KRÓNIKUS ORVOSHIÁNY
Az egészségügy prioritásként szerepelt a nagyjából fél éve regnáló baloldali Šarec-kormány alakulásakor, illetve az ötpárti koalíciós szerződés megkötésekor, de a győztesnek bizonyult választási kampány is nagyrészt erre alapozott.
Ehhez képest úgy tűnik, hogy ahogy az eddigi ljubljanai kabineteknek, a jelenlegi, kisebbségben kormányzó csapatnak is beletörik a bicskája a szektorba. Az ötpárti – Marjan Šarec Listája (LMS), Szociáldemokraták (SD), Modern Közép Pártja (SMC), Alenka Bratušek Pártja (Stranka AB), Nyugdíjasok Demokratikus Pártja (DeSUS) – balközép koalíció, valamint a neki parlamenti többséget biztosító ultrabalos Levica bonyolult viszonya miatt az elmúlt hat hónapban több államtitkár és négy miniszter távozott. Köztük van Samo Fakin is, aki az egészségügyi tárcát vezette, s több évtizede ismert szakpolitikus, az egészségügyi biztosító első embere. Helyébe néhány hete Aleš Šabeder, az ország legnagyobb szektorbeli intézetének, a ljubljanai klinikai központnak az eddigi vezetője lépett, és máris rendkívüli helyzettel kénytelen szembenézni.
A szlovén egészségügyet akut káderhiány, pénztelenség és számos korrupciós botrány sújtja. Nemzetközileg is elismert szakemberek hagyják el az országot, fiatal orvosok, nővérek tömegesen keresik a boldogulásukat nyugaton. Évek óta az egyik legnagyobb gondot a háziorvos-hálózat zsugorodása jelenti, a szükséges reform pedig így vagy úgy, de mindig megbicsaklik valamin. Mindezek ellenére a minisztérium jelenlegi vezetősége eddig még nem tapasztalt nyomással néz szembe, ugyanis az utóbbi időben családi orvosok tömege mondott fel, illetve jelentette be, hogy lemond a praxisáról, amennyiben nem lesz gyors változás a területen.
A múlt héten például Szlovénia egyik nagyobb városában, Kranjban huszonhárom háziorvos közölte, hogy visszavonul, így a hatvannapos felmondási idő után megközelítőleg negyvenezer állampolgár maradhat alapellátás nélkül, de hasonló lépésekre készülnek Ptujban, Celjében és Mariborban is. Az elkeseredett orvosok leginkább a túlterheltségre hivatkoznak, szerintük a jelenlegi körülmények között egyszerűen nem tudják biztonságosan, a megfelelő minőségi szinten végezni a munkájukat.
A szaktárcától és az egészségbiztosítótól azt követelik, fogadjon el a szakmához méltó normatívákat. Először is csökkentsék a napi terhelésüket, jelenleg ugyanis kétszer annyi páciensük van, mint amennyit normális körülmények között kellene ellátni. Emellett a túlzott adminisztrációs munka mérséklését is elvárják, és kérik, hogy tegye vonzóbbá a kormányzat a háziorvosi pályát az állomány növelése, illetve az utánpótlás biztosítása érdekében. A minisztérium a drámai helyzetre reagálva „tűzoltásként” azt ajánlja a felmondóknak, illetve a nevükben tárgyaló szakszervezeteknek, hogy maximálja majd az egy szakemberre eső páciensszámot (ami után egy orvos akár vissza is utasíthat egy újonnan bejelentkező beteget), és igyekszik mihamarabb pótolni a hiányzó munkaerőt. Országos szinten legalább száz új családi orvosra lenne szükség. Őket csak külföldről, több mint valószínűleg a volt Jugoszlávia utódállamaiból igyekeznek verbuválni.
Az orvosok szakszervezetei szerint az egész egészségügyi rendszer kezd összeomlani, így a már a tavaly ősszel bejelentett, majd elhalasztott sztrájkot valószínűleg megtartják. Kifejtették azt is, hogy a családorvosoknál tapasztalt felmondási hullám csak az egyik része az egészségügyi problémahalmaznak, hiszen más területeken is krónikus a szakemberhiány; így például csak a maribori klinikai központból hetven doktor hiányzik. Ők nem egyszerre, hanem folyamatosan mondtak fel, de más kórházakban is hasonló a helyzet. Konrad Kuštrin szakszervezeti vezető hangsúlyozza: a politikum már egy évtizede ignorálja a szakmát, a mostani krízishelyzetet pedig már a jelenlegi kormányfő is terheli.
