– Fegyelmi eljárást indít ön ellen az elnökség, mert úgy vélik, alapszabály-ellenes a platform létrehozása. Ön hogy látja?
– Egy régóta zajló színjátéknak az utolsó felvonása az, ami most következik, hiszen az országos elnökség meggyőződésem szerint csak azért nem zárt ki eddig a pártból, mert ezt az alapszabály szerint nem teheti meg, legfeljebb azt, amit most tesz, hogy az etikai bizottság elé állíttat. De mit várhatunk attól az etikai bizottságtól, amelynek Szabó Gábor pártigazgató édesapja, illetve Vona Gábor testőre a tagja?
– Mit várhatunk?
– Ugyanúgy előre megírták az ítéletet, mint amikor bejelentettük a platform megalapítását. A sajtótájékoztató még nem ért véget, de Jakab Péternek már leírták, hogy azt kell elmondania: az elnökség álláspontja kizárja ennek a lehetőségét. Ez azért nagyon furcsa, mert 2008-ban volt már egy platform a Jobbikon belül. Novák Elődék hívták életre, és a jelenlegi országos elnökségnek is van olyan tagja, aki akkor ehhez az országos platformhoz tartozott. Az elnökválasztási kampány idején a Jobbik erőforrásaiból rendelkezésre álló összes erőt ellenem fordították. Kellett is nekik izzadni, hiszen a végén 22 küldöttön dőlt el a küzdelem.
– Ön szerint tisztességtelen eszközökkel igyekeztek befolyásolni az elnökválasztás eredményét?
– Egyértelmű bizonyítékaim vannak, hiszen egy lejárató kampány zajlott ellenem az első pillanattól kezdve. A választási kudarcot követő napon – amikor leírtam a véleményem, hogy ha Vona Gábor ezek után elnök szeretne maradni, akkor kivégezné a Jobbikot – azonnal elindult egy jól szervezett, karaktergyilkos lejárató kampány. Ennek részei voltak mindenféle internetes oldalak, körtelefonálgatások zajlottak: vérbírózástól a Fidesz-ügynöközésig mindenféle rágalmakkal illettek. Ez egy abszolút nem tisztességes elnökválasztási kampány volt.
– Ki állhat ennek a hátterében?
– Szabó Gábor volt az egyik, aki irányította ellenem ezt a lejáratást, ez teljesen világos. Illetve ott volt az a Radnai László, akiről alelnökként, mi több, elnökségi tagok nevében mondhatom, azt sem tudtuk, mit csinál. Körülbelül egy éve már nem volt kommunikációs igazgató hivatalosan, amikor ezt az elnökség tagjai teljesen véletlenül megtudták. De ez mit sem változtatott az ő szerepén, hiszen továbbra is ott ült az elnökségi üléseken, sőt a most megalakult új frakció első ülésén is.
– Kampányban miért mond le valaki?
– Radnai Lászlónak csak hivatalosan kellett a háttérbe vonulnia, de valójában nem tette. Papíron lemondott, ám erről senki sem tudott. Olyannyira, hogy továbbra is ő irányította a pártot. Illetve Vona Gábor és Szabó Gábor van még tisztában azzal, hogy a háttérből kik vettek még részt a párt irányvonalának a meghatározásában. Ott van például Béres Ferenc Attila, a Zsúrpubi főszerkesztője, akiről semmit sem tudunk azon túl, hogy Vona Gábor családi jó barátja. Őt is láttam ilyen stratégiai megbeszéléseken. Azokon, ahol én nem lehettem ott. Úgy érzem, hogy egy picit biodíszletszerepet szántak nekem, de az a karakter abszolút nem én vagyok.
– Ha egy történelmi alakhoz kellene Szabó Gábort hasonlítania, ki lenne az?
– Egyszer a HVG azt írta, hogy a párton belül Richelieu bíboroshoz hasonlítják Szabó Gábort. Azt elismerem, hogy ez tőlem ered, de most úgy érzem, hogy Robespierre-hez közelebb áll.
– Milyen tulajdonságok alapján?
– Húsz éve forradalmi lelkületű fia-talemberként ismertem meg, én is az voltam. A forradalmisághoz így kapcsolódik. Robespierre-hez pedig úgy, hogy szép lassan guillotine alá küldi a régi bajtársait, korábban Novák Elődöt, most pedig éppen engem. Ha a helyzet úgy kívánja, lehet, hogy Vona Gábor is guillotine alá kerül. De tulajdonképpen már oda is került. Természetesen politikai értelemben. Még akkor is, hogy ha esetleg szeretne visszatérni a politika világába, már nem fog tudni.
