Donald Trump amerikai elnök még megválasztása előtt a győzelemért folytatott kampánya tengelyébe helyezte a nagy globális és regionális kereskedelmi szervezetek lebontását, mondván, hogy azok sértik az amerikai érdekeket. Washington, más nyugati hatalmakkal együtt, a múlt század nyolcvanas éveitől kezdve építette ezeket, többek között a Világkereskedelmi Szervezetet (WTO), amely visszafogta volna az egyoldalúan vagy a kétoldalú kapcsolatokban bevezetendő protekcionista intézkedéseket.
ESÉLYLATOLGATÁS
Ezt az évtizedek óta működő rendszert alakítaná most át az Egyesült Államok, amely partnereit dömpinggel, államilag támogatott árak bevezetésével vádolja, amelyek elveszik a piacokat az amerikai áruk elől. A közelmúltban az elnök egy Twitter-üzenetben közölte, hogy csak Amerika „igaz barátai” kaphatnak felmentést a büntető vámtarifák alkalmazása alól. Eddig Kanada és Mexikó bizonyult ilyennek, kérdés, hogy például az EU-nak mekkora esélye van erre.
Az amerikai elnök elgondolása azon alapult, hogy a Világkereskedelmi Szervezet intézményes keretei meglazításával, kétoldalú alapon, külön-külön tárgyalva a külkereskedelmi partnerekkel, azokat az amerikai erőfölény alkalmazásával engedményekre kényszerítheti.
Ennek nyomán kereskedelmi háború bontakozik ki a világ három nagy erőközpontja, az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió között. Igaz, nem ez az első eset, hogy a Nyugat két nagy pillére, Washington és Brüsszel összekap, de a kibontakozó krízis méretei aggasztóak. Az EU-ban közvetve 140 ezer munkahely kerülhet veszélybe.
Trump célja az, hogy ismét növelje az Egyesült Államok elmúlt évtizedekben megcsappant részarányát a világkereskedelemben. Mára mind az Európai Unió, mind Kína jelentősen nagyobb kereskedelmet bonyolít le, mint az Egyesült Államok. Németország egymagában csaknem annyit exportál, mint az USA.
BIZTONSÁGI ÁRUKAPCSOLÁS
Berlin Washington tudomására hozta, hogy nem hajlandó alávetni magát az amerikaiak NATO-val kapcsolatos követeléseinek. Nem alkalmazkodik az amerikai taktikához, amely összekapcsolja a kereskedelmi vitát és Washington követelését, hogy emelje fel védelmi kiadásait. Így a kereskedelmi súrlódások a Nyugat biztonsági érdekeit is fenyegetik, hiszen Európában a sokat bírált Bundeswehr még mindig az egyik legütőképesebb, legjobban felszerelt és kiképzett katonai erőt jelenti.
Kína, amelynek exportja a statisztikákban külön szereplő Hongkonggal együtt több mint másfélszerese az amerikaiénak, megpróbál szembeszállni Trump elgondolásaival. Peking felpanaszolja, hogy Washington az amerikai földimogyoró-termesztők állami dotálásával tönkretette a kínai parasztokat. Kína adta korábban a világ földimogyoró-termelésének, -exportjának jelentős részét, mára azonban – mint Pekingben mondják, nem kis részben az amerikai protekcionista lépések folytán – importőrré vált.
Tavaly rekordmagasságú, 375 milliárd dolláros kínai exporttöbbletet regisztráltak a kínai–amerikai külkereskedelemben. Washington 2017-ben a világgal folytatott külkereskedelmében is 2008 óta páratlan magasságú deficitet, 566 milliárd dollárt halmozott fel. Ez is hozzájárult Trump intézkedéseihez, mert beiktatásakor célként jelölte meg a külkereskedelmi hiány csökkentését.
Mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy Kína jogtalan eszközökkel növelte súlyát a világkereskedelemben. Devizája árfolyamát évtizedekig mesterségesen alacsonyan tartotta, továbbá a kínai exportőrök roppant alacsony kamaton finanszírozzák magukat az állami hitelekből.
A WTO-KONFLIKTUS
Március végén életbe léptek Washington acél- és alumíniumbehozatalra bevezetett magasabb vámtételei. Az érintett országok azonnal erős lobbizásba kezdtek, hogy felmentést kapjanak. Az amerikai elnök ki is használja a saját maga által teremtett pozíciós előnyt, és kétoldalú tárgyalásokon kívánja előnyben részesíteni az amerikai érdeket.
Úgy néz ki, hogy ez a stratégia sikerrel járhat. Peking a vártnál higgadtabban fogadta az amerikai büntetővámokat, mindössze 3 milliárd dollár értékű amerikai termékre (sertéshús, gyümölcs, bor) léptetett életbe ellenvámemelést. Washington összesen évi 50 milliárd dollárnyi kínai behozatalt sújt büntetővámokkal. Steve Mnuchin amerikai pénzügyminiszter optimistán nyilatkozott a kínaiakkal folytatott kereskedelmi tárgyalásokról. Ha ezek sikerrel járnak, Washington feloldhatja Kína esetében a büntetővámokat.
Az EU május 1-jéig kapott haladékot a büntetővámok alól, addig kell az USA-val megállapodni. Németország keményen a sarkára állt – legalábbis ezzel próbálkozik. Peter Altmeier gazdasági miniszter március végén Washingtonban próbált érvényt szerezni Berlin álláspontjának. Útján elkísérte Cecilia Malmstöm, az EU kereskedelmi biztosa is. Néhány hete Szófiában, az EU kereskedelmi miniszterei zárt tanácskozásán az általában mérsékelt Malmstöm kifakadt. Az Egyesült Államok már nem pusztán bírálja a WTO-t, hanem beveti ellene az épületromboló acélgolyót is – idézi a Politico az EU-vezetőt.
Washington a Világkereskedelmi Szervezet talán legérzékenyebb pontjára mért csapást. A viták rendezésére szolgáló döntőbíróságot lehetetleníti el azzal, hogy meggátolja a héttagú állandó testületben a bírák kinevezését.
MEGJÖTT AZ ADÓHÁBORÚ
Brüsszelben már készen állnak az ellenintézkedés-csomag bevetésére. Ha Amerika mégis érvénybe lépteti az acél- és alumíniumtermékek magasabb vámtételeit, akkor az Európai Unióban az első lépcsőben erősebben megvámolnák az amerikai földimogyoróvaj-, motorkerékpár-, kukorica- és dohánytermékexportot. Ezeket a termékeket nagyrészt a Trumpot támogató, republikánus vezetésű amerikai államokban állítják elő. Ez az első évben 2,8 milliárd eurós veszteséget okozna az amerikaiaknak, de ha romlik a helyzet, a második csomag bevezetése már csaknem évi hat és fél milliárd euróval rövidíti meg az EU-piacra exportáló amerikai vállalatokat.
Amerika sem maradna adós persze. A második lépcsőben keményen megadóztatnák az USA-ban presztízsautónak számító Mercedesek és BMW-k behozatalát.
