Több pénz jut a praxisra
A márciusi adatok szerint 426 körzetben nincs doktor, ebből száz gyermekorvosi körzet. Tizennyolc olyan terület van, ahol már tizenöt éve nincs orvos, és negyvenöt, ahol legalább tíz esztendeje. Akkor sem sokkal biztatóbb a kép, ha tisztában vagyunk vele, hogy a praxisok közel negyede nyolcszáz fő alatti, de akad néhány háromszáz fő alatti is, amely gazdaságosan nem működtethető, így hozzá kellene csatolni valamelyik szomszédos ellátási területhez. Ám a finanszírozási szabályok ellenérdekeltté teszik az érintett önkormányzatokat, mert több pénz jár a kicsi, de önálló praxis után, mint amit az összevont kapna. Ezeket tehát csak technikailag tekinthetjük betöltetlen körzeteknek.
Bár a legtöbb orvoshiánnyal küzdő hely Borsod-Abaúj-Zemplén megyében van, szám szerint 51, lakosságarányosan Tolna áll a legrosszabbul, majd Nógrád és Békés következik. A fővárosban, Pest és Csongrád megyében a legjobb a helyzet, de még itt is akadnak évek óta üres praxisok.
LESZnek-e elegen?
Egyáltalán nem magyar sajátosságról van szó, a háziorvosok növekvő hiánya világjelenség. Annyira így van ez, hogy a WHO a hetedik helyre sorolta a tíz legnagyobb egészségügyi veszélyt meghatározó listáján, közvetlenül az ebola után.
Az unió szinte minden országában jelen van ez a probléma. A napokban tüntettek Spanyolországban azon falvak lakói, ahol évek óta nélkülözik a saját háziorvost, de még az orvosi migráció fő célállomása, az Egyesült Államok is szenved ettől. A falusi családorvosok aránya az USA-ban tizenöt százalékkal csökkent az elmúlt tíz évben, ráadásul ez az átlagszám jelentős területi ingadozást mutat.
Itthon e gond pillanatnyi mértékénél sokkal fenyegetőbb jövőt rajzol a háziorvosok korfája és az utánpótlás hiánya. Az alapellátásban dolgozó doktorok közel fele az 56–65 éves korosztályba tartozik, harminc százalékuk túl a nyugdíjkorhatáron gyógyít, tíz százalékuk pedig már a hetvenedik életévét is betöltötte.
A nyugdíjba vonulás kemény korlátját képezi, hogy a 90-es években lezajlott alapellátási reform eredményeképpen e szakemberek túlnyomó többsége az utóbbi közel harminc esztendőt vállalkozási formában dolgozta le, fizetéseként a jogszabályi minimumot számolva el, ezért csak igen kevés nyugdíjra számíthat.
népszerűtlen szakma
A kényszerű pályán maradás esélyét viszont csökkenti az a szomorú tény, hogy az orvosok hamarabb halnak, mint a betegeik. A negyven év felettiek közül a férfiak harmada, a nők fele nem éri meg a nyugdíjazást.
Az utánpótlást nehezíti, hogy a há-zi-or-vos-lás sem túl népszerű szakma, bár ez lassan az orvosi pálya egészéről elmondható. A meghirdetett rezidensi helyeket évek óta nem sikerül feltölteni, az idén már hiányszakmává kellett nyilvánítani a háziorvoslást.
Akik pedig leteszik a szakvizsgát, sem biztos, hogy itthon maradnak, különösen nem pályáznak betöltetlen helyekre. Mint kifejtettük, Nyugat-Európában is hiányszakmáról beszélünk, ott pedig lényegesen jobb anyagi és munkakörülményekkel tudják csábítani a szakorvosokat.
A tartósan betöltetlen körzetek zöme – a technikailag üresen tartottakat leszámítva – ugyanis leginkább az ország halmozottan hátrányos területeinek a falvaiban található, ahová nemcsak orvost, hanem szinte bármilyen munkaerőt nehéz odacsábítani.
Pedig a háziorvos megléte a legnagyobb egészségjavító tényező a többi orvosi szakmával összehasonlítva. Százezer lakosra jutó minden újabb tíz háziorvos több mint kétszer akkora mértékben növeli meg az érintettek élettartamát, mint ha más doktorok számát növelnék ugyanennyivel. Ilyenkor csökken mind a három fő betegségcsoportban meghaltak száma, tehát legyen szó daganatos megbetegedésekről, a keringési rendszer problémáiról vagy légzőszervi megbetegedésekről.
ÚJ ÉPÜLET, ÚJ MŰSZER
A most meghirdetett 11 milliárd forint értékű program az ötezer fő alatti településeket teheti vonzóbbá. Szolgálati lakások, orvosi rendelők épülhetnek belőle száz-százharminc helyen, illetve a meglévő rendelők kaphatnak korszerű műszereket várhatóan hatszáz-hétszáz településen. A program következetes folytatása minőségi változást hozhat a falusi egészségügy infrastruktúrájában.
A párhuzamosan futó, csoportpraxisok létrehozását támogató projektek oldhatják a szakma magányosságát, és olyan egészségmegőrző programok indítását teszik lehetővé, amelyek lebonyolítására egy-egy praxis magában képtelen lenne.
Megoldásra vár a háziorvosok régi vágya, hogy korábban már megszerzett más (például belgyógyászati) szaktudásukat a praxisukban is használhassák, és ne kelljen pusztán egy gyógyszer felírásáért a szakrendelőben dolgozó kollégához utaztatni a beteget. A már megtanult szakma folytatásának a lehetősége vélhetőleg szintén vonzóbbá tenné a háziorvosi munkát.
Borítófotó: Orvostanhallgatók gyakorlati órán. Nem túl népszerűek a vidéki háziorvospraxisok, a kormány segíteni próbál