– Információim szerint elnökválasztási beszédében Radnai Lászlóról, a Jobbik korábbi kommunikációs igazgatójáról is szólt. Milyen volt a beszéd fogadtatása? Igaz, hogy állva tapsoltak?
– Igaz. Sőt az is igaz, hogy a beszédem végén Radnai László tulajdonképpen kifutott a kongresszusi épületből.
– Ennyire terhelő információkat közölt róla?
– Parázs lett a végére a hangulat, igen.
– Radnai azóta egyébként a Jobbik fedélzetét is elhagyta?
– Most már engem nem engednek a Jobbik fedélzetére, abszolút ellentétes információkat kapok. A legutóbbi az volt: elképzelhető, hogy hivatalosan megszűnik a pozíciója. De nem tudom, hogy pontosan mi, hiszen valójában ugyanúgy ott volt. Lehetséges, hogy ez most is megtörténik, hogy hivatalosan nem tölt be szerepet, de a háttérben marad.
– Az elmúlt két évben mindenről tudott az elnökség, ami párton belül zajlott? A Radnai-ügyből kiindulva feltételezhető, hogy volt más ilyen ügy is.
– Mindent tudhattunk arról körülbelül, hogy egy pici faluban esetleg feloszlatás előtt álló jobbikos alapszervezetben milyen személyi konfliktusok dúlnak, de engem semmilyen stratégiai döntésbe nem avattak be. Az első sokk az Alaptörvény-módosítás meg nem szavazása volt. Annak fényében, hogy a migrációt és a 2016-os népszavazási kampányt az én arcommal támogatta a Jobbik. Ezek után Vona Gábortól csak egy SMS-t kaptam, hogy éppen most lép be Orbán Viktor dolgozószobájába, ne nyilatkozzak a sajtónak, később elmondja, mi volt. Utána az esti híradókat figyeltem, hogy a Jobbik alelnökeként megtudjam, mit mondott Orbán Viktornak, és kiderült, hogy a Jobbik nem fogja megszavazni az Alaptörvény-módosítást. Ezután még számos hasonló helyzet állt elő. Mindig azzal próbáltam magam nyugtatni, hogy biztosan valami rendkívüli helyzet volt, de aztán rá kellett jönnöm: ez egy tendencia. Amikor végleg azt éreztem, hogy itt már nem pusztán taktikai vagy személyzeti hibák vannak a Jobbik elnöke körül, hanem nagyon súlyos ideológiai vagy morális problémák is fölmerülhetnek, az az a pillanat volt, amikor szintén a hírekből tudtam meg, hogy Vona Gábor az LMP-vel és a Momentummal képzeli el a kormányzást. Akkor felhívtam arra a figyelmet, hogy ilyen döntéseket az elnökségnek kellene közösen meghoznia. Miközben mi az elnökségi ülésen kaptunk körülbelül fél órát arra, hogy erről a mindennél fontosabb témáról beszéljünk, már kijött az a Magyar Nemzet-interjú, amelyben Vona Gábor megerősítette az LMP-vel és a Momentummal való közös koalíciós elképzeléseket. Ez már nemcsak az egész elnökségnek a megkerülése volt, hanem úgy éreztük, mintha még arcon is köptek volna minket. Ez volt az a pillanat, amikor már vállalhatatlanná vált számomra Vona Gábor.
– Nem lett volna egyszerűbb, egyenesebb akkor kiszállni?
– Abban a politikai közösségben, amelyet a Jobbik jelenít meg, nagyon sok embernek az élete van benne, többek között az enyém is. Ugyan csak két éve vagyok tagja a pártnak, de azt látni kell, hogy nem az elmúlt nyolc esztendő volt nehéz, hanem a 2010 előtti időszakban létrehozni és kiépíteni azokat a mozgalmakat, amelyek beröpítették az Jobbik képviselőit a parlamentbe. Én akkor álltam az első vonalban, nem a parlamentben. Így nem olyan egyszerű kilépni és hagyni az egészet. Úgy érzem, hogy ennek a politikai közösségnek a rengeteg áldozatából nem pusztán jól megél néhány parlamenti vezető, hanem el akarják lopni ezen értékek eredményét.
– De miért nem alakítanak új pártot?
– Nem nekünk kell új pártot alapítani, hanem azoknak, akik balliberális irányba akarják elvinni a Jobbikot. Hiszen ők térnek el az eredeti iránytól, nem én. Azt gondolom, nagyon sokan elhagyják majd ezt a Jobbikot.
Borítófotó: Toroczkai László. A radikális tisztogatás folytatódik a Jobbikban
