Őrült ötlet – mondja maga Recep Tayyip Erdoğan török elnök is a második fekete–márvány-tengeri csatorna megépítéséről, de a megavállalkozásoktól nem idegenkedő vezető mégis belevágott. A meghatározó mögöttes szándékok még nem egyértelműek. Kétségtelen, hogy a 14 milliós Isztambulon áthaladó, helyenként a Dunánál alig szélesebb Boszporusz túlzsúfolt és veszélyes. Hatalmas tankhajók, lőszerrel megrakott hadihajók lavíroznak a vizén, és néha ütköznek a parttal meg egymással. Ám ez elegendő lenne az Isztambul-csatorna nevű, mintegy húszmilliárd dollárba kerülő projekt megindoklásához? Vagy Erdoğan már a 2019-ben esedékes választásokra melegítene be azzal, hogy ígérete szerint családi csónakázótóvá tenné a világ egyik legforgalmasabb vízi útját? A török metropolisztól nyugatra, az európai parton tervezett, mintegy 45 kilométer hosszú, legalább 150 méter széles és 25 méter mély csatorna mentén az ingatlanárak máris megduplázódtak, és az építési vállalkozók már dörzsölik a tenyerüket. Szakértők szerint a vízi út aligha készül el az eredetileg kitűzött időpontra, 2023-ra, a modern Törökország megteremtésének századik évfordulójára.
MOSZKVA GYANAKSZIK
Oroszország kezdettől fogva gyanakvással és ellenérzéssel fogadta a projektet. Amióta ismét nagy a barátság Ankara és Moszkva között, az Isztambul-csatorna nem került nyilvánosan napirendre. Annak idején, az évtized kezdetén, amely a NATO keleti terjeszkedésének az elindítását is jelentette, az oroszokat aggasztotta, hogy az amerikaiak behozzák a Fekete-tengerre az Aegis rakétavédelmi rendszerrel felszerelt hajóikat. Az első ilyen vízi jármű, a Monterey cirkáló behajózását 2011-ben még hatalmas orosz felzúdulás kísérte. Utána a Kremlben hozzászoktak, hogy az aegises hadihajók száma a Fekete-tengeren egyre nő.
Azóta az Egyesült Államok a rendszer szárazföldi változatát is üzembe helyezte a romániai Deveseluban, és az USA Odessza közelében támaszpontot épít az ukrán tengerparton. Moszkva nagy pártolója a Boszporusz nemzetközi hajóforgalmát szabályozó 1936-os montreux-i konvenciónak, amely számos korlátozást tartalmaz a Fekete-tengeren tartózkodó nem „odavalósi” hadihajókra nézve. Attól tartanak, hogy az új vízi út felhígítja az egyezményt, s még több amerikai hadihajó érkezik a félig-meddig beltengernek tekintett területre.
AZ AMERIKAI ÉRDEK
Ukrajna ezzel szemben örül. Egyfelől a nagyobb amerikai haditengerészeti jelenlét segíti szétzilált hadiflottája talpra állítását, az ugyancsak megnövelt orosz fekete-tengeri flotta befolyásának ellensúlyozását, másfelől gazdasági érdekeit is szolgálja. Nagyobb olaj-, cseppfolyósgáz-szállító tankhajók érkezhetnek az ukrán kikötőkbe, amelyek kotrási-mélyítési programja elkezdődött. Ezzel északkeleti szomszédunk ellensúlyozná veszélybe került gáztranzitszerepét, s mint tengerparti LNG-lefejtő, szárazföldi gázvezeték-tulajdonos, elláthatná Kelet-Közép-Európát amerikai gázzal és olajjal. Ez az Egyesült Államok globális külpolitikai-katonai-gazdasági érdekeivel is egybevág.
Borítófotó: isztambul éjjel. ErdoĞan merész lépésre szánta el magát
