Peking megpróbál a jövőbe menekülni

Mátrix
A hitelezés további erőltetése bankválságot hozhat. A GDP további lassulása viszont sok millió kínai életszínvonalát ronthatja.

KÍNAI GAZDASÁG

Az ázsiai óriás gazdasági növekedési üteme tavaly – kiváltképpen az év vége felé – tovább lassult. A GDP 6,6 százalékos bővülése az utóbbi csaknem harminc esztendő legkisebb értéke. A Jangce-parti nagy településeken, Kína ipari övezetében visszaesett a gyarapodás tempója, s ugyanez érvényes az ország másik, déli ipari-kereskedelmi súlypontjára, Kuangcsoura, Sencsenre, Tungkuanra és Hongkongra. 

DILEMMÁK

Kuangcsouban, Dél-Kína tizenhárommillió fős, legnagyobb városában az ipari termelés múlt évi növekedési üteme a tervezett 7,5 helyett csak 6,5 százalékot ért el. A sencseni ipari övezetben sok elektronikai, textilipari, autóalkatrész-gyártó magánvállalat rendkívüli szabadságra küldte alkalmazottait már tavaly decemberben, jó két hónappal a hagyományos, több mint egyhetes kínai holdújévi leállást megelőzően. A cégvezetők súlyos dilemmával néznek szembe: beruházzanak-e egy ilyen bizonytalan időszakban? Ha igen, milyen irányba lépjenek és mekkora összegekkel számoljanak? Vagy az üzleti tevékenység, a befektetések lelassításával, esetleg felfüggesztésével, mintegy „téli álomban” vészeljék át a bizonytalan időket?

A bizonytalanság kihat az ilyesfajta aggodalmakra igen érzékenyen reagáló lakossági fogyasztásra, az ingatlanárakra, a keresletre. A kínai családok, érzékelve, hogy kiszámíthatatlan jövő elé néznek, visszafogják a fogyasztásukat, elhalasztják a nagyobb vásárlásokat, a hitelfelvételeket, s tartalékokat halmoznak fel a szűkebb időkre. Ez további feszültségeket gerjeszt, hiszen veszélybe kerül Peking célja, hogy a lassuló export helyét a növekvő belső kereslet vegye át. A tavalyi gazdasági bővülés több mint háromnegyedét a lakossági és az állami kereslet generálta, így a lakossági és a magánvállalati fogyasztás visszaesése komoly gondokat okozhat a jövőben. 

HITELVÁLSÁG JÖHET

A növekedési tempó fékeződése elleni harc központi kérdés a kínai vezetés számára. Erőltetett hitelezésre utasították a bankrendszert, aminek az lett az eredménye, hogy a hitelportfólió kritikán aluli állapotban van. A nemzetközi sajtó évek óta kongatja a vészharangot: tankönyvi hitelválság robbanhat ki az ázsiai óriásnál. Ha ez bekövetkezik, annak globális következményei lesznek. A pekingi kommunisták csapdahelyzetbe kerültek: ha tovább élénkítik a hitelezést, a bankkrízis réme fenyeget. Ha visszafogják, akkor nem tudják fenntartani a bővülési ütemet, ami viszont emberek tízmillióinak az életkörülményeit teszi rosszabbá. A szorult helyzetben az állami beruházások óvatos visszafogását választották. Tavaly mérsékelték az utóbbi évtizedet jellemző nagyberuházásokat, az infrastrukturális fejlesztéseket, az autópálya-, gyorsvasút-, lakótelep-, lakóparképítést. 

2018-ban a bankok rosszhitel-állománya tíz éve nem látott szintre emelkedett. A rossz és a minősített kölcsönök összesen mintegy ötszázmilliárd dollárnak megfelelő összeggel terhelték a pénzintézetek mérlegadatait. Ezeket a kedvezőtlen jeleket a kínai vezetés már korábban észlelte. Hszi Csin-ping államelnök harmadik esztendeje szigorúan megköveteli a takarékosságra, a szükségtelen pénzügyi kockázatok elkerülésére, a költekezés visszafogására irányuló politikája végrehajtását – bevállalva ezzel a növekedési áldozatot. Rövid távon a cél a 6-6,5 százalékos növekedés fenntartása. Peking megpróbál a jövőbe menekülni. A China 2025 nevű terv a csúcstechnológiára való átállást célozza meg, ennek keretében adókedvezményeket adnak az élenjáró technológiák alapján dolgozó magánvállalatoknak. 

Közgazdászok vitáznak azon, hogy ami Kínában ma történik, az a beharangozott nagy globális recesszió egyik oka, vagy éppen az első következménye. Valószínűleg mindkét állítás igaz. Hiszen a világ második legnagyobb gazdaságáról van szó, amelynek minden rezdülése hatalmas hullámokat gerjeszt globálisan, az európai, amerikai gazdaságban. Például a kínai pénzügyminisztérium január 23-i bejelentése, hogy a költségvetésben felemelik a gazdaság, a cégek támogatására szánt összegeket, a keresletbővülés reményében felfelé lódította az olajárakat. A brent típusú nyersolaj hordónkénti ára a bejelentés napján az előző napi háromszázalékos esés után 1,5 százalékkal ugrott meg. 

VÁMHÁBORÚ KÉRDŐJELEKKEL

A távol-keleti nagyhatalom lassulásának egyik, fokozatosan erősödő komponense a világ két legerősebb gazdasága, az Egyesült Államok és Kína között folyó – igaz, taktikai okokból egyelőre visszafogott – kereskedelmi háború. Óriási, több száz milliárd dolláros áru- és szolgáltatásmennyiségről beszélhetünk, s ennek a hatalmas tömegnek a kinetikája ugyan nehézkes, de ha egyszer meglódul, évekbe telik, míg ekkora tömeget megállítanak, mozgását megváltoztatják. Ha más már nem is, de a tehetetlenségi nyomaték lendíti tovább, és még megegyezés esetén is hosszú évekbe telhet, mire visszazökken a normális kerékvágásba. Ezért is mondják Pekingben: az amerikai követelés, hogy két év alatt állítsák helyre a kétoldalú kereskedelem kiegyensúlyozottságát, irreális, teljesíthetetlen. Főleg úgy, hogy tavaly az amerikai–kínai kereskedelmi mérleg hiánya 320 milliárd dollár fölé emelkedett, ami 2006 óta nem látott csúcs. Mindez egy vámháború közepette, amelynek deklarált célja a kereskedelmi deficit csökkentése. 

A Kína ellen indított új amerikai hidegháború tétje azonban ennél sokkal nagyobb. Ha az ázsiai sárkány képes megvalósítani célját, s a lopott-másolt technológia helyére a saját innovációit állítja, teljesen átalakulhatnak a globális erőviszonyok. Washington attól tart, hogy az „új Kína” átveszi piacait a csúcstechnológia terén, beleértve az elektromos autókat, az informatikát, a robotokat, a mesterséges intelligenciát, valamint a hadiipart. 

 

Borítófotó: Kakas szépségverseny Kínában. Riadót kukorékolt a gazdaság