KÍNA ÉS AZ UNIÓ
Kína két gazdasági-társadalomfejlődési korszak közötti szakaszban van, és mindinkább kénytelen szembesülni ennek nehézségeivel. Az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi, vámháború nyugati közgazdászok szerint évi mintegy fél százalékot vág le az amúgy is lassuló gazdaságfejlődési ütemből. Ami persze még így is nagyjából a kétszerese az EU átlagának, és 2018 második negyedében (éves szinten) 6,7 százalékot ért el az első negyed 6,8-es értéke után.
Ez a tempó még bőven belefér a távol-keleti óriás komfortzónájába. Elegendő arra, hogy néhány esztendőn belül megelőzze az USA-t, és a világ legerősebb gazdaságává váljon. Megjegyzendő, hogy ha vásárlóerő-paritáson (PPP) számoljuk az ország éves bruttó hazai termékét, Kína gazdasága már most is nagyobb, mint az Egyesült Államoké.
SZORÍTÁSBAN A PÁRT
Az átmeneti időszak kihívásai folytán Peking egymásnak némelykor ellentmondó lépésekre is kényszerül. Egyfelől a korábbi években felhalmozódott hatalmas hitelállomány tetemes kockázatokkal jár, ezért a kabinet visszafogná a hitelezést. Ugyanakkor a lanyhuló belső kereslet, a beruházások fellendítésére a pártvezetés szorgalmazná a vállalati hitelfelvételt infrastrukturális (elsősorban vasút-, elővárosivasút-, metróépítési) célokra.
A közeljövőben a központi kormány várhatóan szabadabb kezet ad a tartományoknak a kötvénykibocsátás növelésében. Ennek szellemében ez év tavaszán a People’s Bank of China, a kínai jegybank csökkentette a pénzintézetek kötelező tartalékhányadát, hogy így is ösztönözze a kereskedelmi bankokat korporatív hitelek nyújtására. Június 15-ével a központi bank a kereskedelmi hitelintézeteknél elhelyezett kormánypénzek, betétek után igényelt kamatot jelentős mértékben, 4,73-ról 3,7 százalékra mérsékelte.
Peking emellett egyre inkább kénytelen építeni a belső keresletbővítésre, a lakossági fogyasztás ösztönzésére – ami megint csak a gazdaság túlhevülésének a veszélyével, az adósságállomány további növekedésével jár. Tartanak tőle, hogy az ingatlanpiaci buborék is kipukkadhat.
Caj Fang, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia elnökhelyettese szerint téves az a Nyugaton elterjedt és elsősorban a neves amerikai közgazdász, Paul Krugman nevéhez köthető nézet, miszerint az ázsiai ország gazdasága papírtigris lenne, amely mögött nincs termelékenységnövekedés. Úgy véli, a hatalmas tempójú, igaz, fokozatosan csökkenő ütemű, de a jelenlegi szakaszban is átlagosan évi 6,3 százalékos gazdasági gyarapodás már önmagában cáfolja ezt. A negyven éve bevezetett reformkurzus során az átlagéletkor és az életszínvonal is ugrásszerűen növekedett. A belső konfliktusokat viszont még jobban kiélezi a kétség, hogy a középkorú, „kereső” generáció már csak a létszámát tekintve is képes lesz-e eltartani az időseket és a fiatalokat.
A „FÜGGŐ LAKOSSÁGRÉSZ”
Ugyanakkor visszaesett a mobilitás, a vidéki munkaerő városba áramlásának az üteme. Ez nagyrészt visszavezethető a születésszabályozásra, a hosszú ideig tartó „egyke”-politikára. A párt elrendelte – különösen a falvakra és a kisvárosokra vonatkozóan –, hogy a házastársaknak csak egyetlen gyermeke lehet. (A vészes elöregedést látva ezt a korlátozást részben feloldották.) E folyamat a népességszerkezet torzulásához vezetett.
Tavaly a kínai népességnek majdnem a harmadát a pekingi szociológusok által csak függő lakosságrészként, azaz nem kereső eltartottként számontartottak tették ki. Ebbe a csoportba a 14 évesnél fiatalabbak és a 65 esztendősnél idősebbek tartoznak. Múlt évi adatok szerint a 14 éven aluliak száma Kínában megközelítette a negyedmilliárdot, a 65 felettieké pedig a 150 milliót. Mindez hatalmas terhet rótt az államra: iskolákat, óvodákat, bölcsődéket kellett bővíteni, valamint az egészségügyi, gyermekellátási hátteret. Másfelől az időskorúak számának a növekedése – az arányukat a jobb életkörülmények miatt meghosszabbodott átlagéletkor is duzzasztja – szükségessé tette az egészségügyi ellátás nagymérvű bővítését.
KÖZELEDÉS AZ EU-HOZ
Kína nyitott marad a partnereivel folytatott külkereskedelmében – mondotta Li Ko-csiang, a távol-keleti ország miniszterelnöke a minap Szófiában, a tizenhat kelet-közép-európai ország és Kína (16+1) csúcstalálkozóján. Jelképes erejű, hogy a kínai kormányfő Bulgáriából egyenesen a legtekintélyesebb EU-tagállam, Németország fővárosába utazott. Ezzel egy időben kínai vezetők többször is elismételték, hogy Pekingnek nem érdeke az unió megosztása, mert erős, egységes EU-t szeretne.
Ezt a távol-keleti óriás fővárosában július közepén megtartott EU–Kína-csúcstalálkozón is hangoztatták. Az Európai Uniót a szervezet két legfontosabb vezetője, Donald Tusk és Jean-Claude Juncker képviselte. Találkoztak Hszi Csin-ping kínai elnökkel és Li Ko-csianggal is. A csúcsértekezlet végén 44 pontos akciótervet fogadtak el, amely jelentős mértékben bővíti az együttműködést.
Brüsszel az EU meghatározó partnerével, az Egyesült Államokkal egyre súlyosbodó gazdasági, politikai és katonai vitákba (NATO-finanszírozás, katonai költségvetés), konfliktusokba keveredik. Ezt a folyamatot Peking mellett Moszkvában is árgus szemekkel figyelik. Oroszország és Kína egyetért abban, hogy mindezek a válságjelenségek az USA által dominált egypólusú világrend felbomlásának, a többpólusú rendszer kialakulásának és megszilárdulásának a kísérőjelenségei.
HA MOSZKVA ÉS PEKING ÖSSZEFOG
Kína figyelmét nem kerülte el a legmagasabb rangú amerikai katonai vezető, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának az élén álló Joseph Dunford tábornok kijelentése. A parancsnok néhány hónappal ezelőtt, a Tufts Egyetem Fletcher Jogi és Diplomáciai Iskolájában tartott beszédében azt mondta: „Az Egyesült Államok katonai fölénye Kínával és Oroszországgal szemben fokozatosan csökken.”
Peking egyébként az amerikai és az orosz elnök helsinki csúcstalálkozója kapcsán újabb jelzéseket küldött az Orosz Föderációnak, hogy szerinte – függetlenül az USA vezetőjének vitatott lépéseitől – Moszkvának az Egyesült Államokkal kialakult katonai-politikai-gazdasági ellentétei tartósnak ígérkeznek. Emiatt is érdemes mindkét fővárosban újragondolni a két nagy eurázsiai ország amúgy is meglehetősen szoros kapcsolatát.
Borítófotó: Próbababaüzlet Shanghajban. Kína kénytelen a belső keresletre alapozni
