harmadik legnagyobb minimálbér-emelkedés. Ennek mértéke 60 euró volt. Luxemburg 76 és Spanyolország 61 eurós emelése volt csak nagyobb a magyarnál. Ezzel mi is beléptünk a 400 eurós minimálbér felett fizetők közé. 2016-ban még Litvániával voltunk egy szinten, az idén megelőztük Lettországot és Csehországot, jövőre pedig a 450-es szintre kerülünk, egyre közelebb Lengyelországhoz, a visegrádi négyek (V4) ezen a területen vezető államához. Az adatok is azt bizonyítják, hogy novemberben a bérmegállapodásnál a lehető legtöbbet „lépte meg” mindhárom fél – a munkaadók, a munkavállalók és a kormány is. A magyar gazdaság most van olyan erős, hogy az unió egyik legnagyobb minimálbér-emelését nem elbocsátások követték, hanem további foglalkoztatásbővülés.
Mindez természetesen a versenyképességre is kihat. Mint mondta, egy cég versenyképessége leginkább attól függ, hogy a termékei, illetve a szolgáltatásai hogyan állják meg a helyüket a piacon. A vállalatoknál sem biztos, hogy a legolcsóbb terméket gyártó a legversenyképesebb, illetve az alacsony bérszínvonal önmagában nem elegendő a sikerhez. Az a nemzetgazdaság versenyképesebb a másiknál, ahol többen dolgoznak (kevesebb az inaktív és a munkanélküli) és többet termelnek (magasabb a GDP szintje). Tehát a foglalkoztatás bővítése elengedhetetlen a nemzetgazdaság versenyképességének a javításához. Ez persze nem mehet a vállalati versenyképesség rovására. A robotizáció, az innovatív megoldások egy társaságon belül azt jelentik, hogy ugyanazt az árut kevesebben is elő tudják állítani, hatékonyabban dolgoznak. És ha nő a piacuk, akkor nekik is több terméket kell gyártani. Manapság, amikor már számos területen munkaerőhiány van, a vállalatok is rá vannak kényszerülve, hogy hatékonyabban dolgozzanak, a bővülő piacuk igényeit létszámnövekedés nélkül csak így tudják kielégíteni. Tehát nemzetgazdasági szinten versenyképesebbé válunk, a több foglalkoztatott jóval többet termel, nő az egy főre jutó termelés is. A régiók és az országok versenyképességét többen mérik. Az unió regionális indexe szerint három térségünkben nagyobb a munkaerő-piaci hatékonyság, mint az uniós átlag. Közép-Magyarország régióban az innováció is jóval magasabb szintű az európai középértéknél. A versenyképességünk úgy tud növekedni, ha ezekre az összetevőkre, az erősségeinkre vagy az értékeinkre alapozva tudatosan fejlesztünk. Magyarországon elfogadható a bérdinamika menete, irreális lenne például a románokhoz hasonlítani a béremelés mértékét – mondta lapunknak Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője. Hangsúlyozta: olyan irreális emeléseket hajtanak végre Romániában, hogy még a túlzott deficiteljárás is kilátásba jöhet, ugyanis egy országban 100-150 százalékos béremelés akár összeomláshoz is vezethet hosszú távon. A magyar módszer tehát szerinte is jó, azonban a versenyképességet az oktatás színvonalával erősíteni kell: ilyen lehet például a már elindult duális képzés és a a felnőttképzés is. A tőke bevonzása is jónak mondható, ám itt is kell erősíteni. Azok az országok, ahol ez még nagyobb – ne felejtsük el, hogy egykor komoly hadiiparra alapozott gyáraik voltak –, most még nagyobb mértékben képesek bővülni. Tehát nem kell az ellenzék által oly gyakran kongatott vészharangot megszólaltatni.
Borítófotó: maszkmester munkában. A térség béreit tovább kell igazítani