– Mindkét szeme nevethet: százmilliárd forintot meghaladó többlet keletkezett a büdzsében, s hasít a magyar gazdaság. Ilyen háttérrel simán „lefut” a 2019-es év. Vagy nem így látja?
– Tényleg mindkét szemem nevet, de azért nem vagyok teljesen meglepett. A központi költségvetést konzervatívan tervezték, a folyamatok kiszámíthatók. Nagyon jó bázist ad a tavalyi esztendő, s ez az év szintén jól indult az adóbevételek szempontjából és az állam tevékenysége kapcsán is, valamint egy masszív tartalékot is beterveztek. Helyes dolog, hogy az óvatos gazdaságpolitikával folyamatosan nő a költségvetési tartalék. Közben egységes a vélemény arról, hogy a 2019-es esztendő biztonságosan teljesíthető, ezt támasztják alá az első negyedéves adatok. Az 1,8 százalékos GDP-arányos hiánycélt is az „adottságoknak” megfelelően tervezték be.
– Nem lenne itt az ideje eljátszani a nullás büdzsé ötletével?
– Nézze, egészen biztos, hogy egy esetleges nullás büdzsé növekedési áldozattal járna, az állam pedig szeretné végigvinni a programjait. Úgy, mint a családvédelmi akciótervet, a nagy állami, infrastrukturális projekteket, s megtartaná a nagy bérdinamikát. Pár év múltán, ez a frissített konvergenciaprogramból is kiderül, közel leszünk a nullás költségvetéshez.
– Ha nincs hiány, az adósság sem nő tovább. Vagy nem ezt a nézetet osztja?
– A nominális államadósság szempontjából kétségtelenül jó a nullás büdzsé, azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a nagy gazdasági növekedés apropóján automatikusan csökken az adósságráta, a befektetők pedig erre figyelnek. Magyarország hatalmas pályát futott be a tartozás mérséklése terén: egy évtized alatt tíz százalékponttal csökkentette a mutatót úgy, hogy a gazdasági bővülés és az állami fejlesztési tervek nem kerültek veszélybe.
– Nagy gazdasági növekedést említ, de alacsony szintről indultunk. Mire elég a mostani dinamika?
– Tavaly majdnem ötszázalékos volt a gyarapodás, és erre rátromfolt az első negyedév. Az idén és 2020-ban is négy százalék körül alakulhat a bővülés üteme. Ezek a mutatók kétszer-háromszor haladják meg az Európai Unió átlagát, holott azt is elsősorban a visegrádi országok emelik meg, amelyek az EU új gazdasági súlypontjaként, erőcentrumaként bukkantak fel. Semelyik – magyar és nemzetközi – gazdasági elemzés nem kérdőjelezi meg azt, hogy a kormány jól lőtte be a gazdasági folyamatokat. Egyébként pedig a négy százalék körüli vagy azt meghaladó növekedés maga a valódi felzárkózás: mindenki érzi a mindennapokban.
– Minden nagyon szép, minden nagyon jó?
– Nézze, számos területen akad még tennivaló. Magyarországon nagyok a regionális különbségek: miközben Budapest és a nyugat-magyarországi megyék elképesztően „húzzák” teljesítményükkel és magas bérszintjükkel a hazai gazdaságot, addig a hátrányos helyzetű régiók önmaguktól láthatóan képtelenek a felzárkózásra. Hasonlóan fontos a termelékenység javítása, a munkaerőpiaci anomáliák megoldása. Közben a külső, rajtunk kívül álló kockázatokra is figyelni kell!
– Ilyen például az autóipar helyzete: kell-e aggódnunk a nem éppen biztató hírek miatt?
– Nem csupán Magyarországon, hanem az egész régióban kitüntetett szerepet játszik a járműágazat. A cseh, a magyar és a szlovák gazdaság a német autószektorban „érdekelt”; hazánkban például nagyobb volt a német járműipari beruházások értéke, mint Kínában. Kockázat persze mindent egy ágazatra építeni, de például a hazai foglalkoztatásban kisebb volt az arány a szlovákokhoz vagy a csehekhez viszonyítva, mert a hozzájuk képest később induló fejlesztésekkel nagyobb automatizáltságú üzemeket hoztak a beruházók.
– Milyen rizikófaktorokat lehet még beazonosítani?
– Köztudomású, hogy a magyar gazdaságnak óriási a külpiaci kitettsége. Vagyis ami a fejlett gazdaságokban megjelenik, előbb-utóbb hozzánk is begyűrűzik. Viszonylag keveset beszélünk róla, de Nyugat-Európában is kockázatos a demográfiai helyzet. Több, elsősorban délnyugat-európai uniós tagállamnak igen nagy az adóssága az alacsony szintű gazdasági növekedés miatt. Ugyanebben a régióban törékeny a bankrendszer, s egyre inkább erősödnek az euroszkeptikus hangok. Nagy-Britannia EU-ból való kilépésének (brexit) a bizonytalansága pedig a lábon lövéssel egyenlő.
– Közben egyre többen kiáltanak farkast: mire tippel, mikor üthet be a válság?
– A világgazdaságban 2021–22-re várható visszaesés – a 2008–09-es időszakhoz képest azonban egészen más állapotban. „A farkas 2008-ban jóllakott”, vagyis ha be is üt majd valamikor a krach, az mérsékeltebb lesz, mint a legutóbbi krízis. S a jelek szerint nem hullámvölgyben éri el a hazai gazdaságot. A magyar gazdaság képes saját erőből növekedni, de a mostani, kedvező helyzetben a hitelesség, a költségvetési fegyelem, az államadósság csökkenésének a megkérdőjelezhetetlensége olyan érték, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni.
– Mi lesz velünk uniós források nélkül? A tervek szerint a brüsszeli pénzesőből a következő ciklusban húsz százalék elpárolog.
– Rendben vannak a magyar gazdaság fundamentumai, visszatért a saját erő. Vagyis nem kell attól tartanunk, hogy önmagában a kevesebb EU-s pénz miatt visszaesünk. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak kapunk a közös kasszából, hanem be is fizetünk. Jelenleg egyébként a növekedés és az egyensúly paradigmája zajlik. Nem árt azt sem fejben tartani, hogy a hazai gazdaság potenciális bővülési képessége a kiváló 2018-as esztendő után három százalék körül van, ehhez jön még a kedvező nemzetgazdasági környezet, amellyel a „plusz” még jobb lehet. Ha ezek kicsit negatívak, akkor is körülbelül négy százaléknál tartunk, és ha semmi hátszél nincsen, akkor is három százalék környékén vagyunk.
NÉVJEGY
Mérnök, közgazdász, egyetemi oktató.
1948-ban, Szombathelyen született.
Az Állami Számvevőszék elnöke volt 1997 és 2009 között.
2012-től a Költségvetési Tanács elnöke.
