A kis-ázsiai ország területének csupán a három százaléka fekszik Európában, így ha az unió felvenné, nehéz lenne más közel-keleti államnak nemet mondani (vagy akár észak-afrikainak). Törökország méreténél és lakosságszámánál fogva egyaránt nagy tagállamnak számítana, miközben gazdasági teljesítménye Hollandiáéval egyezik meg.
A BENYÚJTOTT SZÁMLA
A sokáig befagyott csatlakozási tárgyalásoknak a Merkel–Davutoğlu-mig-ráns-egyezmény adott lökést. Akkor Ciprus sem blokkolta a folyamatot, így 2015 őszén Juncker bizottsági elnök és Merkel kancellár nagyon bizakodó volt a folytatást illetően.
Davutoğlu 2015 októberében Brüsszelben, még miniszterelnökként be is nyújtotta a számlát: vízummentességet kért a török állampolgároknak, a csatlakozási tárgyalások felgyorsítását szorgalmazta, több pénzt kért a kétmillió menekült ellátására, valamint szabad kezet a PKK és más kurd szervezetek elleni harcban.
Az újkori népvándorlás tetőfokán az EU – legalábbis szavak szintjén – bármit hajlandó volt megígérni. Cserébe azt várták (volna), hogy Ankara állítsa le a migránsáradatot Görögország irányában. Erdoğan török elnöknek is kézzelfogható eredményre volt szüksége, hiszen a 2015 novemberében megismételt parlamenti megmérettetésen jól jött volna a vízummentesség választási ajándékként.
Az év őszén komoly meccs zajlott, minden vesszőn vitatkoztak. Ha a kis-ázsiai ország előtt megnyílt volna például a valós csatlakozási perspektíva, a Nyugat-Balkán számos államához hasonlóan szinte azonnal biztonságos származási országgá kellett volna nyilvánítani, ami megkönnyítené az Európában elutasított menedékkérők oda történő visszatoloncolását. Ankara azonban nem akart egyoldalú gesztusokat tenni.
TITKOS ZÁRADÉKOK
Erdoğan pártja 2015 novemberében az EU „ajándékai” nélkül is visszaszerezte a nyáron elvesztett abszolút parlamenti többségét. Az akkori lelkesedés már a múlté. A 2016. júliusi puccs utáni tömeges letartóztatások és a kurdok elleni katonai akciók miatt a vízummentesség már nem téma, hiszen Ankara nem módosítja a terrorellenes törvényeket, így nem egyértelmű, kit tekintenek terroristának.
Ma már tudjuk, hogy a 2016. márciusi német–török migránsegyezménynek több titkos záradéka is volt, például egy nagyobb bevándorlókontingens Európába hozásáról, ám ezt a tagok csendes szabotázsa miatt végül nem sikerült megvalósítani.
Brüsszel a megígért 3+3 milliárd eurót is csak részletekben folyósítja, ezzel biztosítva Törökország érdekeltségét a tengeri határ őrzésében. Időközben Ankara is más utat jár. A letartóztatott német–török újságíró, Deniz Yücel szabadon bocsátását 31 német fegyverexport-engedély előzte meg. Innen már csak rosszabb lesz, hiszen a következő soros elnök, Kurz osztrák kancellár egyáltalán nem támogatja a török uniós tagságot.
Borítófotó: Erdoğan elnök gyerekekkel focizik az isztambuli törvényhozásban. Reménytelennek tűnik az EU-csatlakozás (Murat Cetinmuhurdar/Anadolu Agency/Getty Images)
